A feltétlen rajvédő mai Népszabadság hihetetlen mélységekbe süllyedt.

Már pár nappal ezelőtt szóvá tettük, hogy a lap (ahogy balliberális médiatezsvírei) hihetetlen agilitással áll ki a jelenlegi helyzet (status quo) konverzálása mellett, azaz amellett, hogy a cigányoknak minden segílykét készpénzben folyósítsunk, és hogy szó sem lehet a világ szinte minden másik országában használt szociális kártyáról, urambocsá' az általunk propagált melegmenzás (így eladhatatlan), napi háromszori, ráadásul helyi munkahelyet teremtő (konyhások, szakácsok, felügyelők stb.) étkeztetésről.

A mai Népszabó kapcsolódó cikkének (ITT van; a biztonság kedvéért az 1. Függelékben tükröztük) már az online verzióból „valamiért” kihagyott, a nyomtatott verzióban még ott díszelgő alcíme (Uzsora: Nem Btk.-módosítás, hanem több támogatás kell) is elárulja, miről is van szó az anyagban: arról, hogy nem szabad bekeményíteni az uzsorások ellen, épp ellenkezőleg, több segílykét kell adni szegínromákoknak, mert akkor talán nekik is marad élelmiszerre.

A riport megszólaltatja Kerezsi Klárát. Azt a Kerezsit, aki (még mindig?) az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese lehet. Igen, még mindig, mind a mai napig – a Fidesz-kormány nagy-nagy „dicsőségére”. Hadd utaljunk arra, hogy Kerezsi már egy szűk fél évvel ezelőtt is uszíthatott, cigánybűnözőket védhetett és hinthette az igét a köztévében. Erre most meg azt nyilatkozza, hogy, idézzük, „a büntetőjogban keresik a megoldást, az pedig nem alkalmas a szegénység és a kiszolgáltatottság enyhítésére … megoldást csak az jelentene, ha inkább azt vizsgálnák, kik és miért kerültek nehéz helyzetbe, s ma miért az uzsorás az egyetlen, aki hajlandó segíteni. … konzultálni kellene a szakmával, s a megoldási lehetőségek keresésébe célszerű lenne bevonni magukat az érintetteket. Úgy gondolja, közösségi mediáció keretében akár az uzsorásokat is megszólíthatnák. Emellett a szociális munkásoknak nap mint nap el kellene látogatniuk a veszélyeztetett családokhoz, hogy segítséget nyújtsanak, miként osszák be a kevés pénzüket. Igaz, a szakértő ehhez további feltételt rendelne: arra is szükség lenne, hogy legyen annyi bevételük, amit egyáltalán be lehet osztani.” Ez maga a megtestesült, bűnöző (itt: uzsorás)védő balliberalizmus. Nem, nem szabad lecsapni az uzsoráscigányokra, mert hát (mint az a cikk egészéből kiderül) ők szegínelesettromákok egyetlen barátai, az egyetlen „pénzintézet”, ahova fordulhatnak, meg hogy (lásd az utolsó mondat) még több (nem fizetünk elég segílykét, úgy látszik – pedig nálunk lesz 27% az ÁFA is) píííízt kell pumpálni a cigókba, hogy az uzsorások „kifizetése” után is maradjon valami a zsebükben és/vagy ne kelljen uzsoráshoz fordulni. És ez az elképesztően primitív, rajvédő fazon lehet egy ilyen magas szintű állami pozícióban, és még csak véletlenül sem merül fel a feletteseiben, vagy akár Pintér Sándorban, hogy esetleg nem olyanoknak kellene vezetnie az eredetileg a bűnüldözésért felelős Országos Kriminológiai Intézetet, akik kifejezetten bűnpártolók és a bűnöző uzsorások békén hagyásáért, érinthetetlenségéért „kilincselnek”. Ez a Két Hét meg a „helyreállítottuk … a jogrendet az utcán” Cigányisztána 2011-ben. Mondjuk nem csodálkozunk: nem véletlenül húzta ki Orbán az elhíresült parlamenti szövegéből a napi minimum egy uzsorás-skalpot megígérő mondatot. Ilyet egy normális, a cigánybűnözőkkel szemben tisztességgel fellépő kormányfő vagy államelnök (Sarkozy, Berlusconi stb.) nem tett volna, sőt – ők igyekeztek volna a törvényt betartatni. De hát nem Francia- vagy Olaszországban élünk, itt csak és kizárólag a cigányoknak meg a zsidóknak vannak jogaik. „Köszönjük”, Fidesz-szavazók!

