Napi rendszerességgel kell beszámolnunk arról, hogy súlyos százmilliókat költünk az emberiség minden másik országban minimum kőkeményen elkülönített (pl. Felvidék), jobb esetben meg egyenesen (el)üldözött (franciák stb.) vagy éppenséggel irtott pestisének lakhatására, és tolunk a seggük alá új és még újabb ingatlanokat. Amelyet aztán egy-két év alatt teljesen tönkretesznek: eladogatják a nyílászárkat, a vezetékeket a falból, a vizesblokkot, mindent. Ahogy az eddig mindig történt – lásd pl. EZT egy halom hasonló hivatkozásért.
A legújabb ilyen Sirokban történt, ahol „csak” 100 milliót dobtunk ki az ablakon. Miben fogadunk, kedves olvasó, hogy a korcséknak most adott házakból maximum 2-3 év múlva romhalmaz lesz, és újabb százmilliókat kell megint fordítanunk ezekre a rohadékokra? És még van pofája a vezetőiknek, megmondóembereiknek azt hazudnia, hogy mi „gádzsók” rajtuk, cigányokon élősködünk, mert rengeteg pénzt kapunk utánuk az EU-tól, amit nem adunk nekik, hanem szépen lenyúlunk, és hogy ők tulajdonképp a magyarok aranytojást tojó tyúkjai, akik nélkül sokkal szegényebbek lennénk, rosszabbul élnénk... (Egy ilyen aranyköpésre [az ezer másik hasonlóból] friss példa ITT; az olvasói megjegyzésekben – különösen „ronin”-ét ajánljuk – szépen helyreteszik őkelmét.)
A teljes hír:
Az utolsó putrit is elbontották már Sirokban
Egy pályázat révén több család is komfortos házba költözhetett az embertelen lakhatási körülmények közül.
Sirokban ez év végéig ér véget a Tarnai kőlyukak című projekt, amelynek célja a községben élő halmozottan hátrányos helyzetű, szegénységben élő emberek, családok sorsának javítása. Kiemelt fontosságú feladat volt, hogy a községben végérvényesen megszűnjenek a nyomorszintű cigánytelepi putrik és a barlanglakások.
Dr. Farkas Zsuzsannától, a projekt vezetőjétől megtudtuk: a helyi cigány kisebbségi önkormányzat, a Siroki Roma–Magyar Egyesület és az önkormányzat alkotta konzorcium által elnyert közel 100 millió forintból sikerült jó néhány családot kiköltöztetni a putriból és komfortos családi házba vinni. A megvásárolt ingatlanok zöme az alapítvány tulajdonába került, és szociális bérlakás. A munkanélküli felnőtteknek foglalkoztatási, képzési lehetőséget is biztosítottak.
Immár az utolsó putrit is elbontották, így a projektnek ez a része – melynek célja, hogy a gyermekek és felnőttek kikerüljenek az embertelen lakhatási körülmények közül – teljesült.
(HEOL)