Miután a neoliberális diktatúra – szembehelyezkedve a jogerős bírói döntésben rögzített jogokkal és kötelezettségekkel – egyetlen közterületen sem engedélyezte a Magyar Gárda ünnepélyes eskütételét, a vezetőség új helyszín után nézett - áll a Magyar Gárda közleményében, alább a folytatás.

A Magyar Gárda igyekszik jó kapcsolatot ápolni minden olyan kezdeményezéssel, mely a magyar nemzet javát szolgálja. Így merült fel az az ötlet, hogy az avatási ünnepséget a Magyarok Szövetsége bösztörpusztai rendezvényének keretében tartanánk meg. Ennek érdekében a Magyar Gárda vezérkarának egyik tagja a Magyarok Szövetségének egyik budapesti szervezőjén keresztül 2009. augusztus 21-én, pénteken felvette a kapcsolatot a Magyarok Szövetsége országos szervezőjével. Péntek esti megbeszélésük szerint felvetik a gyűlés megbeszélésén, hogy a Magyar Gárda – az előzetes programtervvel ellentétben – megtarthatja-e az eskütételt a bösztörpusztai helyszínen, azonban a megbeszélés eredményéről a Magyar Gárda vezetőségét még pénteken késő este sem tájékoztatták.

Végül telefonos érdeklődésünkre a Magyarok Szövetségének egyik budapesti szervezője péntek éjjel közölte, hogy kérésünket elutasították, a Magyar Gárda nem rendezheti meg eskütételét a Magyarok Szövetsége rendezvényének keretein belül.

A Magyar Gárdában sértettség nincs. Szeretnénk leszögezni, hogy mozgalmunk továbbra is támogat minden olyan, a magyar nemzet felemelkedését közvetlenül szolgáló szervezetet, mozgalmat, amely reális, megvalósítható kezdeményezésekkel áll elő. Ezt azonban mi is elvárnánk a nemzeti tábor minden tagjától még akkor is, ha ezzel esetleg a hatalom vegzálásának tennék ki magukat!

Magyar Gárda
Országos sajtóiroda

Bösztörpuszta napos és árnyoldala – beszámoló a Magyarok Országos Gyűléséről
 
Augusztus 21-23. között került megrendezésre a Magyarok Országos Gyűlése Bösztörpusztán. A rendezvényt az a Magyarok Szövetsége jegyezte, akiknek számomra első “nagy” dobása a tavalyi Kurultaj nemzetközi találkozó volt.

Akkor sajnos nem tudtam részt venni a rendezvényen, de idén készültem, különösen annak fényében, hogy néhány hete nemzeti körökben több pletyka kapott szárnyra, miszerint a Magyarok Szövetsége a Jobbikkal szemben “pártosodna”, ezzel is jelentős erőket elvonva napjaink egyetlen és őszinte radikális pártjától.

A hely maga Kunszentmiklós és Szabadszállás között, nagyjából félúton helyezkedik el. Érkezésünkkor rendőrök irányítottak bennünket a rendezvénytől legtávolabb eső parkoló felé, mondván, a közelebbiek megteltek. Az 500 Ft-os parkolási díj egész napra nem tűnt egy megfizethetetlen összegnek, hiszen egyrészről természetvédelmi területen álltunk, másrészről ennyi pénzért Budapesten jó ha 1 órát állhatunk napjainkban. Készséges rendezők tereltek bennünket a lucernaföld közepére, akik aztán éjszakára, amikor a koromsötétben segítségül szegődhettek volna az autóját kereső szerencsétleneknek, eltűntek.

