Annak idején, pontosan két évvel ezelőtt, nem vettük elő a hetefejércsei cigó oktatási lenyúlást azon okból, hogy már akkor is Dunát lehetett rekeszteni a hasonló, felháborító hírekkel, és emiatt átsiklottunk felette.

Az alább teljességében olvasható anyag legfontosabb ténye: három szakma (bolti eladó, kertész és kereskedő vállalkozó) közül választhatott a 30 cigó jelentkező, akiknek az összes oktatási költsége 320 milliót kóstált. („...harminc hátrányos helyzetű, főleg roma hallgatót vontak be az egész beregi térségből, olyanokat, akik valamilyen oknál fogva félbehagyták a középiskolai tanulmányaikat. Három szakma [bolti eladó, kertész és kereskedő vállalkozó] közül választhattak a jelentkezők. A képzés helyszíne Hetefejércsén volt, itt alakította ki a naményi önkormányzat azt a termet, ahol 100 százalékos állami támogatással, 320 millió forintos költségvetéssel oldották meg az oktatást...”) Gyengébbek kedvéért: fejenként valamivel több mint 10 millió. Tudják, mi kerül ennyibe? Egy profi(!), személyszállító repülőgép-pilóta kiképzése, ahogy az ITT is ellenőrizhető. (Ez a legdrágább repülősképzés; „hobbirepülősök” kiképzése lényegesen kevesebbe, egy és másfél millió közötti pénzbe kerül.)
 
Felmerül a kérdés: miként lehetséges az, hogy - a pilótaképzés mellett - még a legeslegdrágább egyetemi képzések (pl. SOTE) sem kerülnek fejenként többe, mint tízmillió, ráadásul 5-6 évre elosztva (tessék felszorozni a 100%  önköltséges orvosképzés árait a képzés idejével)? Miért lehetséges az, hogy a SOTE-n egy orvos kiképzése kevesebbe kerül, mint egy, a középiskolából kibukott / onnan kirúgott / távozott, emiatt borítékolhatóan nulla munkafegyelmű, -bírású és -szeretetű cigány úgymond bolti eladónak, kertésznek stb. való „oktatása” max. feleannyi idő alatt? A kérdés, természetesen, költői: mint minden hasonló esetben, ennek a pénznek a túlnyomó részét lenyúlták a cigányok, ill. a körülöttük lébecoló, Hell István-féle alakok. Ebből (is) futja nekik a több tízmilliós, emeletes palotákra...

Hozzátesszük, ezeket a szakmákat (bolti eladó, kertész és kereskedő vállalkozó) egy fehér max. pár nap (eladó) / hónap (kertészet, ha az nem csak szemét-összeszedést jelent, hanem komolyabb növény- és élővilág-ismeretet) alatt elsajátítja – nagyságrendekkel kevesebb időbe kerül mindez, mint a pilóta- vagy orvosképzés. De, persze, ugyanannyiba kerül...

Figyeljük meg: ahogy a cigányok esetében mindig, itt sem mernek beszámolni a „képzés” „eredményeiről”. („Arra nézve nincs adat, hogy a harminc végzett közül hányan találtak munkát és az elhelyezkedettek milyen időtartamra kaptak állást.”) Természetesen a munkába állási gyakoriság borítékolható, amit már a résztvevők gyászos középiskolabeli előélete is többé-kevésbé szavatol. Arról nem is beszélve, hogy garantáltan sikertelen cigányprogramok esetében „valamiért” mindig „elfelejtik” a közpénzek felhasználásának hatékonyságát dokumentálni, hogy legyen visszacsatolás, hatékonyságmérés. Nem, ilyet csak fehéreknél tesznek – mármint ha számukra lenne hasonlóan dotált oktatás (nincs – örülhetnek, ha saját zsebből, költségtérítéssel tanulhatnak valamit). Ne feledjük, hogy minden hasonló projekt hatalmas kudarc lett. Hadd utaljunk például a cigók által olyannyira magasztalt mórás purgyéintegrációra vagy az agyontámogatott Gandhi Gimnázium éppen kettes felé (az is hátszéllel...) érettségi átlag „eredményeire”. Ennek a söpredéknek az oktatására egy fillért nem szabad költeni – tizedannyiból százezerszer hasznosabb, szorgalmasabb fehér munkaerőt, orvosokat, mérnököket képezhetnénk ki. Ezekkel az embernek nem nevezhető, veszett kutyákkal csak és kizárólag a többi országban megszokott módszerrel lehet és érdemes bánni (falak, táborok, Tent City, önfenntartó börtönök, puskatus, helikopteres vadászat, a legkisebb „gyerekcsínyért” több évtized fegyház, vagy egyenesen agyonlövés, tegyék azt akár a rendőrök [Amerika, Szlotákia stb.], akár a pógárok [finnek, tótok, amerikaiak, svájciak stb.]). Más országokban egy büdös fillért nem ölnek bele ennek a söpredéknek a (rájuk szabott) képzésébe (pláne nem ilyen feltűnő érték-aránytalánság mellett), mert jól tudják, hogy semmi értelme. Azt a pénzt inkább az elkerítésükre, elzárásukra, befenyítésükre vagy éppenséggel elkergetésükre költik, hogy csökkentsék a károkozásuk, bűnözésük mértékét. Nem mellesleg ezt (a cigányok képzésére nem érdemes költeni) maga Szűcs Erika akkori szociális és munkaügyi miniszter is elismerte a cikkben: „Elmaradt hatás: Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter szerint az elmúlt 20 évben számtalan intézkedés, évente több tízmilliárd forint szolgálta a leszakadó rétegek felzárkóztatását, ám ezen erőfeszítéseknek elmaradt az átütő hatása.”

