A VÉSZ által lefoglalt lakás
Blokád alá vették egy áruházlánc raktárait, akciót indítottak a kilakoltatások ellen, sittet hordtak az adóhivatal elé - látványos akciókkal érték el a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének tagjai, hogy három év alatt pár száz fős laza szervezetből katonás sereggé nőtték ki magukat. Azért kezdték a reménytelennek tűnő háborút, mert elegük lett abból, hogy a jogrend sokszor nem ugyanazt diktálja, mint az igazságérzetük. Lelkészből lett kalandos életű vezetőjükről még ellenfelei sem feltételezik, hogy tisztességtelen szándékai lennének, de került már bajba keménysége miatt és azt mondja, addig nem áll meg, amíg a VÉSZ az útja végére nem ér.

"Blokád alá vontuk a Lidl szigetszentmiklósi és székesfehérvári központját, és ki tudja, lehet, hogy blokád alá kerül a kelet-magyarországi központjuk is" - mondta sokat sejtetően Németh István, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) egyik tagja hetek óta zajló akciójukról. A VÉSZ aktivistái még november közepén torlaszolták el az utat a Lidl két raktáránál, mert nem fizették ki a Lidl két központját felépítő alvállalkozókat.

A panaszos vállalkozók nem a Lidllel, hanem az építkezések főkivitelezőjével, a Gropius Zrt-vel álltak szerződéses viszonyban, ez a cég azonban felszámolásba menekült, ezért a vállalkozók a Lidltől kérik, hogy fizessen, aminek azonban a cég szerint jogi akadálya van. "Amikor már egyetlen fillért sem fizetnek a munkáért, nekünk nincs hova hátrálnunk. Addig maradunk, amíg így vagy úgy meg nem oldódik a problémánk" - mondta Éliás Ádám, a VÉSZ vezetője, amikor arról kérdeztük, meddig maradnak a Lidl-nél.

A VÉSZ eddigi akciói alapján feltételezhető, hogy nem fogják könnyen feladni a blokádot. A 2008 közepén bejegyzett szervezet az elmúlt években többször szerepelt a hírekben, amikor ki nem fizetett munkák miatt indítottak akciókat a pénz nélkül maradt vállalkozók érdekeire hivatkozva: több helyen elkezdték visszabontani, amit felépítettek, ajtókat szereltek ki lakóházakból, vagy épp mosdókagylókat és törölközőtartókat hordtak ki egy felújított szállodából. Két éve építési anyagokat hordtak az APEH elé azzal, hogy "természetben akarnak adózni". Az akcióval az ellen tiltakoztak, hogy olyan számlák után is be kell fizetniük a vállalkozásoknak az áfát, amit még nem fizettek ki nekik.

Szóltam, hogy elvisszük a tetőt

"Építési vállalkozásom volt, és évek óta kínlódtunk azért, mert soha nem fizették ki teljesen a munkánk árát. Mint mindenki, én is azzal áltattam magam, amikor nem fizettek ki, hogy majd a következő munkából rendezem az adósságaimat. Évekbe telt, mire rájöttem, hogy ez egy jól kialakított rendszer, amiben a nemfizetés általános" - mondta Éliás Ádám, a VÉSZ alapítója.

A VÉSZ egyik első akciója: bontani érkeztek egy szegedi házhoz

Szerinte az ilyen helyzetbe került kisvállalkozásoknak az az egyetlen esélyük, ha bíróságon próbálják visszaszerezni a pénzüket, ez azonban évekig tart és bizonytalan is, mivel a fővállalkozók sokszor csődöt jelentenek és eltűnnek. "Sokáig gondolkodtam, mit lehetne tenni, mire eszembe jutott a megoldás. Az egyik építkezésen, ahol nem akartak fizetni, szóltam, hogy akkor elvisszük a tetőt. Kiröhögtek, úgyhogy éjjel kimentünk az emberekkel, és több helyen visszabontottuk a tetőt. Másnap rögtön jelentkezett a beruházó, aki addig szóba sem akart állni velem arra hivatkozva, hogy nem vele szerződtünk, és még aznap ügyvédi letétbe helyezte a munkánk ellenértékét" - mesélte el az első akciót.

