A képmutatás iskolapéldája: ugyanaz a történészi kör, amelyik teljes mellszélességgel támogatta az úgynevezett holokauszt cáfolását tiltó jogszabály törvénybe iktatását - vagy legalábbis nem tiltakozott ellene - most nyílt levélben követeli, hogy ne az “államhatalom szabja meg a történelemmel kapcsolatos tudományos művek, kiállítások, tankönyvek mondanivalóját”.

Kapcsolódó: Ungváry Krisztián helyreigazítása Perge Ottó cikke kapcsán

Ezek a képmutatásban verhetetlen, a revizionista történészeknek akár hatósági eszközökkel történő elhallgattatását is tejesen természetesnek és helyénvalónak tartó cionisták képesek leírni az alábbi mondatokat a “nyílt levelükben”: “Álláspontunk szerint sem az alkotmányban, sem annak preambulumában nincs helye történeti korszakok értékelésének. Ez a történészek szakmája és feladata. A történelem kutatásának, az eredmények publikálásának és oktatásának szabadságát súlyosan veszélyezteti az olyan jogalkotás, amely a történelemről kötelező érvényű megállapításokat ír elő.”

Vajon miért nem szólaltak meg ezek a történészek, amikor az úgynevezett holokauszttagadást tiltó törvény életbe lépett? Akkor miért nem fájt nekik a “történelem kutatásának, az eredmények publikálásának és az oktatás szabadságának” sérelme? Az más, ugye, mert ha a zsidó érdekek védelméről van szó, akkor persze minden eszköz megengedett... Ezeknek a jelentős összegű ösztöndíjakkal, komoly fizetésekkel ellátott, szinte korlátlan kutatási és publikálási lehetőségekkel rendelkező történészeknek az fáj, hogy az alkotmány preambulumában állítólag szerepel majd a következő mondat: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk." Ők ezzel nem értenek egyet, mert szerintük nyilván Magyarország 1945 és 1990 között szabad és független ország volt. Mint ahogy szeretnék elhitetni mindenkivel, hogy ma is az.

Van azonban még valami, ami miatt megírták a “nyílt levelüket”. Hát persze, hogy a holokausztról van szó! Ugyanis - mint írják - “a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára a kormányzati portálon bejelentette, hogy „át kell értékelni" a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításának egy részét, mert véleménye szerint a kiállítás bizonyos történelmi eseményeket és tényeket nem megfelelőképpen mutat be. (kormany.hu)” A közigazgatási államtitkár természetesen nem merte kimondani az igazat, mindössze az ellen mert szót emelni, hogy ne kössék össze minduntalan a zsidókkal való szembeszállást a revíziós törekvésekkel. Valójában ugyanis az egész kiállítás, úgy ahogy van, teljesen hamisan mutatja be a történelmet, és a Holokauszt Emlékközpontban a történelem meghamisítása zajlik. Ettől még működhetne az emlékközpontjuk, az viszont jó lenne, ha a magyar adófizetők pénzéből nem támogatnák a cionista-holokausztos hazudozást.

Perge Ottó - Kuruc.info

Íme a nyílt levél, amely a cionista Élet és Irodalom április 1-jei számában jelent meg:

Nyílt levél a történettudomány védelmében

A készülő új alkotmány preambulumának tervezetében több vitatható történeti megállapítás olvasható. Ezek egyike szerint: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk."

A tervezett alkotmány szövegét még el sem fogadta a parlament, ez a megállapítás azonban máris sommás politikai ítélkezés és államilag gyakorolt cenzúra alapjául szolgált. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára a kormányzati portálon bejelentette, hogy „át kell értékelni" a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításának egy részét, mert véleménye szerint a kiállítás bizonyos történelmi eseményeket és tényeket nem megfelelőképpen mutat be. (kormany.hu) A kiállítást létrehozó történészek munkáját egy kormánytisztviselő felülbírálja, és a kiállítást szándékai szerint átalakíttatja.

A preambulum-tervezet megállapításai fogalmilag tisztázatlanok és vitatható tartalmúak. Nem veszik figyelembe az elmúlt évtizedekben folytatott történészi kutatásokat, azok eredményeit és a történettudományban ma is zajló vitákat. A tervezet hibás premisszákból kiindulva téves következtetésekre jut. Amennyiben a preambulum-tervezetben megjelenő történelmi értékeléseket a parlament az alaptörvényben megerősíti, az alkotmány gátolni fogja a múlttal való szembenézést. Ez a preambulum törvényes alapja lehet annak, hogy az államhatalom szabja meg a történelemmel kapcsolatos tudományos művek, kiállítások, tankönyvek mondanivalóját.

Álláspontunk szerint sem az alkotmányban, sem annak preambulumában nincs helye történeti korszakok értékelésének. Ez a történészek szakmája és feladata. A történelem kutatásának, az eredmények publikálásának és oktatásának szabadságát súlyosan veszélyezteti az olyan jogalkotás, amely a történelemről kötelező érvényű megállapításokat ír elő.

A közigazgatási államtitkár fent ismertetett intézkedése előrevetíti, mi várható akkor, ha a tervezett alkotmány preambulumának szövege törvényerőre emelkedik. Mivel az alkotmány a jogrend legfőbb forrása, bárminő eltérés az alaptörvényben rögzített történelemfelfogástól jogsértést valósíthat meg.
Tiltakozunk a cenzúra bevezetése ellen, kiállunk a történeti kutatás és interpretálás szabadsága mellett.

Antók Csaba rendező, Bárdos Judit filmesztéta, Bebesi György történész, Csapó Csaba történész, Eörsi László történész, Fazekas Csaba történész, Frojimovics Kinga történész, Gábor György filozófus, Gerő András történész, Gyáni Gábor történész, György Péter esztéta, Heller Ágnes filozófus, Hosszú Gyula tanár, Hubai László történész, Jalsovszky Katalin muzeológus, Karády Viktor szociológus, Karsai László történész, Kelemen János filozófus, Kende Péter politikai szociológus, Kenedi János történész, Kis János filozófus, Klaniczay Gábor történész, Komoróczy Géza történész, Kovács M. Mária történész, Majsai Tamás történész, Mink András történész, Molnár Judit történész, Ormos Mária történész, Paksy Zoltán történész, Pótó János történész, Radnóti Sándor esztéta, Rainer M. János történész, Rév István történész, Sipos Péter történész, Standeisky Éva történész, Szuhay Péter muzeológus, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Toronyi Zsuzsanna muzeológus, Ungváry Krisztián történész, Ungváry Rudolf író, Varga László történész, Vonyó József történész