Eljajongja azt is, hogy "Az önkormányzattól vagy a kormányhivataltól ugyanis hiába kérnének gyorssegélyt, nem kapnak [a cigók]” Erre csak azt tudjuk mondani, hogy még szerencse! Az lenne a szép, ha bemondásra nyakra-főre kapnák a gyorssegélyt az adófizetők pénzéből. Ha naponta adna az önkormányzat nekik gyorssegélyt, akkor naponta négyszer mennének újabb adagért...

Apropó,  Népszabó. A szombati számban a mi áldott jó zsidónk, a rajvédelem egyik vezető harcosa, Révész Sándor a kesznyéteni „uborkás” Barna bácsi kapcsán előhozakodott a rajvédők kedvenc „érvével” (cikk ITT; a biztonság kedvéért a 2. Függelékben tükrözve), hogyaszongya „többet ér egy uborka egy emberi életnél?” Most az általunk ezerszer elmondott érveket és objektív tényeket (igen, sokkal többet ér, mert a cigányokból csak kárunk származik, és egy segílyescigány egész életében történő eltartása, még akkor is, ha nem bűnözik, mai pénzben 30-40 millióba kerül, belekalkulálva a rá eső oktatási, egészségügyi stb. kiadásokat is) félretéve csak „gratulálni” tudunk Révészek, hogy (akárcsak fajtatársai, ill. a többi rajvédő) „elfelejtette” megemlíteni, hogy az addig a kocsmában mulató (miből? erre tellik, uborkára meg nem?) szegínromákok valósínűsíthetően rablógyilkosságot, de jó esetben is „csak” rablást tervezve másztak be Barna bácsihoz. Ahogy azt az információt se találtuk az anyagban, amit – többek között – a lényegesen korrektebb, ugyanakkor jobbikossággal, cigányellenességgel igazán nem vádolható Magyar Nemzet is megírt, hogyaszongya büntetett előéletűek voltak a korcsok, segílyesek, munkakerülők, akik ráadásul az egész települést terrorizálták. Nem, Révész cikkéből mindez hiányzik – de még az is, hogy szegínromákoknak kocsmázásra volt pénze, ill. hogy a településen minden egyes ember tudta, hogy árammal védi Barna bácsi a belső kertjét, valamint arra, hogy a Szoboszlai-család összesen havi 50e nyugdíjat kap, mégse jár lopni, miközben a segílyescigók ugye...

Révész Barna bácsi lenácizása, lebarbározása mellett sajnáltatta egy sort a minap szintén áramos kert-védés miatt felfüggesztett börtönt (értsd: semmit sem) kapó Bódi Gusztávot. Már az ezt bevezető mondat is csöpög a szirupos, hazug rajvédő sajnáltatástól és arról, hogy azt sugallja, hogy aki ma egy bűnözőcigánnyal szemben (árammal) meg meri védeni magát, az holnap a „cigányvadászok” egyik mintaképe lesz (gy.k. ne akarjuk megvédeni magunkat a korcsoktól, mert az nácizmus): „Amikor szerte az országban elszaporodtak a romák elleni gyilkosságok, Bódi Gusztáv árammal védte a családját egy esetleges támadástól.” Hát még a cikk zárása! Az a rajvédelem, korcs-sajnátatás csimbarasszója: „A márciusi ítélet [Barna bácsié] bátorítja az áram használatát, mert azt üzeni: ilyesmiből emberhalál esetén sem lehet bajod, ha nem te vagy a roma, hanem az áldozat. Még meg is dicsőülsz, mint a kesznyéteni Barna bácsi a médiának abban a részében, mely ugyanazt a hatalmat támogatja, mint a társadalom nagyobbik része. Így kerül a megfelelő mag a megfelelő talajba. A gondatlan emberölők után a gondosan, tervszerűen gyilkolók is ki fogják vívni a nekik járó társadalmi elismerést. Mert ez így logikus.” Hát ehhez nem kell mit hozzátennünk... rajvédelem, Népszabadság-módra. És még csodálkoznak azon, hogy rohamosan csökken az eladott példányszámuk, miközben a kérdéshez tisztességesen hozzáálló lapoké (pl. Magyar Nemzet), ill. portáloké (pl. a miénk) meg nő.

