A Magyar Nemzet cikksorozatot indított, amelyben olyan településeket mutatnak be, ahol, úgymond, békében élnek a cigók a magyarokkal, ill. ez előbbiek rendes, dolgozó, adófizető emberekké váltak.

Aug. 10-én Cserdiről hozott le a lap online verziója egy olyan cikket, amely az egekig dicséri az ottani cigókat, ill. a település szintén cigány vezetését. Egy rossz szó nem hangzik el, egyetlen utalás nincs arra, hogy a rézbőrűek esetleg rosszban sántikálnának.

Mit kellett olvasnunk az online ugyanaznap és ugyanott (MN) megjelent, alább elsőként idézett hírben? Azt, hogy a település vezetése vastagon benne volt-van az amúgy is igen komoly válságban levő Elcoteqet több tízmillió Ft-tal megkárosító, természetesen jórészt cigányok által művelt sikkasztásban.

Azért is fájó a téma, mert pont azokat a finneket károsították meg a cigányok, akik közismerten igen komoly (talán egész Nyugat-Európában a legkomolyabb) támogatói a „szegény rokonoknak” (nekünk). Se szeri, se száma az általuk „levetett”, de nekünk még igen jól jövő tűzoltóautóknak vagy éppen vadászgépeknek, harci helikoptereknek, amiket ingyen(!) adnak át nekünk. (Egy friss, alig két hetes példa – két Mi-8-as helikopter, amit szintén ingyen adnak át - ITT). Emiatt külön gratulálunk a cigányoknak, az Emberiség Pestisének, hogy pont a legjobb nyugat-európai barátainkat és támogatóinkat fosztották ki. Amelynek esetleges következményét (esetleg több tízmilliárdos veszteség, elmaradó jövőbeli segítség stb.) nem kell ecsetelnünk...

Ennyit a „szentéletű” cserdi cigókról. Reméljük, az amúgy a cigánykérdéssel, -bűnözéssel igen korrekten foglalkozó Magyar Nemzet is tanul az esetből, és a jövőben nem hiszi el „bemondásra”, hogy a cigók mely településeken élnek harmóniában a magyarokkal és még csak véletlenül sem bűnözve.

Először az Elcoteq-kifosztásról a cikk, majd a „mintafalu”-benyalás:

Folt a tiszta lapon

A finn tulajdonban lévő Elcoteq Európa egyik vezető telekommunikációs beszállítójaként tevékenykedik. Piaci helyzete azok után rendült meg, hogy a szintén finn Nokia elpártolt tőle. Bogdán László 1995 óta dolgozott az Elcoteq Kft. pécsi üzemében. Udvarosként kezdte, a termelési vezetői szintig jutott. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság több tíz millió forint kárt okozó lopással gyanúsítja. Az Elcoteq pécsi leányvállalata a Sony-Ericssonnak is végzett bérmunkát. A mobilcég magyarországi menedzsere, V. Róbert arra utasította az ekkor már az Elcoteq termelési vezetőjeként dolgozó Bogdán Lászlót, hogy a selejtes készülékekből és alkatrészekből állítson össze szállítmányokat. Bogdán a megbízást végrehajtotta, a kért árut pedig V. Róbert elvitte. Az Elcoteq úgy véli, szabálytalanság, illetve lopás történt, a feljelentés után pedig V. Róbert mellett Bogdán Lászlót is meggyanúsították. V. Róbert egyébként később éppen Cserdi önkormányzatától bérelt raktárat, a hatóság pedig itt meg is találta a telefonalkatrészeket. Bogdán László azt mondja, hogy ő nem lopott el semmit, hiszen csak az egyik megrendelőjük utasítását teljesítette. Ráadásul neki nem is volt joga szállítást engedélyezni; az erre felhatalmazott vezető viszont kiadta a szükséges engedélyt, a biztonsági szolgálat pedig az ellenőrzések után kiengedte az árut a telepről. A polgármester szerződésekkel tudja igazolni, hogy V. Róberttel szabályos bérleti szerződést kötött a település, az ebből befolyt több százezer forint pedig Cserdit gazdagította. A rendőrség őszig hosszabbította meg a nyomozást.

