Mint portálunk megtudta, a Jobbik frakciója korántsem egységes Törökország EU-csatlakozásának ügyében.

Az EP-képviselők (és a hazajött Balczó Zoltán is) inkább az európai szövetségeket keresik (sőt érdemi együttműködés köttetett), illetve országgyűlési véleményformálóik közül a főként Novák Előd, de az EU-bizottsági tag Bana Tibor is kritikusan szemléli Gyöngyösi Márton és Hegedűs Tamás tevékenységét, akiknek Vona egyelőre sajnos szabad kezet adott – tájékoztatta egy névtelenséget kérő forrásunk a Kuruc.infót.

Portálunk mindehhez nem sokat tud hozzáfűzni, annyit azonban szeretnénk megjegyezni: a Jobbik egy 17%-os párt, egy kétharmados többséggel bíró kormány időszakában. Ennélfogva az ilyen markáns kijelentések, mint a kommunista Kína támogatása, vagy a török-kérdésben tanúsított magatartásuk itthon nagy port kavarhat, szavazókat riaszthat el (jogosan, tegyük hozzá!), míg a vonatkozó országokban valószínűleg mára már el is feledték a jobbikos képviselők látogatását.

Az ügynek van egy nagyon fontos tanulsága: mikor ennyire kényelmes helyzetben vagyunk, hogy a kormány mindent megtehet, ergo, mindenért őt terheli majd a felelősség, talán sokkal célravezetőbb stratégia lenne a parlamenti villámháborúk és a permanens forradalomban való égés helyett saját táborunkat megosztó kérdésekben nyílt vitákat folytatni. Túlzás nélkül állíthatjuk: ma, Magyarországon a Jobbik rendelkezik a legheterogénebb szavazói táborral. A teljesség igénye nélkül: vannak köreinkben utcai harcosok, focihuligánok, betyárok, keresztény fundamentalisták, újpogányok, nemzetiszocialisták és hungaristák, monarchiapártiak, antikommunisták, volt MSZP-s kisemberek, olyanok is, akiket csak a cigány- és/vagy zsidógyűlöletük sodort ide, demokraták és jogvédők, antidemokraták, Európa-pártiak és Ázsia-imádók, oroszbarátok és oroszokkal szemben ellenséges érzületet táplálók, a Szent Korona-tan visszaállításában bízók stb. A sor kétségkívül nem teljes, de kifejező.

Ugyanakkor ez a rendkívül sokszínű tábor egyvalamiben egyetért: Magyarországon eddig nem mentek jól a dolgok. Abban is egyetért, hogy a politika eddig nem volt kíváncsi a nép véleményére, a sajtó semmi mást nem művelt eddig hazánkban, mint azt, hogy folyamatosan fogyasztható árúvá alakította a politikai elit vágyait. Húsz évnyi kritikai szemlélet hiánya után nem lehet csodálkozni azon, ha a szavazók többnyire úgy viszonyulnak a politikai kérdésekhez, mint a Platón barlangjában ücsörgők. Ennélfogva a Jobbik nem sodródhat el abba az irányba, hogy mindenféle társadalmi egyeztetés (saját szavazóival folytatott párbeszéd) nélkül dönt olyan kérdésekben, melyekről kilométernyi távolságról látszik: hatásuk megosztó, sőt káros lehet a párt számára.

Igen, a párt számára, mert elsősorban a Jobbik érzi majd meg – méghozzá kézzelfoghatóan –, ha továbbra is elitista, (rögtön egy kérdés: rossz-e az elitizmus, és ha nem, ki és milyen kritériumok alapján lehet az elit tagja?) döntéseket szűk körben hozó pártként mutatkozik meg. Mi, magyarok, pedig szintén megérezzük majd, ki tudja hány év múlva, hogy ismét nem jutunk szóhoz, szőnyeg alá söprik felvetéseinket. Lesznek akik csalódnak a Jobbikban és másvalakire szavaznak, esetleg a Fideszre, lesznek, akik apátiába fordulnak, de egy következmény biztos: elveszíthetünk jó néhány évtizedet azzal, hogy nyitott, modern és vitára ingerlő, a polgárok véleményére valóban kíváncsi párt helyett ezzel a koncepciótlan és kellően át nem gondolt attitűddel elriasztjuk magunktól az értelmiséget. (Értelmiség alatt a valóban intelligensekre gondolok és nem az üresfejű diplomásokra, akikből termelt már eleget a Bolognai rendszer). És ezzel Magyarország közbeszédét visszasüllyesztjük (kijött-e egyáltalán valamikor?) a szekértábor-logika sivár rendszertelenségébe, ahol annak lesz igaza, aki a kedvenc pártom tagja, az érdemi érvelés, a párbeszéd pedig álom marad. (Sőt, az érvkészleteket is általában a kedvenc párt szállítja, amivel szemben áll az elenséges párt érvkészlete. Az érdemi vitát itt már megöli a vélt vagy valós párthűségből fakadó követelmény.)

Magyarország megerősödésének kulcsa – és ebben szentül hiszek – a kritikai szellem uralkodóvá tételében rejlik. Az intellektus és az érzelem harmonikus együttműködéséből fakadó szellem véleménynyilvánítására van szükségünk.

Van rá négy évünk, a magam részéről pedig már el is kezdtem a munkát.

Florian Geyer – Kuruc.info

A témával kapcsolatos véleményét ITT tudja bővebben kifejteni. A hozzászóláshoz regisztráció szükséges, melyet ITT tud megtenni. (Jobboldalt, a "Belépés" ablak alatti "Regisztráció" című hivatkozásra kell kattintani!)