A Vastagbőr blog Barna bácsi ítéletével kapcsolatos cikkének olvasói megjegyzései között találtuk a következő, igen frappáns hozzászólást:

„A rasszista gyilkos közöttünk él! (Blikk, címlap)
Szoboszlai [Barna], a kesznyéteni Terminátor (téma az ATV Egyenes beszéd c. műsorában, vendég Heller Ágnes)
Mindennapi rasszizmus az igazságszolgáltatásban (Népszabadság, Aczél Endre írása a Vélemény rovatban)
A véreskezű gyilkos szabadlábon! (Népszava, címlap)
A Jobbik szelleme beférkőzött Justitia kendője alá (Nácivadász)
Megkezdődött a cigányság kiirtása (téma a Roma Magazinban, MTV)
Véres uborkák, síró gyermekek (Index, helyszíni riport)
220 felett (az ELMŰ sajtótájékoztatója a szögesdrótba vezetett áram veszélyeiről, zenei aláfestéssel)

Csak tippelek a következő hetekre, médiaügyileg.”

Nos, nem kellett sokat várnunk, hogy mindez valósággá váljon. Alább a balliberális BOON kapcsolódó véleménycikke a neve alapján sem kizárhatóan „kiválasztott” származású Szántó Rita tollából.

Talán mondanunk sem kell, hogy „elfelejti” megemlíteni / számításba venni, hogy ezek a cigányok világéletükben munkakerülők voltak, és, amint az a konkrét esetből is kiderül, az adófizetőktől (vajon erre?) kapott pénzt elitták, elkocsmázták.

Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, bűnöztek is drágáink: előtte is, utána is. (Ez utóbbival kapcsolatban átvettük az egyik olvasói megjegyzést is; lásd a Függeléket.)

Ritánk is a (külső) kerítésbe vezetett áramról hazudozik, mint megannyi rajvédő eszmetársa. Még egyszer elmondjuk, hogy a hasonló, értelmileg visszamaradt, gyenge felfogóképességű (arra gondolni sem merünk, hogy akarattal hazudnak / csúsztatnak) balliberálisok is megértsék: az uborkaágyás köré volt vezetve áram, sok-sok méterre a kerítéstől, így véletlenül nem csaphatott volna agyon az áram senkit.

Az író kesereg egy sort azon is, hogy ezek szerint értékesebb egy uborka egy emberi életnél. Nos, elmondjuk, az. Egy segílyes+bűnözőcigány élete nemcsak hogy értéktelen (az égvilágon semmi hasznot nem hajt a társadalom számára, mivel nem dolgozik), hanem egyenesen negatív szaldós: egész életében mi tartjuk el, mi fizetjük az orvosi ellátását, a lakhatását, a segílykéjét, a közgyógyát, mindenét. Ez több tízmillió Ft-os költség. Mit kapunk cserébe? Azt, hogy nem hogy meghúzná magát a féreg, hanem egyenesen lop, rabol, gyilkol. (Ne felejtsük, embereink nem uborkát lopni mentek, hanem Barna bácsitól az aznap megkapott nyugdíjat – 50e Ft két főre... - elvenni, elrabolni, esetleg a gyilkosságtól sem visszariadva.) Ez a károkozás pénzben sokszor ki sem fejezhető. Igenis ezeknél az „embereknél” sokkal-sokkal értékesebb még egy „vacak” uborka is. Az legalább nem kerül az adófizetők pénzének tízmillióiba – meg tönkretett, esetleg elvett áldozat-életekbe... Igenis ki kell mondanunk: minden egyes bűnöző, deviáns életvitelű cigány élete hatalmas hátrányt okoz mind az ország gazdaságának, versenyképességének, mind a bűnözését elszenvedni kénytelen áldozatainak. Inkább egymillió uborka, mint egymillió cigány, ha így jobban tetszik. Ennyit az értékkülönbségről.

Annak a megemlítéséről, hogy a bíróság azért "mentette fel" Barna bácsit, mert védekezésének oka a magyar állam, rendőrség impotenciája volt (az, hogy deklaráltan nem tudta / akarta megvédeni a cigókkal szemben), nem is szólva. Egy büdös szót nem ír erről a mi áldott Szántó Ritánk. Pedig igen fontos momentum. Ilyen és ehhez hasonló, balliberális, rajvédő csúsztatások, hazugságok találhatók az alábbi anyagban, a cigányvédő „újságírás” eme iskolapéldájában.

Szántó úrhölgy alkotása:

Nézőpont: Egy uborka ára
Szörnyű, hogy bármikor ellentmondásba keveredhetünk, akár önmagunkkal is. Szántó Rita jegyzete.

Vívódhatunk: egészséges igazságérzetünkre hallgassunk vagy a paragrafusokba szorított törvényekre. Igaza volt-e Barna bácsinak – az Összefogás Pártjának hajdani miniszterelnök-jelöltjének – amikor megelégelte, hogy sorozatosan megdézsmálták a veteményesét? Azt a kiskertet, amit öregségére magának kellett megművelnie. Innentől a történet már országosan ismert: a kerítésbe vezetett őráram, a figyelmeztetések ellenére, a tolvaj halálát okozta.

Barna bácsit ezért alaposan meghurcolták, ő pedig a hírek szerint máig sem képes megérteni, hogy tettével súlyos hibát, gondatlan emberölést követett el, akaratán kívül is. A bíróság hosszadalmasan mérlegelte az uborkák és a kioltott emberélet közötti értékarányosságot. Majd, amikor a mérleg serpenyőjébe a széles közvélemény, a Barna bácsi jogait támogatók is beszálltak, Justitia a másik szemét is behunyta.

Barna bácsi büntetése, az ejnye-bejnye, mától precedens értékű. Ha az állam az adófizetők vagyonkáját nem képes megvédeni, akkor maguknak kell cselekedniük. Akár egy ilyen halálos kimenetelű önbíráskodás árán is. Vajon mennyit tanulnak mindebből a veteményeskertek fosztogatói?

Függelék: egy helyi hozzászólása: "Kedves [Szántó] Rita [a szerző]! Azt, hogy lopni mentek, csak ők mondták, ugyanis nem volt náluk szatyor, és aznap kaptak segélyt is,tehát lett volna pénzük vásárolni is, érdekes nem? Elmesélem mit csinált a két életbenmaradt egy évvel a történtek UTÁN: éjjel kettőkor elmentek egy kesznyéteni házhoz, ahol két nő lakott csak, a lakóház ablakait betörték, a bejárati ajtaját berúgták majd az egyik nőt ököllel megverték, miközben azt kiabálták: "megöljelek? én meg is öllek!" Nem loptak el semmit. Nem volt semmilyen indok."