Egy német kutató 1991-ben publikált tanulmányából is szerepel 16 oldal Schmitt Pál plágiumgyanúba keveredett doktori disszertációjában. Magyarország elnöke a Kossuth Rádióban szerdán azt állította, hogy a Nyikolaj Georgijev művéből átemelt 180 oldalon felüli része a saját szellemi terméke – ez azonban biztosan nem igaz.

Nemcsak a bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev 1987-es munkájából vett át jelentős részeket Schmitt Pál a kisdoktori disszertációjában, hanem egy német sportszociológus, Klaus Heinemann egyik tanulmányából is oldalakat fordított le és illesztett be az 1992-es értekezésébe.

A gazdaság szerepe című fejezet Schmitt dolgozatában megegyezik Klaus Heinemann The Economics of Sport: the Institution of Modern Sport as an Area of Economic Competition címmel megjelent tanulmányának szövegével. Heinemann szövege eredetileg egy 1990 májusában Kanadában megtartott nemzetközi konferencián hangzott el, melynek előadásai Sport… The Third Millennium: Proceedings of the International Symposium, Quebec City, Canada, May 21-25, 1990 című, több mint 800 oldalas kötetben jelentek meg 1991-ben.

Folyamatosan rövidülő disszertáció

Schmitt Pál szerdán reagált először az egy héttel ezelőtt megjelent cikk állításaira. Az államfő a Kossuth Rádió szerda reggeli műsorában visszautasította a plágiumvádakat, és azt mondta, hogy a 180 oldalnyi – szerinte az egyes jegyzőkönyvekből mindenki, így Georgiev számára elérhető – „törzsanyagon” felül a dolgozatában a fennmaradó 30-35 oldalnyi szöveg (amely Schmitt szerint a következtetéseit tartalmazza) a saját munkája. (Schmitt azonban ebben sem mondott igazat, hiszen a dolgozata "Következtetések" című fejezete szinte teljes egészében a Georgiev-mű egyik fejezetének átvétele.)

Összehasonlítva a német kutató és az államfő disszertációját kiderül: a kilencoldalas Heinemann-tanulmány Schmitt által felhasznált 8 oldalas része az államfő dolgozatában összesen 17 oldalt tesz ki. Schmitt szövege mondatról mondatra, bekezdésről bekezdésre azonos Heinemann tanulmányának 312–319. oldalig terjedő részével. A gondolatmenet, a hivatkozások, a következtetések szóról szóra megegyeznek.

A német kutató tanulmányának teljes szövege hozzáférhető a Google Books oldalán.

(A teljes összehasonlítás itt érhető el.)

Schmitt fordítása ráadásul pontatlan, esetenként félrefordítja az angol szöveget. „Az előnyök eltolódásának egy öndinamikus spirálja jelenik meg” – írta a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnöke a dolgozatában. Ugyanez Heinemann tanulmányában: „A self-dynamic spiral of preference shifts emerges.” Ezt így lehetne fordítani: „Kialakul a preferenciák megváltozásának önmagát erősítő spirálja.”

Schmitt egy másik helyen ezt írta: „A szurkolók és a sportolók előnyben való részesítése az ilyen típusú sportágak javára tolódik el.” Az angol eredeti így hangzik: „Preferences of spectators and athletes are shifted in favor of these types of sport.” Magyar fordításban egy lehet helyes: „A nézők és a sportolók preferenciái ezen sportágak felé tolódnak el.”

Schmitt Heinemann tanulmányát magának a kötetnek a címével és rossz kiadási hellyel tünteti fel az irodalomjegyzékben: „A sport a harmadik évezredben – Klaus Heinemann, Németország, 1991”. A kötet azonban a kanadai Laval Egyetem kiadásában jelent meg Quebecben. Hasonlóan járt el Schmitt Georgiev írásának feltüntetésekor is: a címét nem franciául, hanem magyar fordításban adta meg (holott a kötet nincs magyarra fordítva), ráadásul a bolgár kutató 1987-es munkájának kiadási helyéül Lausanne helyett Bulgáriát jelölte meg.

Az 1992-es kisdoktori disszertációban legfeljebb kb. 18 oldal maradt, amelyről Schmitt azt állíthatja, hogy az ő munkája.

(HVG nyomán)