Eliás a történetet leírta egy szakmai fórumon, és kezdeményezte, hogy a vállalkozások fogjanak össze érdekeik érvényesítéséért, és hasonló akciókkal lépjenek fel a nem fizető cégek ellen. A VÉSZ-hez megalakulásakor 22 építőipari vállalkozás csatlakozott, többségükben olyanok, amelyek vezetői korábbról ismerték Éliást. Szerinte volt közöttük egyszemélyes vállalkozás, és olyan is, amelynek évente több száz millió forintos árbevétele volt. "Az én vállalkozásomnak soha nem volt ilyen problémája, de ismertem a helyzetet, és támogattam a céljaikat, úgyhogy szolidaritásból csatlakoztam" - mondta az egyik alapító cég vezetője, Németh István.

Ezzel nem szabad játszani

Az alapítók közül többen már elhagyták a szervezetet. Volt köztük, aki névtelenséget kérve azt mondta, hogy a VÉSZ céljaival továbbra is egyetért, csak a módszereiket nem tartotta megfelelőnek. Van olyan alapító is, akit kizártak, mert nem vett részt az akciókban. "A célokat támogattuk, de nekünk nem fért bele, hogy az ország egyik végéből elutazzunk a másikba egy akció kedvéért" - mondta az egyik ilyen cég vezetője.

Éliás Ádám irányítja a VÉSZ embereit

Németh István VÉSZ-alapító szerint több vállalkozás is azon bukta el a tagságot és az esetleges segítséget, hogy csak segítséget vártak, de azt nem akarták vállalni, hogy segítsenek a bajba jutottaknak. Márpedig a VÉSZ ereje az alapítók szerint pont a közös fellépésben van, és az induláskor - Németh szerint akkor mindenkit beleszámítva maximum 80-100 embert tudtak megmozgatni - a szolidaritás nagyon fontos volt, az akciók sikere múlott azon, hogy mindenki megmozduljon a közös célért.

"Ma már túlontúl sokan is vagyunk, nem kell mindig mindenkinek jönnie. Néha elő is fordult, hogy kevesebb ember is elég lett volna, mert alig tudtuk mozgatni a tömeget a szűk pesti utcákon" - mondta Éliás. Szerinte a VÉSZ-nek jelenleg körülbelül 160 vállalkozás a tagja, és ha "drámai helyzet adódna", "totális mozgósítással" tízezreket tudnának utcára vinni. "De ezzel nem szabad játszani, mindig csak annyit hívunk, amennyi szükséges" - jelentette ki.

Beszélni fölösleges, cselekedni kell

A tagság nagy része az építőiparhoz kötődik, Éliás szerint ez az a réteg, amelyik ha kimegy valahova, "ott történni fog valami". "Nekik az az alapvető életélményük, hogy csinálnak valamit: kimennek egy területre, dolgozni kezdenek, és a semmiből rövid időn belül lesz egy lakópark vagy egy út. Ezeket az embereket szónoklatokkal teli demonstrációkra lehetetlen mozgósítani, de ha cselekvésre kérjük őket, akkor tódulnak" - mondta.

A demonstrációkon mindenki önként és ingyen vesz részt - mondta Dohány András, a VÉSZ egyik alapító vállalkozásának vezetője. Szerinte "nagy szó, hogy ilyen ma még létezik. Ezelőtt nem ismertük egymást, ritkán találkozunk, de olyan bizalommal vagyunk egymás iránt, mintha együtt keresnénk a kenyerünket".

A cégek nemcsak a dolgozóik munkaidejét áldozzák a közös ügyért, hanem havonta tízezer forint tagdíjat is fizetnek. Éliás szerint a VÉSZ évente körülbelül 15 millió forintból gazdálkodik, amit főleg a demonstárciók megszervezésére, üzemanyagköltségre, egységes láthatósági mellényekre, telefonszámlákra és működésre költenek el. A szervezetnek fizetett alkalmazottja nincs, de az egyik tag Éliás szerint jelképes tiszteletdíjat kap a munkájáért.

