A legnagyobb kiugrást – kevéssé meglepő módon – a Tárki kérdőívének cigánybűnözős kérdésénél mutatták ki a már ismertetett felmérésben (mely az év egyik legfontosabb közvélemény-kutatása, hiszen kiderül belőle, mennyire elutasítja a társadalom a cigánytenyésztést): a jobbikosok 79 százaléka – igen helyesen – részben vagy teljes mértékben egyetért azzal, hogy a cigányoknak a vérükben van a bűnözés.
Amire viszont nem számítottak a libsik (a Népszabadság megfogalmazásában ami "igazán megdöbbentő"), az az országos arány: a lakosság 63 százaléka is genetikai meghatározottságnak véli (pontosabban tudja, hogy az - a szerk.) a cigányok bűnözési hajlamát a Tárki szerint. Az arány az LMP-sek körében a legalacsonyabb, de még náluk is 49 százalékos, a fideszesek 60, a szocialisták 61 százaléka is így gondolja – azaz az MSZP-szimpatizánsok hajszálnyival bár, de "előítéletesebbek" (természetesen nem elő-, hanem utóítéletről van szó - a szerk.) a fideszeseknél.
Még az LMP-sek sem akarnak cigány barátot a gyermekeiknek
De nem csak itt érhető tetten a magyarok tapasztalatokon alapuló óvatossága: kétharmados többségben vannak azok is, akik nem fogadnák el, hogy gyermekük cigány gyerekkel barátkozzon. Ebben ráadásul nincs jelentős különbség a pártszimpatizánsok között: a jobbikosok a legelutasítóbbak, de még az LMP-seknél is csak 35 százalék az elfogadók aránya az úgynevezett Bogardus-féle szociálistávolság-skálán. Nem meglepő tehát, hogy a nemzetközi radikalizmus-indexen előkelő helyet foglal el Magyarország: a vizsgált 33, többségében uniós ország között az ötödik helyen állunk, a listavezető Törökország, az utolsó (azaz legkevésbé radikális) ország Izland.
A Political Capital tanulmánya szerint az index kelet–nyugat és észak–dél törésvonalat mutat (minél keletebbre, illetve délebbre megyünk, annál magasabb radikalizmusértékeket kapunk), ami arra utal, hogy azon országokban magasabb a "jobboldali szélsőséges ideológiák iránti pszichológiai igény", ahol a totalitárius, diktatórikus vagy autoriter rezsimek jelentős szerepet vállaltak a XX. század második felének politikai karakterének formálásában is – ahol tehát a tekintélyelvűség „politikai gyakorlatként” hatotta át a társadalmat. A legalacsonyabb jobboldali extremizmus iránti igényt a skandináv országokban találhatjuk, itt a lakosság alig egy-két százaléka fogékony az ilyen ideológiákra. Nyugat-Európában egyedül Portugáliában tapasztalhatunk számottevő és Nagy-Britanniában kismértékű emelkedést, más országokban az index inkább csökkenést mutat.
Nemzetközi összehasonlításban szembetűnő a magyarországi adatokban megfigyelhető "drámai változékonyság", ami elsősorban a rendszerellenesség gyors növekedésében, másodsorban pedig az utóítéletesség további erősödésében volt megfigyelhető. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy ezek az adatok szerintük némileg megkérdőjelezik a Ralf Dahrendorfnak tulajdonított tételt, mely szerint egy politikai rendszert hat hónap, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmi változáshoz azonban hatvan év kell. A demokratikus intézményekhez való állampolgári viszonyban ugyanis adataik szerint alapvető változások mehetnek végbe egy társadalomban akár néhány év alatt is.
"A következő generáció még ellenségesebb lesz a romákkal"
A British Council Budapesten nemrégiben háromnapos konferenciát szentelt a radikalizmus témájának, ahol a magyar és külföldi szakemberek ismertették legújabb kutatásaik eredményeit. Ezek sorában Sík Endre beszámolt a Tárki Idegengyűlölet a magyar fiatalok körében című, háromezres mintán végzett felmérésről is. A Tárki kilenc éve végez ilyen méréseket, és azt tapasztalták, hogy az "idegengyűlölet" 1992-től 2002-ig növekedett, azóta stagnál.
A "gyűlöltek" toplistáját változatlanul a lakosságot fosztogató és gyilkolászó cigányok vezetik, az arabok, románok, afrikaiak és kínaiak után a nem létező pirézek zárják a sort (a zsidókra ezek szerint rá sem kérdeztek). A kutatás megerősítette, hogy az iskolai végzettség foka egyenes, az életkor pedig fordított összefüggésben áll az "idegengyűlölettel". Magyarul: minél tanultabb, illetve fiatalabb valaki, annál "nyitottabb". Ugyanakkor 27 éves korig nem függ a "xenofóbia" az oktatástól, az "ártatlan, érintetlen fiatalok ugyanúgy idegengyűlölők, aztán 27 fölött már számít az iskolázottság". Ez alól a fiatalok cigányokkal szembeni utóítéletei képezik a kivételt, és ez volt a Tárki vizsgálatának egyik legmeglepőbb eredménye: arra a kérdésre, hogy a "roma menedékkérőket" beengedjük-e az országba, életkortól, végzettségtől nagyjából függetlenül nemmel felelt a többség.
A fiatalok körében azonban már számít a végzettség, csakhogy fordítva: a diplomások a legellenségesebbek, a legalacsonyabb végzettségűek a legbefogadóbbak a cigányokkal kapcsolatban. Sík Endre ezt az eredményt ijesztőnek nevezte, hiszen ez arra utal, hogy a következő generáció "még ellenségesebb lesz a romákkal". Persze ami Sík Endre és magyargyűlölő társai szerint ijesztő, az valójában megnyugtató és örvendetes, hiszen azt jelenti, hogy ha lassan is, de ébred már a magyar, s egyre kevésbé fogja eltűrni a nemzete ellene irányuló cigányterrort. Azok a pártok pedig, melyek azt hangoztatják, hogy a szavazóik kívánságait teljesítik, közben meg ezermilliárdokat szavaznak meg a cigányok eltartására és soha meg nem valósuló "felzárkóztatására", talán meg kellene nézniük, hogy mit is akarnak azok a bizonyos szavazók, mint ahogy Orbánéknak is, hogyan vélekednek kedvenceikről "a zemberek"...
(Kuruc.info - Nol nyomán)