Az anyag alatt található olvasói hozzászólások is jó pár, hasonló esetről számolnak be. Egy, a cigányoktatás „eredményét” vázoló:

„2005-ben tíz egynéhány cigányt kiképeztek hulladékkezelő szakmunkásnak Nyíregyházán, nagy pénzen. Dolgozni egy sem akart, egész nap ücsörögtek, még a főállású állomány munkamorálját is rombolták! Egy sem maradt meg munkavállalónak, mivel fennen hirdették, hogy több segélyt kapnak, mintha dolgoznának! Csak a cigány oligarchia járt jól, akik a "képzés" lebonyolításában nem kis honoráriumért részt vett! Én munkahelyi vezetőként munkára akartam bírni Őket, és kirúgattak! Akkor ki is diszkriminál!?”

A teljes cikk:

Mit ér a szakképzés Szabolcsban?
Nyíregyháza – Konferenciák témája volt, hogy a rengeteg program és képzésre fordított milliárd után, miért nem látható az, amit ez a roma családok életéhez tett hozzá?

Herczku Tünde, a nyíregyházi Esélyek Háza irodavezetője azt mondja, a 2004-es megalakulásuk óta folyamatosan szembesülnek a problémával, ami igen összetett.

– A legnagyobb gondnak azt látom, hogy a képzési programok végén nincs tartós és garantált foglalkoztatás, ráadásul a tanfolyamokat nem is az igényekhez és adottságokhoz szervezik. Éppen ezért azt javasolta, a leendő munkáltatók pályázhassanak a képzésekre, ők tudják, milyen munkaerőre van szükségük. Jöjjön létre egy olyan szűrőrendszer, amely képes a valóban dolgozni, előre jutni akarókat felszínre hozni.

– Szomorú tapasztalat, nincs kapcsolat a leeendő munkáltatóval – jegyzi meg, de az sem segít a helyzeten, hogy a roma szervezetek is sodródnak, kiszolgáltatottak. A cigány kisebbségi önkormányzatok – 160 van a megyében – nem rendelkeznek olyan személyi, infrastruktúrális feltételekkel, hogy önállóan pályázhassanak és arra sem, hogy más szervezet programjához partnerként csatlakozzanak. Sokat segíthet, ha a közösségek helyben keresik a válaszokat, s ha működik, akkor az átültethető más településekre is. – Nincs mindenkire érvényes megoldás – jelenti ki az irodavezető –, de kiindulási pont lehet.

Csodavilágot mutatunk

– A 2006 óta lezárult négy programunkból egy kifejezetten roma képzési, felzárkóztatási program volt, a jelenleg futó két projektünk is nekik szól – tudjuk meg Eszik Éduától, a nyíregyházi Human-Net Alapítvány pályázatokért felelős vezetőjétől. A négy befejezett program kapcsán négyszáz romát szólított meg a szervezet, közülük 145-öt tudtak bevonni, de képzésben résztvevő, vagy sikeresen elhelyezkedő 50 volt. Információjuk kevés van velük kapcsolatban, mert a rendszerben utánkövetés nincs, azonban tény, nagyon sokan újra megjelentek náluk, ugyanis 2005 óta Nyíregyházán ők működtetik a családsegítő központot is.