Az egyháztól az uralkodó osztályig

Több VÉSZ-tag azt mondta, annak ellenére, hogy nincs egyszemélyi döntés a VÉSZ-ben, mert az akciókat a vezető testületi tagok közösen találják ki és közösen döntenek azokról, a szervezetnek, akárcsak az alapításkor, Éliás a meghatározó alakja. "A kezdeményezéseimet, akár elvi jellegűek, akár gyakorlatiak voltak, a kezdetektől fogva mindig elfogadta a tagság" - mondta Éliás. Ő úgy érzi, hogy éles szituációkban van igazán elemében, "irányítani tudok bármennyi embert, és érdekes, hogy hallgatnak is rám".

Ajtót bontanak ki egy felépített házból a VÉSZ tagjai

Éliás éles kanyarok után lett építési vállalkozó. Pályáját református lelkészként kezdte, de amikor egy konfliktusa után jelezték neki, hogy egyik egyházügyi tanácsos sem akarja fogadni a területére, két év után megvált a szolgálattól. "Nem volt ez ellenemre, mert addigra bennem is megérett, hogy nagyobb szellemi szabadságra vágyom" - mesélte.

Ezek után az újságkihordástól a zenei szerkesztésig sok mindent kipróbált, mire a nyolcvanas évek elején kikötött "az uralkodó osztályban, és segédmunkás lettem az építőiparban". Amikor lehetőség nyílt a vállalkozásra, társai megkérték, hogy legyen a vezetőjük, a rendszerváltás után kisszövetkezetként, majd kft-ként folytatták a munkát. Éliás vállalkozása a VÉSZ megalakítása után szűnt meg, mert választania kellett, hogy "a céget mentem meg, vagy a VÉSZ-t csinálom".

A lángoló tekintet

A teológusból lett építési vállalkozót támogatói karakán, karizmatikus és "talpig becsületes, mély igazságérzetű" embernek, a vele konfliktusba kerülők viszont furcsa gondolkodású megszállottnak írták le. A legtöbb ember, akivel beszéltünk, megemlítette, hogy Éliás külső megjelenése jól kifejezi egyéniségét - igaz, ezt mindenki egy kicsit másként értette.

A VÉSZ egyik alapítója szerint "nagypapás külseje" gondoskodó, igazságkereső emberről árulkodik, míg egyik ellenfele szerint Éliás ruhái, szakáll- és hajviselete jól leképezik "zilált gondolatait". "Amikor megjelent a tárgyalásokon, kiderült, hogy pont olyan, amilyennek látszik: olyan idejétmúlt, ódivatú a tárgyalási stílusa is, mint a külseje. Nagy lapokkal, füzetekkel jött az egyeztetésekre, és irreális dolgokat mondott" - mondta róla egy másik, a VÉSZ-szel szembekerülő cég képviselője is.

A vele szemben állók is egyetértenek a szimpatizánsaival abban, hogy Éliást belső meggyőződése vezeti. "Nem úgy tűnik, hogy a saját hasznát keresi. A megszállottság lángja lobog a szemében, biztos vagyok benne, hogy ha nem állna mögötte senki, ő akkor is folytatná a harcát, mint Don Quijote a szélmalmok ellen" - mondta róla az egyik cégvezető.

Megsemmisítés világviszonylatban

Bár a VÉSZ akcióit a legtöbb esetben igazságtalannak nevezték és önbíráskodásnak tartották azok a cégek, amelyek ellen a vállalkozók felvonultak, de nem indult bírósági eljárás ellenük. Éliásnak azonban így is bíróság elé kellett állnia egy, a VÉSZ elnökeként kiadott közleménye miatt.

Éliás nem sokkal a VÉSZ megalakítás után bővítette a szervezet tevékenységét, hogy ne csak a kisvállalkozásokat védjék, hanem azokat az önhibájukon kívül fizetésképtelenné váló hiteleseket is, akiket a bankok egyetlen otthonukból akarnak kilakoltatni. Ennek érdekében 2009 áprilisában megalakította a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák Mozgalmat (GYŐZ) a VÉSZ-ben.