Átvágva a földeken, jó 3 km után értünk a táborhoz. Az már messziről látszott, hogy a szervezők kitettek magukért, hiszen már messziről feltűnt a rengeteg ember és a sátortábor. A tömeggel együtt hömpölyögve jutottunk el a tábor centrumába, ahol körben felvert sátrakban, párhuzamosan folytak a programok. Illusztris vendégek sora várta az érdeklődőket. Jómagam Posta Imre előadását emelném ki, aki kendőzetlenül, és “belső szemmel” tud beszámolni azokról az áldatlan állapotokról, melyek megszállt hazánkban történnek. A tűző napról visszább vonulva, árnyas, erdős rész adott helyet a majd' ezer árusnak, akiknél a termelői élelmiszerektől a nemzeti ruházaton át, íjak, nyilak, állatbőrök, könyvek, kiegészítők egész sora várta az érdeklődőket.

Körbenézve a területen két dolog miatt szomorodtam el. Az egyik annak tudata, hogy az idegenszívűek mennyire visszaszorították, szinte már kiirtották a nemzeti kultúránkat, és dicső múltunk példamutató vívmányainak tiszteletét a rosszabbik fajtánkból. A másik pedig az, hogy másnapra ígérkezett a Magyar Gárda szentendrei esküjének szétverése, amiről furcsa módon semmit nem lehetett  hallani a rendezvényen. Ahogy olvasom az azóta megjelent tudósításokat, nyilvánvalóvá válik számomra, hogy az MSZ-nek kellemetlen lett volna a tömeges Gárda-jelenlét.

A kürtőskalácsot majszoló embereket nézve elgondolkodtam azon, hogy a rendezvényen jelen lévő honfitársaim közül vajon mennyien látogathattak ki úgy erre a rendezvényre, hogy tisztában vannak csonka országunk jelenlegi politikai helyzetével, lehetőségeivel, mennyien lennének ott a barikádokon, és mennyien jöttek ki csak azért, hogy három napra “szimplán” jól érezzék magukat. Kevésbé polkorrekten úgy is fogalmazhatnék, hogy érdemes lenne felmérni a potenciális Fidesz-szavazók számát, akik évi egy-két gőzlevezető akciót kivéve inkább otthon maradnak, bármi is történjék. Nem lényegtelen kérdés, hiszen a rendezvény végeztével több százezerre tehető a résztvevők száma, ami azért, valljuk be, nemzeti körökben tekintélyes mennyiség, és szép eredmény.

A kérdés eléggé foglalkoztatott, így megörültem, amikor megláttam Vukics Ferencet, a Magyarok Szövetsége első számú emberét, így nekiszegeztem a kérdést: “Kire kell szavazni?” A válasz meglepő volt: “Magunkra”. Pontosítottam a kérdést: “A Fideszre, vagy a Jobbikra?” Erre azonban már nem érkezett válasz, mert a vezérnek hirtelen éppen telefonálnia kellett, így exkuzálta magát, és viharos léptekkel ott hagyott. Eszembe jutott, hogy ilyen ködös választ már hallottam valamikor, méghozzá 1998-ban a körzeti Fidesz-jelölttől, amikor a napnál is világosabb volt az FKGP-s együttműködés szükségessége, de nyíltan nem lehetett beszélni erről. Persze lehet szépeket mondani arról, hogy senkinek nem kell “megmondani” azt, hogy kire szavazzon, ahogyan azt is, hogy az MSZ elveti a jelenlegi “pártokrácia” rendszerét is. Jómagam is így vagyok ezzel, ám ne felejtsük el a kiábrándult, félrevezetett, vagy egyszerűen csak a kereskedelmi televíziózás által lebutított honfitársainkat, akiknek a kellő eredményesség érdekében apránként kell mindent a szájukba rágni. Ugyanígy ne felejtsük el azt, hogy a Jobbik pont a “hétfejű nemzeti sárkány” egyik feje, amelynek szerencsés esetben az MSZ a másik, a HVIM a harmadik, a Gárda a negyedik feje, és az illusztris sort tovább lehetne folytatni. Mindezek alapján tehát eleve szerencsétlen dolog ezek közül bármelyiket visszafogni.

