Felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom Pintér Sándor belügyminiszter-várományos május 3-i kijelentését, amelyben korábbi cégbeli üzlettársa, a több száz ember testi-lelki sérülését, megaláztatását, önkényes fogva tartását eredményező 2006 őszi rendőrterror egyik fő felelőse, Gergényi Péter egykori budapesti főkapitány felelősségét mentegette.

Alább folytatódik Gaudi-Nagy Tamás írása.

Szó szerint a következőket mondta a Magyar Rádió tudósítójának kérdésére, aki azt firtatta, hogy nem kellene-e hátralépnie Gergényi felelősségének vizsgálatánál, mivel egykori cégtársáról van szó:

„Ezeket az intézkedéseket Gergényi Péter tábornokként a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjeként hozta. Amennyiben ezek téves, rossz vagy törvénytelen döntések lehettek – én egyiket sem tételezem fel –, de nem belügyi vizsgálat szükséges ehhez, hanem ügyészségi vizsgálat, ebben egészen biztos vagyok.”

Már önmagában az is botrányos, hogy egy olyan személy kapott jelölést a belügyminiszteri posztra, aki a 2006 őszi véres rendőri megtorlásokért jelentős részben felelős, állományból büntetlenül távozó Gergényi Péterrel alapított közös céget, amely mára a hitelezők felé felhalmozott tartozása miatt jelenleg felszámolás alatt áll és egy ciprusi off-shore cég tulajdonában van. Vajon miképpen várható hiteles és pártatlan szakmai rendőri irányítás egy olyan embertől, aki képes volt összeállni közös cégben egy köztudott módon súlyos büntetőjogi felelősséggel tartozó, a rendőri szakma becsületét lejárató és emberek életét, szabadságát tömegesen sértő és veszélyeztető személlyel, aki rettenetes tettei után még folyamatosan és gátlástalanul hazudozott is, például a rendőrök által jogellenesen használt viperák létét tagadta vagy a rendőri állomány által jogellenesen nem viselt azonosítójelvényekről azt állította, hogy azok leestek a rendőrök öltözetéről?

De ez még csak a kisebbik baj, a helyzet attól drámai és botrányos egyben, hogy ez a különleges kapcsolat láthatóan képtelenné tette a miniszterjelöltet arra, hogy tárgyilagos maradjon ebben a rendkívül nagy súlyú és sokakat erőteljesen érdeklő kérdésben.

Egyúttal pedig tájékozatlanságról és szakmai alkalmatlanságról tett tanúbizonyságot, mivel ismernie kellene a rendelkezésre álló szakmai forrásokat és tudnia kellett volna, hogy az ügyészségek már a civilekkel szembeni tömeges rendőri erőszakért felelősséggel tartozó rendőrparancsnokok elleni feljelentéseket is lesöpörtek, köztük a Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. december 5-i igen alapos feljelentését (bővebben itt). Több irodát ki lehetne tapétázni a nemzeti jogvédők által vitt ügyekben a bántalmazó rendőrök és parancsnokaik ellen tett feljelentéseket elutasító ügyészségi határozatokkal. Tudnia kellett volna, hogy a katonai ügyészségek példátlan „kreativitással” söpörték le a rendőri vezetők elleni feljelentéseket, legtöbb esetben a nyomozást is megtagadták, illetve hamar elfojtották az ilyen ügyeket. Eddig csak két rendőr nem jogerős elítélését (ott is felfüggesztett börtönbüntetést szabtak csak ki brutális verés miatt) tudtuk nemzeti jogvédős ügyben elérni, illetve egy fogdai kínzás miatt a rendőrök elleni vádemelés óta eltelt két évben még tárgyalás kitűzésére sem került sor.

Ezzel szemben a civilek ellen számos esetben képtelen és megalapozatlan gyanúsítások alapján emeltek vádat, indítottak koncepciós eljárásokat, amelyekből sokszor több évi küzdelem után tudtak mentesülni az érintettek (pl. Szupernagyi, Gőbl György a soproni mozgalmár), de voltak olyanok, akiket törvénytelenül el is ítéltek.

Tudnia kellett volna, hogy az erőszakban részes rendőrségi szerveken belül valódi tényfeltárásra nem került sor és ennek most, éppen a kormányváltás után lenne helye. Az alapos tényfeltárás hozhatja felszínre azokat a - már meglevőkön túli - tényeket és bizonyítékokat, amelyekre támaszkodva már komoly eséllyel lehetne felelősségre vonni a magukból kivetkőzött, karhatalomként működtetett rendőri erők parancsnokait.