– A pályázati rendszer hibája, hogy bizonyos kiírók a meghirdetett célcsoportoknak nem engedélyezik az anyagi juttatást, olykor azért is harcolni kell, hogy ebédet kaphassanak. Felvillantunk egy csodavilágot számukra motiváció (megélhetési támogatás, munkahely) nélkül – folytatja Eszik Édua – így érthető, hogy az alkalmi munka vonzóbb számukra, s nem fejezik be a programot. A szakember megerősíti azt is, hogy azokban a képzési programokban, ahol támogatást kapnak a résztvevők, elenyésző a romák száma. Harminc helyre behívnak 200 embert, akik között biztosan van 30, aki jobban képzett a kisebbséghez tartozó jelentkezőnél. Ezért szinte esélyük sincs bekerülni ezekre a képzésekre.

Elmaradt hatás

Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter szerint az elmúlt 20 évben számtalan intézkedés, évente több tíz milliárd forint szolgálta a leszakadó rétegek felzárkóztatását, ám ezen erőfeszítéseknek elmaradt az átütő hatása.

A rendszerváltás nyomán a cigányság kiszakadt a társadalom egészéből, a számukra munkát jelentő bányászat, kohászat, a mezőgazdasági szövetkezetek megszűnésével tömegesen egzisztencia nélkül maradtak, a versenygazdaság elfordult tőlük. A miniszter úgy véli: sikeres a "Lépj egyet előre" program, melynek jóvoltából 23 ezer felnőtt, közöttük sok roma vett részt a munkaerőpiacra-jutáshoz esélyt teremtő képzésben.

A feladatok között a miniszter az Út a munkához program megvalósítását nevezte. Ebben az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalniuk, hogy a működtetésükben lévő óvodákban például dadusi, az iskolákban pedellusi állást biztosítsanak romáknak és az idősgondozásba is bevonják őket. Ez a munkaalkalom megteremtésén túl, az integrálódást, egymás kultúrájának jobb megismerését, a közeledést is elősegítheti.

A tanulás legalább esélyt ad

Nem foglalkoztatás, hanem esély az elhelyezkedésre, a munkára – összegezte az EQUAL-program „Második esély” néven jegyzett kezdeményezését Vásárosnamény polgármestere. Jüttner Csaba elmondta: harminc hátrányos helyzetű, főleg roma hallgatót vontak be az egész beregi térségből, olyanokat, akik valamilyen oknál fogva félbehagyták a középiskolai tanulmányaikat. Három szakma (bolti eladó, kertész és kereskedő vállalkozó) közül választhattak a jelentkezők.

A képzés helyszíne Hetefejércsén volt, itt alakította ki a naményi önkormányzat azt a termet, ahol 100 százalékos állami támogatással, 320 millió forintos költségvetéssel oldották meg az oktatást, miközben a hallgatók angol nyelvi valamint számítógépes alapismereteket is elsajátíthattak. A 2005 és 2007 között megvalósított program alatt a résztvevők megélhetési támogatást kaptak, ez nagyban erősítette a részvételi hajlamot. (Arra nézve nincs adat, hogy a harminc végzett közül hányan találtak munkát és az elhelyezkedettek milyen időtartamra kaptak állást.)

(SZOLJON)

Frissítés (8:18): hogy még inkább alátámasszuk, miért felháborítóan magas a 11 millió / cigány, pár 100% költségtérítéses szám a magyar egyetemekről:

Programtervező informatikus, költségtérítéses nappalin 200 ezer (vagy kevesebb)/félév
Nemzetközi tanulmányok, költségtérítéses nappalin 250e/félév (vagy kevesebb)
BME Villamosmérnök: 210e/félév
SOTE fogorvos: 1500e/félév
SOTE általános orvos: 1 millió/félév

Azaz egy cigány bolti eladóvá vagy házaló ügynökké képzése annyiba kerül, mintha valakit fogorvossá képeztünk volna, de többe kerül, mintha általános orvossá képeztük volna. Vagy annyiba kerül, mint kb 50 villamos- vagy gépészmérnök (ugye, nyelvvizsgával, diplomával...). Ez, bizony, adófizetői pénzek pofátlan, kőkemény, a politika által támogatott lenyúlása: cigányaink kedvenc sportja (a gyilkolás és hasonlók mellett).