Kicsit keserű szájízzel szemléltem ezután a rendezvényt, de az igazságosság kedvéért meg kell jegyezzem a látottak alapján, hogy egy ilyen kulturális rendezvény megrendezését szívesen bíznám a Magyarok Szövetségére. Jó volt látni a százezrekben mérhető magyarok tömkelegét, még cigány családot is láttam turulos pólóban, ami reményeim szerint azt jelenti, hogy hozzám hasonlóan ők is a Szent Korona alattvalójának tekintik magukat. Jó volt látni azt, hogy a vendéglős sátraknál csak magyar ételből és italból lehetett választani, kiszorultak a mérgező, cukorral vagy mesterséges édesítőszerrel túltöltött üdítőitalok. Hasonlóan jó érzés volt a dolgos magyar kezek által készült pólókat, tarsolyokat, kiegészítőket látni, ám némileg lerontotta az összhatást az egyik árus “Made in China” belső felirattal ellátott portékája, ami egy kalap volt…

Az Árpád-sávos zászlók látványa jó érzéssel töltött el, főként azért, mert nemzeti trikolórunkat eléggé erőteljesen kisajátította a cionista, és a nekik asszisztáló politikai elit, bár én őket találóbban inkább “alant”-nak nevezném. Úgy gondolom, hogy ennek a népnek a mai időkben az Árpád házi királyaink zászlaja alatt kell újra egyesülnie.
Jók voltak az esti koncertek is. A hangzás számomra kifogástalan volt, viszont az feltűnt már a legelejénél, hogy inkább népi zenekarokat hívtak, az Ismerős Arcok költői-rockjával megkoronázva. Sehol egy harcos zenekar, egy kemény szó, vagy harcra buzdító nóta. Bevallom, szeretem az Ismerős Arcok zenéjét, de számomra annyira depresszív, és passzív hangulata van, hogy az embereket nem harcra, hanem inkább mélázó visszavonulásra készteti, ami számunkra csak vesztes stratégia lehet főként napjainkban, a nyolcmillió “fotel-forradalmár” országában.

Szót ejtettem már a Gárda kérdéséről. Örültem, amikor vasárnap néhány egyenruhás gárdistát üdvözölhettem meleg kézfogással a rendezvény területén. Hallani lehetett pletykákat arról, hogy az MSZ nem szívesen látta őket egyenruhában a rendezvény területén, ám mikor erről kérdeztem őket, kissé kitérő választ kaptam. Utólag olvasom, hogy felvetődött a Gárda bösztörpusztai avatójának lehetősége is, de azt a Magyarok Szövetsége megtagadta tőlük.

És itt álljunk meg egy percre! Adott az elnyomó hatalom elleni harc egyik bástyája, a(z Új) Magyar Gárda Mozgalom, amely folyamatos ÁVH-s terrornak van kitéve. Adott egy szétverés ígérete, és bár nincsenek pontos információim Pribékségünk létszámáról, de fogjon vastagon a ceruzánk, legyen 25 000 mozgósítható egyenruhás terrorista. A szombati nap vonzotta a legtöbb embert, számoljunk mondjuk  80 ezer emberrel, de gyanítom, ennél több volt. Az több, mint háromszoros túlerő, ami esetén nem gondolhatja senki komolyan, hogy (sün)disznóink komoly eredménnyel zárták volna a napot. Ebből számomra két dolog következhet, és egyik sem pozitív: 1. – A Magyarok Szövetsége nem becsüli saját tagságát annyira (vagy valóban nem is alkalmas rá), hogy védelmet nyújtson terrorizált testvéreinek. 2. – A Magyarok Szövetsége számára kényelmetlen a Magyar Gárda, mert túl radikális nekik, ahogyan a Jobbik, a HVIM, és még egy sor nemzeti szervezet. Talán ezért volt az MSZ az egyetlen, aki nem állt ki nyíltan a koncepciós vádakkal bebörtönzött hazafiak mellett?