A helyes válasz tehát az lett volna, hogy igen, hátra kell lépni az egykori cégtárs elleni belső vizsgálat folytatása során, majd pedig az ilyen vizsgálatokat követően – amelyek nyilvánvalóan megerősítenék a már ismert szakmai elemzéseket: a Civil Jogász Bizottság jelentése, a Gönczöl Bizottság jelentése, Ignácz-jelentés, Papp-jelentés, Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat feljelentései és szakmai elemzései, továbbá a megszületett jogerős kártérítési és büntető ítéleteket, peren kívüli egyezségeket – kezdeményezni kell a felelősök felelősségre vonását, illetve minden szükséges, törvényes intézkedést meg kell tenni a vizsgálatok eredményétől függően, mivel a rendőrség megítélését máig meghatározzák ezek a véres őszi napok, amikor a több rendőrségi fogdát, börtönudvart, és a Magyar Rádió épületét is ávós kínzókamrává és gyűjtőtáborrá alakították és azonosítójelvény nélküli símaszkos rendőrök folytattak embervadászatot, válogatás nélkül lődözve-ütlegelve a megemlékezőket, tiltakozókat. 2006. október 23-án pedig számosan sérültek meg a Fidesz megemlékezéséről távozva gumilövedéktől, kardlaptól, tonfától és könnygáz-gránáttól.

A 2006 őszi tömeges rendőri erőszak áldozatait legnagyobb számban képviselő, közel száz nemzeti elkötelezettségű ügyvéddel működő jogvédő szervezet, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) munkássága révén több tucat 2006-os őszi áldozat kapott már jogi védelmet és mentesült a koncepciós eljárások alól, továbbá kapott jogerős ítéletek alapján, illetve kikényszerített egyezségekkel kártérítést, magam is számos ilyen eljárásban vettem részt. Számos ügy még jelenleg is folyamatban van 3 és fél évvel a rendőrterror napjai után. Nemrég sikerült egy kemény perben végül önkéntes kártérítésre és megkövetésre kötelezni a Budapesti Rendőr-főkapitányságot egy 2006. október 23-án véresre vert és több mint két napig jogellenesen fogva tartott fiatalember ügyében, eddig ilyenre nem volt hajlandó a BRFK, bár már hat jogerős ítéletünk van 2006 őszéről (bővebben itt).

Két hete pedig egy 2006. október 23-án az Astoriánál gumilövedékkel nyakon lőtt hölgy ügyében zajlott a kártérítési per első tárgyalása (bővebben itt).
A kirendelt szakértő megállapította, hogy a számos embert megsebesítő (14 embert a szemén) gumilövedékek, illetve vadászfegyverek nem voltak a használat idején rendszeresítve, vagyis azokat nem használhatták volna, illetve azok roncsoló hatásfoka jelentősebb volt, mint amilyenre a rendőri állományt kiképezték. Már önmagában ez felveti Gergényi büntetőjogi felelősségét.

A felelősök azonban még mindig szabadlábon és tipikusan a rendőrség kötelékében vannak.

Az áldozatok megalapították a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesületét, amely szervezet a 2006 őszi rendőri erőszak áldozatait és meghurcoltjait fogja össze annak érdekében, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal együttműködve igazukat megtalálják, a jóvátételt kiharcolják, valamint a felelősök felelősségre vonását elérjék. A jogsértettek már ki is adták tiltakozó közleményüket, amelyben kifejezték mélységes felháborodásukat, Morvai Krisztina jogvédő pedig - akinek a vezetésével működött Civil Jogász Bizottság jelentése és munkája akadályozta meg a Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal együtt a 2006 őszi rendőri jogsértések szőnyeg alá söprését - bocsánatkérésre szólította fel az egykori főrendőrt, és arra biztatta a jogsértetteket és különösen a tragikus, véres eseményeket átélt Fidesz-szimpatizánsokat, hogy küldjék meg részére a velük történteket, illetve a már megszületett bírósági és egyéb hatósági határozatokat.

Pintér Sándor kijelentése nem szerencsétlen és elsietett – ahogy azt a miniszterelnökség államtitkár várományosa, Varga Mihály mondta – hanem a végletekig cinikus és egyúttal azt sugallja, hogy a választásokon kétharmados többséggel kormányra kerülő Fidesz nem kíván elszámoltatást sem az ország tönkretételéért felelősök bíróság elé állítása érdekében, sem pedig az embertelen Gyurcsány-Bajnai rendszer ellen küzdő hazafiakat és magyar embereket megalázó, szemüket kilövő, őket szabadságuktól, méltóságuktól megfosztó rendőri erőszakért felelős rendőrparancsnokok és végrehajtók tekintetében sem. Orbán Viktor hiába nyilatkozta ma azt, hogy „ezért felelni kell – a törvényes keretek között – mindenkinek, aki ebben részt vett”. Egy ilyen ember belügyminiszteri jelölésével szavai nem vehetők komolyan még azok által sem, akik a Fideszben szavaztak és bíztak az elszámoltatási ígéretekben, most csalódniuk kell, pedig még meg sem alakult a kormány.