Visszatérve a mai lapszámra, abban meg nem csak az elsőként idézett volt az egyetlen igazán tenyérbemászó „cigányos” cikk. Régi nagy „kedvencünkkel” (lásd EZT és EZT; újabb, mai cikk ITT),  Gerő András „történésszel” készített a lap egy (reklám)riportot (ITT van.) Már a bevezetőből is kiderül a lényeg: „A politikusoknak tudniuk kellett volna, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha megengedik az indulatok kiélését. Ha meg lehet ostromolni büntetlenül a Magyar Televíziót, akkor pár év múlva cigányt is lehet gyilkolni – mondja Gerő András történész, akit a tévészékház szétverésének öt éves évfordulóján kérdeztünk a következményekről és tanulságokról.” Értsd: az, hogy megostromolták a TV-t, és ezt a rendőrség hagyta, csupán előjátéka volt a „cigányvadászoknak”.

Zsidónk „természetesen” nem teszi hozzá, hogy számtalan nyugati országban sokkal durvább, sokszor halálos áldozatokkal is járó „ostromok”, „csetepaték” voltak-vannak, amiket – micsoda csoda! - nem követ(ett) cigány- vagy mozlim-sorozatgyilkosság. Ergó: Gerő, mint mindig, teljesen alaptalanul sajnáltatja a cigókat. Meg, persze, uszít az ostromlók, ill. úgy általában a 2006-ban utcára menők (ide értve még a sündőrök által összevert fideszeseket is) ellen. Mindebben nagy segítségére van a lap rajvédő másodvonalának egyik fő képviselője, a mikrofonállvány Matalin Dóra.

1. Függelék: a mai Kerezsi-anyag:

Miért csak az uzsorásra számíthatnak?
Uzsora: Nem Btk.-módosítás, hanem több támogatás kell

Szigorúbban kell büntetni az uzsorabűncselekményt – ehhez maximálni kell a teljes hiteldíjmutatót –, ugyanakkor meg kell védeni a tanúkat, hiszen sokszor az ilyen bűncselekmények felderítését, bizonyítását nehezíti, hogy az érintettek nem mernek tanúskodni. A tényállás pontosításával az egyszeri és a kisebb összegű uzsorakölcsönt, tehát nem csak az üzletszerű tevékenységet is büntethetővé tennék, kisebb súlyú cselekmények esetén pedig szabálysértési eljárást indítanának – mindezt a közigazgatási és igazságügyi miniszter jelentette be.

– A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Mindenekelőtt azt kellene végiggondolni, hogy a mélyszegénységben élő családok hová fordulhatnak, ha a hónap közepén elfogy a pénzük – Kerezsi Klára kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint ezzel kellene kezdeni a gondolkodást. Bármilyen cinikusan hangzik is – fogalmaz a szakértő –, erre ma az a válasz, hogy az uzsoráshoz. Az önkormányzattól vagy a kormányhivataltól ugyanis hiába kérnének gyorssegélyt, nem kapnak.

„Az uzsorahitelt felvevők az erős tekintélyelvű személyi hátteret kialakító hitelezők miatt rettegésben élnek, de nem fordulnak külső segítőkhöz, mert mind ők, mind baráti körük – a potenciális tanúk – arra gondolnak, hogy bármikor kerülhetnek pénzhiányos helyzetbe és csak innen látnak pillanatnyi segítséget.” Ez olvasható egy korábbi rendőrségi közleményben is. A kriminológus véleménye és a hatósági álláspont közt tehát összhang mutatkozik.

