Szávay István
A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnökeként hétfői napirend utáni felszólalásomban a marosvásárhelyi magyarellenes pogromra emlékeztettem a Tisztelt Házat.
A 21 évvel ezelőtti tragikus eseményekről szólva ismertettem a Fekete Március főbb eseményeit, amelynek során három magyar vesztette életét és több százan sebesültek meg. Többször kihangsúlyoztam azt, hogy az akkori rendvédelmi szervek súlyos hibákat követtek el, amikor asszisztáltak a Vatra Românească soviniszta szervezet által lerészegített román csőcselék erőszakos cselekedeteihez, és nem akadályozták meg a vérontást.
A hivatalos román álláspont huszonegy év elteltével is a helyi magyarságot állítja be agresszorként, az események kivizsgálása két évtized elteltével is várat magára, a szervezőket és felbujtókat pedig mai napig sem vonták felelősségre. A Ceauşescu-korszak legsötétebb éveinek koncepciós pereit idéző eljárásokban csak magyarokat ítéltek el.
Felszólalásom végén elmondtam, hogy bár néhányan már részesültek különböző kitüntetésekben, a tragikus eseményeknek számos más – kis túlzással élve máig névtelen – résztvevője, hőse volt. Végül ismertettem a Jobbik kezdeményezését az üggyel kapcsolatban, miszerint határozati javaslatot fogok benyújtani az Országgyűlésnek, amelynek értelmében jöjjön létre egy olyan bizottság, amelynek feladata lesz minél pontosabban megállapítani a pogrom során kárt szenvedett, megsebesült, letartóztatott, elítélt és elhunyt magyarok körét, és javaslatot tenni az Országgyűlésnek valamint a Kormánynak nevezett személyek (vagy azok hozzátartozói) erkölcsi-anyagi elismerésérésének és kárpótlásának módjára.
Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője
A felszólalás teljes szövege:
Felszólalásom témája az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom, a tragikus Fekete Március, amelynek ezekben a napokban volt a 21. évfordulója. 1990 márciusában Marosvásárhely lakosságának többsége még magyar volt, a Ceauşescu-korszak bukásának örvendő magyarság ezért természetesnek vette az anyanyelvi oktatás megteremtését, amiért többször is tüntetést szerveztek a városban. A Vatra Românească soviniszta román szervezet azonban ellentüntetéseket rendezett. 1990 március 15-én több erdélyi városban is megzavarták az első szabad 1848-as megemlékezéséket, számos szobrot megrongáltak.
Az erőszakos cselekmények kezdete, ürügye egy marosvásárhelyi gyógyszertár magyar feliratának megrongálása volt 1990. március 16-án. A lerészegedett, lerészegített soviniszta román csőcselék sérelmezte a kétnyelvű feliratot, először eltávolították a kiírást, majd ettől felbátorodva több magyart is megvertek. A felbátorodott randalírozó tömeg a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal magyar feliratát is lefeszítette. A tudósítások és a szemtanúk beszámolói alapján a rendfenntartó erők csak figyelték az eseményeket, de mivel az nem volt igazán ellenükre, eszük ágában sem volt közbeavatkozni. A barbarizmus eltűrése a születő román demokrácia főpróbája bukásának bizonyult: a hatalom szabadjára engedte a román szélsőségeseket.
Ez azonban később csak az események nyitányának bizonyult. A „rendezők” olyan sikeresnek vélték a tudatlan tömeg leitatását és felhergelését, hogy március 19-én a környékbeli falvakból, Görgény völgyéből hozták a feltüzelt és lerészegített hordákat, akik minden útjukba kerülő magyar feliratot letéptek, majd a városba érve a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásai ellen tüntettek. A román csőcselék ezt követően az RMDSZ székházhoz vonult, ahol kezdetét vette a véres események sorozata. Az épület padlására menekült 79 ember több órán keresztül halálfélelemmel küzdött, miközben a bejáratnál őrjöngő tömeg az életükre akart törni. A rendőrség és a katonaság tétlenül figyelte az eseményeket. Még egyszer megismétlem: TÉTLENÜL! Ion Judea ezredes ígéretet tett Sütő András írónak és a többi fennrekedtnek, hogy épségben ki fogják őket juttatni az épületből. A feldühödött tömeg azonban mást akart: vért, méghozzá magyar vért!