Pintér Sándor megengedhetetlen módon büntetőjogi felelősség tárgyában nyilvánított véleményt egy volt rendőri vezető ügyében és nem tudta leplezni, hogy inkább volt üzlettársát védi az igazság szolgálata és jogállamiság helyreállítása helyett.

Pintérnek egyébként azt is tudnia kellett volna, hogy a hatályos büntetőjogi szabályok szerint vétség miatt egyes rendőri vezetők – pl. a Demszky Gábor által kitüntetett Gergényi Péter – már nem vonhatók az elvülés okán felelősségre, hacsak nem változtatják meg úgy az alkotmányt, hogy ez lehetővé váljon. A 2/3-os többség birtokában erre a Fidesznek módja lenne.

Valódi elszámoltatás kell a megbukott nemzetellenes rendszer ellen fellépő embereket megkínzó, szabadságjogaikat sárba tipró és sanyargató rendőri erőszak miatt is. A jogállamiság helyreállításához és a szabadságjogok kiteljesítéséhez elkerülhetetlen az elmúlt 8 év tömeges jogsértéseiért felelős rendőri vezetők felelősségre vonása, az áldozatok jóvátétele, az elítéltek és eljárás alatt állók kegyelemben részesítése, illetve a jogfosztó, alkotmányellenes jogszabályok mielőbbi hatályon kívül helyezése (lex tojás törvény, passzív engedetlenségi rendelet, lex Gárda jogszabályok, holokauszt-tagadást tiltó törvény).

A Jobbik Magyarországért Mozgalom budapesti listáján parlamenti mandátumhoz jutott nemzeti jogvédőként munkatársaimmal, sokak törekvését és vágyát teljesítve, jelenleg gőzerővel dolgozunk egy komplex törvényjavaslaton, amelyet a Jobbik elsők között terjeszt elő a hatalomgyakorlók által 2002 óta elkövetett szabadságjogi jogsértések orvoslása tárgyában a jogállamiság helyreállítása, az elszámoltatás és igazságtétel érdekében. A javaslat ki fog terjedni többek között a tényfeltárásra, a felelősség, a jóvátétel, a közkegyelem szabályaira, továbbá az alkotmányellenes jogszabályok hatályon kívül helyezésére.

Ha ezt a javaslatot tárgysorozatba veszi és támogatja, akkor a Fidesz bebizonyíthatja, hogy valóban komolyan gondolja az elszámoltatást.

Emlékeztetek arra, hogy a Fidesz választási programja szerint „a rend megteremtéséhez mindenekelőtt fel kell tárnunk az igazságot az el­múlt évek kormányzati visszaéléseivel kapcsolatban. Csak a felelősség meg­állapítása és a felelősök jogállami elszámoltatása állíthatja helyre a törvény­be vetett bizalmat.” A 2006 őszi rendőri erőszak miatti elszámoltatást a Fidesz vezetői rendre megígérték a kampány során (Orbán Viktor, Kövér László, Balog Zoltán stb.).

Érdekesség, hogy jogvédő munkásságomat – éppen a 2006 őszi ügyek kapcsán – még Orbán Viktor is elismerte, aki Ékes Ilonával részemre megosztva 2007. decemberében megítélt Polgári Magyarországért Díj átvétele alkalmával azt írta, hogy a magyarság védelmének magasztos elvét és a jogászi precizitást egyesítem tevékenységemben, amellyel annyi jogfosztotton segítettem. Azóta már nem vagyok ilyen ünnepelt jogvédő a Fidesz berkeiben, vajon mi változott? A nemzeti jogvédő mentalitásom és munkám iránya semmiképpen sem.

Megdöbbentő, hogy a www.fidesz.hu honlapon a „Rendőri brutalitás” mappában a legfrissebb hír 2007. szeptember 28-i keltezésű és ott a Demokrácia Központban bízó jogsértettek beszámolói olvashatók, de már egyetlen szó sincs a koncepciós eljárások fejleményeiről, illetve a civil és nemzeti jogvédők által elért sokéves és szívós jogvédő munka eredményeiről, de még az említett díj átadásáról sem. Lehet, hogy Pintér Sándor is innét szerezte hézagos ismereteit 2006 őszéről a valódi összefüggések megismerése helyett, amelyre a www.njsz.hu honlapon a „2006. szeptemberi és októberi tüntetések és megtorlások” menüpont alatt található a legteljesebb naprakész tájékoztatás nyújt lehetőséget? Ezek után lehet-e még kétség bárkiben arra, hogy alkalmas-e Pintér Sándor belügyminiszternek? Nem alkalmas, ezért miniszterré kinevezése a 2006 őszi áldozatok újabb szemen lövését jelenti, amely ellen tiltakozom a meghurcoltak és jogsértettek nevében.

Budapest, 2010. május 5.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, Európai szakjogász
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, országgyűlési képviselő