A vasárnapi nap volt, amikor értesülhettünk az “ultimátumról”, amely dicsőnek egyáltalán nem nevezhető kormányunk, országgyűlésünk és államfőnk számára íratott, és amelyben polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetnek, amennyiben október 23-ig nem kezdik meg történeti alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítását. Erre csak azt tudom mondani, szívemből szóltak, ezt támogatom, és bár így lenne. Csak sajnos 2006 óta sok víz lefolyt már a Dunán, kudarcba fulladt sok aktív és passzív fellépés is, mert – hogy egy hírhedt klasszikust idézzek – mindig “megunták és hazamentek”.

Egy szó, mint száz, ahhoz hogy számomra teljesen hitelesek legyenek, a Magyarok Szövetségének nyíltan állást kell foglalnia a Jobbik, a Magyar Gárda, a HVIM, az ártatlanul bebörtönzött Hazafiak, és minden ellenállást hirdető nemzeti szervezethez fűződő viszonyáról, ezáltal is hitet téve amellett a magyar nemzeti összefogás mellett, melyet Toroczkai László elnökünk hirdetett meg. Ha ez így lesz, akkor nem fog a kisördög olyat suttogni nekem, hogy az MSZ esetleg a radikális oldal megosztásában, aktív ellenállás visszatartásában, vagy a kiábrándult polgári körösök Fidesznél tartásában érdekelt.

A három nap alapján ismételten azt kell mondjam, hogy szívesen bíznám rájuk kulturális rendezvények szervezését. De az ellenállásét nem.

B.Imre

HVIM Dunaújváros

Tisztelt Nemzeti Oldal Vezetői!
 
Megdöbbenve olvasom a hírt, miszerint a Magyarok Szövetsége megtagadta a Magyar Gárdától a lehetőséget, hogy Bösztörpusztán avasson. A hír sokkolt, gyomron vágott!

Nem tudom, ki a hibás, hiszen nem voltam ott, de vannak olyan elkerülhetetlen tények, melyek más fénybe helyezik a dolgokat. Ezen levelemet megpróbálom elküldeni minden olyan nemzeti szervezetnek, aki csak jelen volt az utóbbi évek „harcterein”. Én egy senki vagyok. Egy erdélyi senki, akik, ha sokan vannak népnek nevezik őket. Körülöttem nagyon sok ilyen kis senki van, s ezekből a névtelen senkikből áll a Magyar Gárda tagszervezete, szimpatizánsai, de ezekből állnak a barantások is, a Magyarok Szövetségének támogatói, azok, akik elmentek Bösztörpusztára idén is, és tavaly is. Belőlünk álltok, belőlünk éltek. Nekünk bennetek van a reményünk, nektek bennünk van a lehetőségetek. Nélkülünk nem tudjátok megvalósítani álmaitokat. Nélkületek mi sem álmodhatunk. De miattatok fordul ki a gyomrunk is az undortól. Az ájvékoló zsidók, az aljas cigány gyilkosok, a sunyi földrabló szlávok, a vonagló homoszexuálisok, mind, mind tudnak egységesek lenni, csak mi nem!

Jó pár évvel ezelőtt tagja voltam egy nemzeti mozgalomnak. Látnom kellett, ahogyan előbb országos, majd erdélyi szinten is szétesik. Kettévált, mint két sértődött testvér. Az itteni tagok, barátaim egyik mozgalomból a másikba mentek. Ami tegnap jó volt, ma rossz. Tegnap esküdt tettek valamire, ma már másra. Esküt csak egyszer tehetünk. Hazánk is csak egy van. És magyar nép is csak egy van. Vezéregyéniségek, és bomlasztó erők viszont annál több.