A GYŐZ nevében előbb felszólította a bankokat, hogy hagyjanak fel a kilakoltatásokkal és árverezésekkel, majd 2009 júniusában - egy kaposvári, kilakoltatás előtt álló nő kétségbeesett telefonhívása után - Ultimátum a bankszférának címmel adott ki egy közleményt. Ebben azt írta, hogy a bankok hadat üzentek a magyar társadalomnak, és mivel nincs, aki arra válaszoljon, "a VÉSZ-ből kinőtt társadalmi mozgalom a magyar társadalom nevében elfogadja a bankok hadüzenetét, és háborúban lévőnek tekinti magát a bankokkal".

Felszólította a bankokat, hogy hirdessenek kilakoltatási moratóriumot, mert ha ezt nem teszik meg, felkerülnek a szervezet feketelistájára. Azt a bankot pedig, amelyik "a legfondorlatosabban, a legtöbb hazugsággal és csalással, a legtöbb embert és családot tette tönkre, a mozgalom megsemmisíti". A közlemény azt ígérte, hogy ez úgy fog megtörténni, hogy "embernek bántódása nem esik", de a bank világviszonylatban is megsemmisül.

Több bank nem retorikai fordulatnak, hanem komoly fenyegetésnek értelmezte az ultimátumot és közösen feljelentették Éliást. "Komolyan kellett vennünk a fenyegetést, mert a szavak mögött ott voltak a VÉSZ korábbi akciói" - indokolta a bankok fellépését az egyik, a feljelentéshez csatlakozó bank névtelenséget kérő vezetője. Az ügyet a bíróság is komolyan vette, a tárgyalások során még Simor Andrást, a jegybank elnökét is meghallgatták tanúként, aki azt mondta, hogy ha Éliás felhívása tömeges meghallgatásra talált volna, az veszélyeztette volna a bankrendszer pénzügyi stablilitását. Az első fokú bíróság idén márciusban végül tíz hónap, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Éliást négyrendbeli kényszerítés miatt.

"Ez egy nagyon jó ítélet, elégedettek voltunk vele" - mondta az egyik feljelentő bank vezetője. Éliás fellebbezett, így másodfokon folytatódott a per. Azt állította, hogy a napokban kapta meg a határozatot arról, hogy a másodfokú bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, ami szerinte azt jelenti, hogy a két teljesen eltérő ítélet miatt az Ítélőtábla fogja kimondani a végső szót az ügyben.

Vértelen élet-halál harc

Éliás nemcsak a bankok elleni felhívásában használt háborús retorikát, hanem általában lassan, higgadt hangvételben előadott nyilatkozataiban is gyakran vet be ilyen fordulatokat. Többször nevezte magát szabadságharcosnak, folyton háborút, harcot, egymással szemben álló feleket emleget, a demonstrációkra pedig csapatokat alakít és akcióparancsnokokat nevez ki. "Ez a harci retorika komoly, itt valóban élet-halál harc folyik, két szemlélet, két értékrend kibékíthetetlen harca. Nem az ellenfél megsemmisítése a cél, így nem véres, de minden más szempontból szabályos háborúról van szó" - mondta Éliás.

Szerinte a harcban álló gondolkodásmódok egyike a pénzt helyezi mindenek fölé, a másik szemlélet szerint viszont az emberi élet érdeke a mindenek felett való - ez utóbbi képviselőjének tartja saját magát is. "Vannak, akik szerint léteznek olyan indokok, amelyek alapján ki lehet taszítani embereket egyetlen otthonukból, és vannak, akik szerint ez nem lehetséges, mert a szív parancsa tiltja ezt. A kettő között nincs kompromisszum" - mondta példaként.

Éliás úgy látja, ezeket a konfliktusokat csak akkor lehetne feloldalni, ha a jogrend "életszerűvé válna", és az emberek igazságérzetéből táplálkozna. "Ez nem az én igazságérzetem, ez mindenkinek az igazságérzete" - mondta arra a felvetésünkre, hogy például egy nem fizető adós kilakoltatását esetleg nem mindenki ítéli hozzá hasonlóan igazságtalannak. Az államtól nem vár megoldást az ilyen helyzetekre, mert szerinte az állam a jogrend alapján fog cselekedni, a jog pedig nem feltétlenül igazságos. "A náci főbűnösök perében is kimondta a bíróság, hogy ha a hatályos jogrend embertelenségre kötelezi az állam tisztviselőjét, akkor köteles a jogrend helyett a saját belső lelkiismereti, morális parancsára hallgatni" - magyarázata, miért nem fogadja el például a kilakoltatások esetében azt, ha azok jogszerűen történnek.