– Mégis a büntetőjogban keresik a megoldást, az pedig nem alkalmas a szegénység és a kiszolgáltatottság enyhítésére – állítja Kerezsi Klára. Kimondani egyszerű, hogy mostantól vasszigorral lépnek fel az uzsora ellen, de szerinte megoldást csak az jelentene, ha inkább azt vizsgálnák, kik és miért kerültek nehéz helyzetbe, s ma miért az uzsorás az egyetlen, aki hajlandó – persze nem önzetlenül, hiszen akár havi százszázalékos kamatot számít fel – segíteni.

A kriminológus álláspontja: konzultálni kellene a szakmával, s a megoldási lehetőségek keresésébe célszerű lenne bevonni magukat az érintetteket. Úgy gondolja, közösségi mediáció keretében akár az uzsorásokat is megszólíthatnák. Emellett a szociális munkásoknak nap mint nap el kellene látogatniuk a veszélyeztetett családokhoz, hogy segítséget nyújtsanak, miként osszák be a kevés pénzüket. Igaz, a szakértő ehhez további feltételt rendelne: arra is szükség lenne, hogy legyen annyi bevételük, amit egyáltalán be lehet osztani.

Kerezsi Klára szerint ugyanakkor le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a mélyszegénységben élők közül sokan nem akarnak dolgozni. Ez nem igaz, s némi iróniával mondja: emberfeletti erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki puszta kézzel szedje fel a korábban megszüntetett vonalakon a síneket, s még fel is darabolja, hogy a hulladékgyűjtő ne ismerje fel a fém eredetét. Ha ezek az emberek legális munkára kapnának lehetőséget – állítja –, ugyanolyan intenzitással tennék a dolgukat.

Magát a kölcsönügyletet vagy annak csak bizonyos módozatait fenyegetik? – teszi fel a kérdést Finszter Géza kriminológus, egyetemi tanár. A kezdeményezést lehet ugyanis kiterjesztően is értelmezni, s akkor általánosságban vetődik fel: mikor kell a büntetőjognak beavatkoznia? Egy mondás szerint a bankár számára a büntetőjog az erkölcsi kódex. Szó sincs tehát morálról, hiszen minden tranzakció a nagyobb haszon érdekében történik, s ha már az erkölcsi jó nem jut szerephez, a kriminológus szerint tényleg a Btk.-ban kell felállítani a korlátokat. Ha azonban csak az uzsoramaffia felszámolásáról van szó, nem kell semmilyen törvénymódosítás – ez a leghatározottabb álláspontja. Az uzsorakölcsönök esetében számos bűncselekmény megvalósul, hiszen nem ritkán fenyegetik, bántalmazzák, rabszolgamunkára kényszerítik a nem fizető adósokat, s az ilyen ügyek felderítéséhez nem látványpolitizálásra, inkább jól működő rendőrségre lenne szükség. És persze a nyomor felszámolására, mert Finszter szerint az egész probléma folyamatosan újratermelődik: ha elvisznek egy uzsorást, a helyébe lép a másik.

A bűnüldöző hatóság dolga az elkövetőket felderítése, de az is, hogy megelőzze a jogsértéseket – másként a látványosan meghirdetett program szükségszerűen kudarcot vall. Ehhez – a jogszabályok barkácsolása helyett – ütőképes nyomozóapparátus, illetve folyamatos rendőri jelenlét kell – hangsúlyozza Finszter. Ez utóbbi azért is meghatározóan fontos, mert a sértettek – részben félelemből, részben mert az érdekeik ezt diktálják – nemigen tesznek feljelentést, és a kriminológus szerint arra sem érdemes építeni, hogy az uzsorások a büntetés elmaradásának reményében egymást adnák fel.

Akciócsoportot sürget az LMP

Az önkormányzatok szociális rendszerének megerősítését, közösségi rendőrség és országos akciócsoport létrehozását javasolja az uzsorások elleni küzdelemhez az LMP – mondta Dorosz Dávid, a párt országgyűlési képviselője vasárnap, Budapesten. Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának tagja kijelentette: a szociális állam lebontása, a kormány megszorító politikája löki az embereket az uzsorások karjaiba, és az „embertelen jelenségek” ellen csak látszatintézkedéseket hoz. Így a párt szerint az, hogy a kormány módosítani kívánja a büntető törvénykönyvet, még nem oldja meg a problémát.

Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő válaszközleményében azt írta, a büntető törvénykönyv szigorításával, a kamatmaximum törvényi bevezetésével és a rendőrség határozott fellépésével megvédik a nehéz helyzetbe került családokat a bűnözőktől. „Az ellenzéki pártoknak most már csak egyetlen dolgot kell eldönteniük: az emberek vagy az uzsorázók oldalán állnak-e”, tette hozzá.
 
2. Függelék: Révész szombati vezércikke:

Jó áram, rossz áram
Kesznyétenen elszaporodott a terménylopás. Szoboszlai Barna árammal védte terményét. Ebbe egy ember belehalt, egy másik súlyosan megsebesült. Szoboszlai Barnát a bíróság megrovásban részesítette.

A megrovás nem büntetésnek, csupán intézkedésnek minősül, és lényegében semmilyen hátránnyal nem jár. A Btk. szerint megrovásban azt a vádlottat részesítik, akinek a cselekménye nem, vagy csak igen csekély mértékben veszélyes a társadalomra.

Amikor szerte az országban elszaporodtak a romák elleni gyilkosságok, Bódi Gusztáv árammal védte a családját egy esetleges támadástól. Katasztrofális ötlet, de szerencsére nem volt áldozata. Ebben az esetben a halál nem következmény volt, hanem előzmény. Bódi Gusztáv unokahúga volt a gyilkosságsorozat hatodik áldozata. A kislétai. Bódit a múlt héten jogerősen két év, négy esztendőre felfüggesztett börtönre ítélték. Ezzel az utóbbi ítélettel semmi bajom.

Akkor sincs, ha nem sérült meg senki, s ha be is tudom enyhítő körülménynek az elkövető életveszélyérzetét, melynek aligha lehet erősebb oka, mint egy közeli rokon halála. A halállal fenyegető áramos önvédelem elharapózása olyan közveszély, amely ilyen ítéletet indokol. Ölt meg már gyereket is így az áram. A kesznyétei példán felbuzdulva egy (amúgy büntetett előéletű) önvédő csak azért nem ölte meg ártatlan szomszédját, mert az a védőangyalának hála munkakesztyűben nyúlt a kerítéshez...

Ez az ítélet rendben van. De a két ítélet egymás fényében: maga az iszonyat! Lehet, hogy az emberhalálnyi különbségből valamit elvehetnek egyéb tényezők, mert Szoboszlai úr több embernek szólt, Bódi meg nem, az egyik esetben a kerítésen belül volt az áram, a másik esetben meg nem, a Bódi úr még lopta is az áramot, a Szoboszlai úr meg tudta fizetni a rezsit... De hát nem arról van szó, hogy az emberhalálnyi különbség mindettől kevesebbet számított, hanem arról, hogy a semminél is sokkal, de sokkal kevesebbet.

Van egy ítélet, mely tükrözi az önvédő áram társadalmi veszélyességét, és van egy másik, ami arról szól, hogy a társadalomra nézve semmilyen, vagy teljesen jelentéktelen veszélyt jelent az a cselekedett, melynek következtében elveszett egy élet. Az önvédő áram nagyon veszélyes a társadalomra, ha romák gyilkosai ellen kívánnak védekezni vele, de egyáltalán nem az, ha roma uborkatolvajok ellen. Az emberi életnek nincs föltétlen értéke, azt a magyar bíróság nem védi csak úgy általában. Van akié számít, van akié nem.

A márciusi ítélet bátorítja az áram használatát, mert azt üzeni: ilyesmiből emberhalál esetén sem lehet bajod, ha nem te vagy a roma, hanem az áldozat. Még meg is dicsőülsz, mint a kesznyéteni Barna bácsi a médiának abban a részében, mely ugyanazt a hatalmat támogatja, mint a társadalom nagyobbik része. Így kerül a megfelelő mag a megfelelő talajba. A gondatlan emberölők után a gondosan, tervszerűen gyilkolók is ki fogják vívni a nekik járó társadalmi elismerést. Mert ez így logikus.