Minden reggel azzal kezdem a napomat, hogy végigolvasom a nemzeti hírportálokat. Függetlenül attól, hogy ki melyiket szapulja. Így jutott el hozzám az előbb említett katasztrofális hír. Ma nagyobb szükség van az összefogásra, mint bármikor eddig. Tavaly elmentem a Kurultajra, és életem egyik legnagyobb élményében volt részem. A remény a szívemben az egekig ágaskodott. Aztán láttam a Jobbik eredményeit, s a mennyekben jártam. Próbáltam összeszámolni az ereinket: Jobbik, HVIM, barantások, és még sorolhatnám. Akkor, először gyermekkorom óta elhittem, hogy lesz Váltás. Hogy a Remény mégsem halt meg. Akkor elhittem, hogy mégsem halok meg úgy, hogy ne lássam bárcsak az alagút végén a fényt. De most minden összedőlt bennem.

De ha jobban odafigyeltem volna, már láttam volna ennek a jelét hamarább is. Kurultaj. Barátaim kérdezték, hogy nem tűnik nekem úgy, hogy a barantások kisajátították maguknak a Kurultajt és a madjarokat? Meg az egész össznépi egymásra találást? Meg, hogy ők egy külön úton járnak, és enyhén szólva lenéznek minket, akik "csak" íjászok vagyunk? Áááá, dehogy, ugyan már, még én voltam megsértődve a barátaimra, hogy ilyet mondtak.

Hiszen ott voltam az első erdélyi Baranta Század megmérettetésén, és saját szavaimmal hallottam Vukics lelkesítő szavait. Hallottam, amint szinte mennydörögtek szavai, és akkor elhittem: lám, itt van az új vezér! Akinek komoly céljai vannak. Istenítettem! S most ők tagadják meg a segítséget egy igazán harcoló testvértől? Hogyan gondolják akkor tovább? Hogyan akarnak október 23. után polgári engedetlenségre hívni embereket, ha a többi nemzettestvért megtagadják? Ha a kb. 3000 gárdista és a szimpatizánsok nem mennek el válaszként, akkor ki fog menni? Kikre számítanak? Magukra és a Bösztörpusztai látogatókra? És ha mind elmenne, akkor mi van? Nem kell még pár ezer ember? Én, a magam részéről egyetlenegy embernek is örülök, aki mellettünk van, egyetlen embert, de akár egyetlen gondolatot is meg tudok becsülni. A mostani időkben a széthúzás egyrészt megengedhetetlen, másrészt aljas, gerinctelen dolog! Én nem látom, hogy ennek jó vége legyen. De látom a sok hozzám hasonlót, aki megcsömörölt már a sok mellébeszéléstől, a sok hazugságtól. A magunkfajta, szinte reményvesztett embereknek egy ilyen mértékű széthúzás a nemzeti oldalon nagyobb pofon, mint egy Trianon.

Mert ott idegenek csaptak arcul, itt meg mi magunkat ütjük. Hát veszett kutyák vagyunk mi, hogy magunkat marcangoljuk? Mi kell nektek, kedves széthúzó vezérjelöltek? Konc? Egységet hirdettek, és már a megszerzés előtt széthúztok? A szégyen öl meg! Az ideg emészt fel! Nektek nem elég, hogy nemzetünk újraélesztésénél segédkezhettek? Nektek rögtön a jéghegy csúcsa kell? Mi kell egy ilyen testvértagadónak? A Szent Korona? Az nem tűr meg tisztátalanságot! A nevezetes október 23-a óta egyre csak folyik a harc, utcán, plakátokon, nyilatkozatokban. Egyre durvul. Egyre vészesebb a helyzet. S most meg akarjuk ismételni Mohácsot? Lekötjük egyik kezünk, és nagy bőszen, félkézzel megyünk az ellenség elé?

Nem tudom, mit gondoljak, teljesen össze vagyok zavarva.