"Egyszer valaki lovagvezérhez hasonlított, és ezt találónak éreztem. Nem vagyok katona típusú ember, mert én pénzért, hatalomért nemhogy csapnivaló, de semmilyen katona nem lennék. De ha az igazságért kell harcolni, ha meg kell védeni valakit, akkor kész vagyok bármire" - mondta. Szerinte a VÉSZ-nek is az az alapfilozófiája, hogy ha valakit nagyobb erőtől igazságtalan támadás ér, ami ellen képtelen védekezni, és az arra hivatottak nem védik meg, akkor a VÉSZ meg fogja védeni. Bár a hírekbe mindig akkor kerülnek be, amikor kisvállalkozókat próbálnak megvédeni nagy cégek ellen, szerinte arra is többször volt példa, hogy fiatalasszonyokat védtek meg "dúvad" férjeiktől, vagy éppen pedagógusokat az őket fenyegető szülőktől - nem fizikai erővel, hanem pusztán azzal, hogy figyelmeztették az erőszakosokat, hogy ha bántják a gyengébb felet, velük gyűlik meg a bajuk. A VÉSZ 2008-ban beállt az "egri kórházvédők" mellé is, és azt tervezték, hogy visszafoglalják a kórházat a Hospinvesttől.

Nyálas kompromisszumok

A VÉSZ több tagja is azt állította, sok olyan ügyük volt, ami békésen rendeződött, ezért nem is kapott nyilvánosságot. A tagok szerint, ha valaki belép, vagy megkeresi a szervezetet a problémájával, előbb mindig megvizsgálják a szerződéseket, számlákat, és csak ha úgy látják, hogy jogos a követelés, akkor vállalják el az ügy képviseletét. Egy akció az utolsó, legvégső lépés, ehhez a fegyverhez csak akkor nyúlnak, ha úgy látják, hogy már nincs békés lehetőségük. "Az akcióig egyfajta mediációs tevékenységet végzünk. Úgy vettük észre, hogy ha a vállalkozó egyedül akarja elintézni az ügyét, sokszor szóba se állnak vele, de ha a VÉSZ bekapcsolódik, ritka, hogy ne hívna vissza a vezérigazgató" - mondta Éliás, aki szerint a legtöbb esetben elég is ennyi segítség.

Nem látja ennyire konfliktuskerülőnek a VÉSZ munkáját az egyik olyan cég vezetője, amely ellen akciót indítottak. Szerinte nem keresték meg őket előre, Éliás csak akkor szólt, hogy tárgyalni akar valakivel, amikor már több tucat VÉSZ-essel kivonultak a céghez. "Ez zsarolás, úgyhogy nem álltunk szóba vele" - mondta a cég vezetője. Ráadásul nem tartották jogosnak azt sem, hogy őket találta meg a VÉSZ, mert - akárcsak most, a Lidl esetében - a panaszos vállalkozó nem velük szerződött, hanem egy másik céggel. "Mindig a törvényesség határmezsgyéjén mozog, és nem mindig válogatja meg, hogy kinek segít" - mondta a cégvezető Éliásról.

Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor tavaly a Tesco áruházaiban akcióztak, vagy amikor "ügyintézési akciókat" hirdettek a CIB Bank fiókjaiban: a panaszos VÉSZ-tagok nem a Tescóval és a CIB Bankkal álltak szerződéseben, hanem egy köztük álló, harmadik céggel. Éliás az igazságérzetével és a jogrend hiányosságaival magyarázta, hogy a VÉSZ miért ezeket a cégeket keresi meg, míg az egyik multinacionális cég képviselője azt mondta, szerinte azért hozzájuk ment a VÉSZ, mert "nyilvánvaló, hogy ha a jóskapista fővállalkozó székházánál akcióznak, akkor nem fognak bekerülni a híradóba". "Lehet, hogy jók a szándékai, nem feltételezek róla rosszakaratot, de rosszak az eszközei, és nem jó helyen kaprigál - ennyit az igazságérzetéről" - mondta Éliásról a cég képviselője.