A Nemzet Cserdi-cigánydicsőítése:

Mintafalu kocsma és játékgépek nélkül

Cigány a falu első embere, cigány minden második is. Maguk újították fel a templomot, nincs szemét az utcán, naplopásért nem jár segély, nincs kocsma, nincs játékgép, tehát nincs uzsora sem – ilyen csak a mesében vagy a nagyon távoli jövőben van, de a mai Magyarországon biztosan nincs, ez volt az első gondolat. Ameddig nem látjuk a saját szemünkkel, nem hisszük el, ez a második. Elhittük.

Ne egyenek, meghívom magukat ebédelni – ezzel kezdte Bogdán László polgármester, amikor látogatási szándékunkat jeleztük telefonon. Cserdibe tartunk, a Pécstől negyedórányira lévő kis dél-baranyai faluba. Szép toronysisak a templomon, fából, üvegből készült, jó állapotban lévő buszmegállók, a falu közepén egy egyelőre ismeretlen üzenetet hordozó emlékmű, körülötte sok-sok virág, a temető kerítése pedig szépen felújítva – elvillannak a képek, alig érünk a faluba, a másik oldalon már el is hagytuk. Visszafordulunk.
Bogdán László az úton vár bennünket, kiáll a hivatal földszintes épülete elé. Leállítjuk a kocsit, köszönünk, azt tanácsolja, álljunk át szembe a temető elé, ott nagyobb a hely. Itt áll az emlékmű: egy nagyjából két és félszer kétméteres fal út felőli oldalán Európa térképe, előtte egy kerámia földgömb, amely szétszedhető. Belül a kontinens minden országából egy-egy marék földet őriz. A temető felé eső oldal pedig a holokausztnak állít emléket. – Én csináltam, flexszel rajzoltam – mutatja a polgármester a vaslemezt, amibe a körcsiszolóval gravírozta a birkenaui bejáratot. A földön van egy sínpár is, a fal tetején szögesdrót, a sín mellett Cyklon-B feliratú hordó. Invitál, hogy most már menjünk be a hivatalba.
A földszintes épület olyan, mint a többi falusi ház. A bejárattól balra egy szoba, titkárságnak mondanánk, ketten dolgoznak bent. Szemben a könyvtár, jobbra a közösségi szoba. Itt van biliárdasztal, dobfelszerelés, számítógép, internet. Ebből nyílik Bogdán irodája. Szép faragott bútorok közé lépünk. – Inkább tegeződjünk, jó? – kérdezi. Jó. A valamivel több mint négyszáz lelkes település lakóinak fele cigány. A Magyar Nemzet több ilyen települést meglátogatott már, számos riportban számoltunk be helyi tapasztalatainkról – a látottak-hallottak alapján pedig vannak bizonyos berögződéseink (a balliberális oldal előítéletnek mondaná). Nem is kertelünk, azonnal a bűnözést firtatjuk. – Néhány éve 150 betörés és lopás volt itt, most egy fürt szőlő ha eltűnik. – Uzsorázás? – Volt. Most van egy egymillió forintos alapunk, ha valakinek pénz kell, idejön. Ebből kap kamatmentesen. Húszezer forint a legnagyobb összeg, de aki mindig rendesen fizet, az kivételesen kaphat többet is. Így nem mennek az uzsoráshoz.
Volt itt is uzsora, az uzsorással le kellett ülni „megbeszélni”. De – mondja – „olyan volt, hogy nagybácsi a nagynéninek”; vagyis szavai szerint eleve nem volt túlságosan durva a helyzet. A játékgép persze nyelné a pénzt, ha volna. Volna is játékgép, ha volna kocsma; de kocsma nincs, így játékgép sincs. – Bögrecsárda van, persze, meg adnak egymásnak a pálinkából, a boltban vesznek bort, megisszák, nincs ezzel baj, meg ez ellen nem is kell tenni. De kocsma nem lesz – mondja. A bűnözés megszűnésében sokat segített a térfigyelő kamerarendszer. A cigánygyilkosságok idején készült el, Bogdán azt mondja, féltek. Híre ment, hogy itt kamerák vannak, remélték, hogy a falujuktól talán emiatt elriadnak a merénylők.