Sütő András és még pár bátor magyar elsőként merészkedett le, jussuk ismert: a hatóság asszisztálásával agyba-főbe verték őket. A vatrás tüntetők kiemelt célpontja az Erdély-szerte híres író, Sütő András volt, akit majdnem halálra vertek, mialatt kijutott az őt elmenekítő autóig. Sütő András ekkor vesztette el egyik szeme világát, és egész további életére kiható, súlyos sérüléseket szerzett. A hatóság jelen volt, mégsem cselekedett, sőt viselkedésük tovább bátorította a fékevesztett tömeget.
Az anarchia március 20-án érte el tetőpontját. A magyarság az etnikai terrorra békés tüntetéssel válaszolt. A Vatra Românescă újra akcióba lendült, a bevált recept szerint leitatott román parasztokkal támadva, ám a magyarok lezárták a városba bevezető utakat, megakadályozva a románok további utánpótlását. A két tömeg között az összecsapások folyamatosak voltak, ám a magyarság békés szándékkal ment a főtérre, így hátrányban voltak a botokkal, láncokkal, kaszával, fejszével felfegyverkezett görgényi parasztokkal szemben.
A két tömeg között a rendőrség csupán egy gyenge sorfalat állított fel, a hadsereg pedig csak délután avatkozott be az eseményekbe. A főtéren kialakult állóháború akkor vett fordulatot, amikor a hidegvölgyi cigányok a magyarok oldalára álltak, majd a városba érkező székelyek tették fel az i-re a pontot, amikor végleg kiszorították az őrjöngő román csőcseléket a belvárosból. Éppen 21 évvel ezelőtt, március 21-én a hajnali órákban nemzeti lobogónk felhúzásával és a himnusz eléneklésével ünnepeltek a magyarok.
A marosvásárhelyi pogromnak öt halottja – köztük három magyar, akiknek hangozzék el itt a nevük: Csipor József, Gémes István, és Kiss Zoltán – és háromszáznál is több sebesültje volt. A Ceauşescu-korszak legsötétebb éveinek koncepciós pereit idéző eljárásokban csak magyarokat ítéltek el. Fő bűnbaknak Cseresznyés Pált kiáltották ki, akit tíz évet kapott, amelyből – nemzetközi nyomásra – végül csak hatot kellett letöltenie.
A hivatalos román álláspont huszonegy év elteltével is a helyi magyarságot állítja be agresszorként, az események kivizsgálása két évtized elteltével is várat magára, a szervezőket és felbujtókat pedig mai napig sem vonták felelősségre. Bár a hősi halottakat nem hozhatjuk vissza a sírból, áldozzunk emléküknek tisztelettel, emlékeztetve magunkat és nemzettársainkat a hazaszeretet és az emberiesség időtálló nagyságára!
Tisztelt Országgyűlés!
Bár néhányan már részesültek különböző kitüntetésekben, a tragikus eseményeknek számos más – kis túlzással élve máig névtelen – résztvevője, hőse volt. A Jobbik nevében ezért határozati javaslatot fogok benyújtani az Országgyűlésnek, amelyben azt kezdeményezem, jöjjön létre egy olyan bizottság, amelynek feladata lesz minél pontosabban megállapítani a pogromban kárt szenvedett, megsebesült, letartóztatott, elítélt és elhunyt magyarok körét, és javaslatot tenni az Országgyűlésnek, valamint a Kormánynak nevezett személyek (vagy azok hozzátartozói) erkölcsi-anyagi elismerésérésének és kárpótlásának módjára. Bízom benne, hogy javaslatom a Kormány és a kormánypártok támogatását is elnyeri majd!
Szávay István
(Kuruc.info)
Kapcsolódó: "Fáj a feje?" – 21 évvel a marosvásárhelyi pogrom után
- 21 éve történt: magyarellenes pogromkísérlet Marosvásárhelyt
- Amit a Terror Háza korifeusai nem értenek, de elemzik: az 1990-es pogrom