A névtelenséget kérő cégvezető azt állította, a VÉSZ-szel folytatott tárgyalásokon a magát megegyezésre törekvőnek beállító Éliás egyáltalán nem tűnt kompromisszumkésznek. "Többször előfordult, hogy úgy láttuk, a panaszos vállalkozó már kész lenne megállapodni, Éliás viszont folyamatosan arra bíztatta, hogy ne tegye" - mondta. Éliás szerint a cégek "úgy képzelik el a kompromisszumot, hogy ha valaki elvégzett egy 60 millió forint értékű munkát, elégedjen meg azzal, ha megkap 12 millió forintot, és írja alá, hogy nincs más követelése", amit ő elfogadhatatlannak tart. "Párját ritkítóan szelíd ember vagyok, de az igazságban nem szeretem a nyálas, hazug kompromisszumokat. Valószínűleg ezért kerültem ebbe a szerepbe. Nem én kerestem a konfliktusokat, azok értek engem utol" - mondta.

Nem ütni szoktunk

A VÉSZ nem a balhét keresi, Németh István VÉSZ-alapító és tag szerint ezt bizonyítja, hogy a túlságosan radikális megoldásokat kérő vagy javasló vállalkozókat eltanácsolják a szervezettől. "Volt olyan, aki megkeresett minket a problémájával, és kérte, hogy segítsünk ellátni a haragosa baját. Megmondtuk neki, hogy itt nem divat a fa testápoló, mi nem ütni, hanem tárgyalni szoktunk" - mondta példaként.

"Elhatároztam, hogy nem panaszkodunk, hanem cselekszünk, de azt is leszögeztem az elején, hogy itt nem lesz trágárkodó ordibálás, tettlegességről nem is beszélve" - mondta Éliás, aki szerint előfordult olyan is, hogy akció közben kellett elzavarnia valakit, aki nem bírta türtőztetni magát. "Mindig azt mondom, hogy mi nem emberek, hanem rossz törekvések ellen küzdünk" - mondta Éliás, aki szerint pont ez az egyik, ami bátorságot, erőt ad neki az akciókhoz. "A másik az, hogy erőmből telhetően igyekszem Krisztuskövető lenni. Ha van bátorságom, annak ez a forrása, mert nem az a bátorság, amikor ittas kocsmai hőbörgők ordibálnak. Ha kemény helyzet van, mindig ők a leggyávábbak" - mondta.

Éliás arra a legbüszkébb, hogy minden akciójuk erőszakmentes volt, de egyébként nem elégedett. "Az évek alatt sok ügyben eredményt értünk el, kifizették a számlákat, megakadályoztunk kilakoltatásokat, ezek sikerek. De ha azt nézem, hogy a fő céljainkban a helyzet semmit nem változott az alapítás óta, akkor teljes kudarc" - mondta Éliás.

A szervezet megalakításakor még abban reménykedett, hogy akciókkal, javaslataikkal legfeljebb két év alatt fel tudják majd rázni annyira a hatalomban lévőket, hogy jogszabályok módosításával rendezzék a helyzetet. Több VÉSZ-tag vállalkozó azt mondta, szerintük egyértelműen azért nem történt semmi előrelépés ebben, mert a politikai pártok, a döntéshozók is érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásában.

Éliás szerint nem ennyire egyértelmű a helyzet. "Lehet erre gyanakodni, de ez szűklátókörű logika. Lehetnek érdekek egy-egy konkrét ügyben, kenőpénz, pártfinanszírozás, de fel kell tennem a kérdést, hogy a politikai elitnek ez mindent megér? Vagy hogy a politikai elit egésze érintett? Nem hinném. Oda se figyelnek, pedig ennek a pusztító hatását nemcsak az építőipar, hanem az egész társadalom érzi" - mondta. "Ha nekem valaki 2007-ben azt mondja, hogy 2011-ben még mindig itt tartunk, és kifizetetlen számlák miatt fogunk akciózni, nagyon csalódott lettem volna. Nem is tudom, hogy járunk-e már félúton. Úton vagyunk, de nem tudni, meddig" - mondta.

(Origo)