Az emberek dolgoznak, rendben tartják a települést, vagy éppen – mint most is – egy mezőgazdasági cég 500 hektárját kapálják.
– Nincs olyan, hogy valaki inkább otthon marad, és segélyt kér?
– Olyan nincs. Ebben a kérdésben nincs demokrácia, nem ő dönti el, hogy a semmiért segélyt kap, vagy inkább dolgozik a pénzért. Ha nem dolgozik, nem kap segélyt. Ez nem ombudsmankérdés. A munka az kenyérkérdés, a jövő építésének a kérdése, ebbe nem fér bele az ombudsman – foglalja össze a felettébb szimpatikus programot.
Hogy a naplopásért nincs segély, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs anyagi juttatás: aki szakmát tanul, emiatt nem ér rá dolgozni, az – ösztöndíj gyanánt – kaphat pénzt. A falu szerződést kötött egy szakiskolával, a képzetlen emberek itt tanulhatnak. Az oktatók kijárnak Cserdibe, a gyakorlati tudást pedig a falu mesterei adják át. A település létre szeretne hozni egy nonprofit kft.-t, magánszemélyektől, cégektől, közintézményektől várnának megrendeléseket. Kőműves-, tetőfedő-, vízvezeték-szerelő-munka mindig kell, Bogdán szerint ember is lesz hozzá. A segélynek még egy fajtája van: a jól tanuló és jó magaviseletű gyerekek után év végén 50 ezer forint jutalom járhat. Feltétel még, hogy a gyerek járjon templomba. Ez utóbbi nem túl nagy kötelezettség, nincs saját papjuk, kéthetente van csak mise, mindenesetre a „jógyerek-pótlékot” túljegyezték. Szociális alapú fürdőszoba- és homlokzat-felújítási program is van. Aki összegyűjt 150 ezer forintot, hogy rendbe rakja a házát, annak az önkormányzat ad mellé még ötvenet. Ebből futja anyagra, a munkákat a helyiek végzik egymásnak.
Kilépünk a hivatal ajtaján, Bogdán László körbevezet bennünket. A krumpli és a hagyma a falu saját 40 hektárján terem, közösen művelik a földet. Könnyebb lesz, ha befejezik a régi traktor felújítását. Még ebben a hónapban nyílik a zöldségesbolt, a saját terményt ott értékesítik, önköltségi áron. A fölösleg megy a saját vagy más falvak szegényeinek. Helyiekkel találkozunk, a „fehérek” is örömmel köszönnek a polgármesternek, váltanak pár szót az utcán, mosolyognak, integetnek az autóból. Bár még az előző gazdánál vannak, de már a falué két tucat mangalica. Nemsokára azoknak is lesz helyük; aki nem tud vele bánni, megtanulhatja. Aztán ha jól dolgozott, vágás után kap belőle, télire lesz neki kolbász. A falu akácosából ingyen jut tűzifa a szegényeknek; de csak annak, aki maga vesződik vele, vágja, aprítja. Mert „olyan nincs, hogy otthon ül a ház előtt, más, dolgos ember meg elviszi neki”.
A titkot keressük; Bogdán László egy-két alapvetéssel kezd. – Az együttélés nem megy úgy, hogy kilencmillió alkalmazkodik egymillióhoz – mondja. Tiszta beszéd. Mint ahogyan ez is: „Cigány. Nem roma”, folytatja Bogdán. Hozzáteszi, hogy „ezt a romázást” Mohácsi Viktória „meg az Aladár” (Horváth Aladár – a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökeként megismert MSZP közeli cigány vezető – a szerk.) találta ki. – Az összes díszcigányt el kellene zavarni. Csak ártanak – folytatja, rávilágítva, hogy nincs veszélyesebb sem a cigányság felemelkedésére, sem az együttélés normáinak betartására, mint ha egyesek „saját politikai pecsenyéjüket sütögetik mások nyomorúságán”. Annak sem örül, hogy például az Országos Roma Önkormányzatot egyenlőnek tartják a cigánysággal. A többség-kisebbség együttélése szempontjából kulcsproblémának tartja, hogy „aki a közösségért még nem tesz semmit, követelőzni már az is tud”. A polgármester szerint ezt a felfogást a liberálisok honosították meg a cigányok között, ennek kapcsán pedig az úgynevezett „jogvédőkről” is szót ejt. Az idevágó – cseppet sem hízelgő – véleményét inkább nem idézzük.
A településvezető beszél a „pörköltes” demokráciáról is: arról, hogy ha buta a cigány, oda szavaz, ahol kicsit megvendégelik. Például lejárt szavatosságú tésztával, említi az emlékezetes, Páva Zoltán volt komlói polgármesterhez, illetve az ugyancsak MSZP-s Juhász Ferenc volt hadügyérhez köthető esetet. Ezért volna fontos, hogy minél többen tanuljanak.
– Szegregálni kell. A integrált oktatás csőd. Az eleve lemaradt cigány gyereknek sokkal nehezebb, ha berakják a fehérek közé – folytatja az eszmefuttatást. Pluszpénzt pedig nem arra kell adni, hogy a kis cigányok lováriul tanuljanak. – Mire megy vele? Ha otthon nem beszélik, akkor még a családjában sem ér vele semmit. Ha meg beszélik, akkor már úgyis tud. Angolul kell tanulni, meg szakmát kell szerezni. Tudod te, mennyit kereshet egy esztergályos Angliában? – kérdezi. Nem tudom, de a felfogás tetszik. De folytatódik a tabudöntögetés. – Hogy neveljen fel tisztességgel öt-hat gyereket az, akinek egyre sincs pénze? – teszi fel a kérdést. Azt mondja, a tudatlanság is oka a sok gyereknek. De Cserdiben e téren is más a helyzet. – Ahol nem tudnák felnevelni, ott nem is igen születik már gyerek – mondja. Ismét a hogyanra vagyunk kíváncsiak. – Összehívtam az asszonyokat, egyik kezemben egy répával, másikban egy óvszerrel. Megmutattam, hogy hogy jönnek ezek össze. Persze zavarban voltak, kuncogtak, de megértették – mesél egy kissé sikamlós epizódot a népnevelői munkából.
A falu jól gazdálkodik, a földek és a vállalt bérmunkák jövedelmet teremtenek. Pályázatokon is sikerült nyerni, „a költségvetés pluszos”. Ebből lett a falubusz is. Dolgozni, iskolába hordják vele az embereket. Meg a Balatonhoz, mivel sikerült venni egy nyaralót is Máriafürdőn. A helyiek ingyen mehetnek, amikor meg nincs senki, kiadják bérbe, így tartják fenn.
Egy kérdés maradt: miért nem működik máshol is ez a modell? – Működne ez mindenhol, de a legkönnyebb mindig megmagyarázni, hogy mit miért nem lehet. Hát munka nélkül semmit nem lehet – foglalja össze a lényeget. Tisztában van a helyzet komolyságával. Azt mondja, Magyarország egyik legnagyobb problémája a „cigányügy”. Aminek része a munkanélküliség, az iskolázatlanság, a demográfiai helyzet és ezzel együtt az átlagéletkor is. És bár ő maga is ismeri a „külső körülményeket”, mások az érvei.
– Nem lehet csak követelőzni és másokat hibáztatni. Hatszáz év telt el, és még mindig itt tartunk. Helyettünk, nekünk senki nem fogja, és még ha akarja, akkor sem tudja megcsinálni – zárja be a kört. No comment.

Keretes anyag: Kiút a gödörből

Nincs:
– segély a semmittevésért
– kocsma
– játékgép
– terménylopás és egyéb bűnözés
– uzsorázás
Van:
– segély a szakiskolába járóknak
– közös munka a település földjein
– jutalom a jól tanuló, templomba járó gyerekeknek
– homlokzat- és fürdőszoba-felújítási program
– térfigyelő kamerarendszer

(Szerkesztőségünk [Magyar Nemzet] szívesen bemutat más olyan települést is, amelynek a nehéz körülmények ellenére sikerült talpra állnia gazdaságilag, és/vagy megvalósult a többség és a kisebbség békés együttélése. Elsősorban a helyi körülményekről, az azokhoz való alkalmazkodásról, a lehetőségek felismeréséről és a megoldáshoz vezető módszerekről kívánunk írni. Azon közösségek is számot tarthatnak érdeklődésünkre, ahol még gyerekcipőben járnak az önsorsjavító elképzelések. Leveleiket a belpol@magyarnemzet.hu e-mail címre várjuk.)