Nem érdekel, most ki mit gondol rólam. Nem érdekelnek a barátok véleményei, nem érdekel, hogy esetleg mit gondol rólam az az ember, akit eddig istenítettem. Egyet tudok: most a testvér megtagadta testvérét. Nem azt mondom, hogy a Magyar Gárda az egyetlen, aki jogosult bármire is. Én csak azt mondom amit eddig láttam: kint vannak az utcán, kint vannak a gátakon, mindenhol, ahol szükség van rájuk. Igen, mások is kinn voltak. Ugyanúgy. Pont ugyanúgy! Semmiben sem különböznek! Akkor miért ez a megkülönböztetés? Az elhatárolódás?

Csak állok kábán, egy szörnyű kafkai agyrém közepén és semmit nem értek. Én, és sokan mások. Én adom a nevem:

Tank György Gellért

Nagyvárad


Kedves Szerkesztők!

Muszáj megosztanom a tapasztalatomat mindannyiunknak okulásul. Leszögezem, hogy ezek a puszta tények, távol áll tőlem az oktalan és céltalan árokmélyítés!

Az egyik vidéki Jobbik-szervezet tagjaként az utóbbi hónapokban rengeteget dolgoztam egy előadás-sorozaton, mely főként a kereszténység és a család témakörére épül. Úgy érzem, ez egy olyan téma, amely minden jóérzésű magyar ember érdeklődésére számot tart, már csak azért is, mert neves előadókat hívtam meg.

Mivel a családunk egyik jó barátja és nem mellesleg régi munkatársam a helyi Magyarok Szövetségének vezetője, ezért megkértem őt, küldje körbe az MSZ címlistáján a rendezvény plakátját. Nagyon kedvesen megígérte, hogy így tesz, majd fél órával ezelőtt visszahívott, hogy mégsem megy a dolog. Előzetes felmérése alapján ugyanis teljesen negatív a visszhangja a rendezvényünknek MSZ-tagok körében.

Döbbenettel kérdeztem ennek okát. A probléma: a Jobbik logója!! Nem hajlandóak olyan rendezvényen részt venni, szóljon az BÁRMIRŐL, legyen a meghívott előadó BÁRKI, ha az a Jobbik égisze alatt megy!

Eltartott pár hosszú, fájdalmas percig, amíg felocsúdtam...

Múlt hétvégén két pici gyermekemmel négy órát autóztam a rekkenő hőségben, hogy részt vegyek az MSZ által szervezett bösztörpusztai találkozón. Nem néztem a logót, csak mentem, mivel egy nemzethez tartozunk, egy a hitünk, egy a célunk.

Már csak egy kérdésem maradt: folyton azt hallom Vukicséktól, hogy mindenkivel fogjunk össze, nem számít a származása, a múltja sem, hisz mind MAGYAROK vagyunk. Csak mi, jobbikosok nem?? Tényleg mi vagyunk a magyar haza egyetlen és legfőbb ellenségei??

(Olvasó)


Ha nem magam hallom, nem hiszem el!

A Magyarok Országos Gyűlésének zárórendezvényén az alábbiak hangzottak el a több ezres tömeg előtt (nem vettem fel magnóra, így nem szöveghűen idézem):

"Az Isten azt üzeni nektek, hogy ne politizáljatok. Nagy változások lesznek az elkövetkező két évben hazánkban, de azt az Isten fogja végbevinni, nektek nem kell tenni semmit sem. Ti csak a spirituális fejlődésetekkel foglalkozzatok, ezért imádkozzatok, meditáljatok, járjatok a szent helyekre és sokat szerelmeskedjetek."

No ezen azért már az emberek is felröhögtek.

(Olvasó)

Üdv, Kurucok!

Úgy vélem, a Magyarok Szövetsége szép dolgokat csinál, de jó lenne pár kérdésre választ kapni.

Azt mondják, nem pártoskodnak, közben 2010-ben egyéni körzetekben fognak "független" képviselőket támogatni. Akkor, hogy is van ez? Most civilek vagy mégsem? Azt sem értem, miért nem csatlakozott az MSZ még felkérésre sem a Budaházyért tartott tüntetéshez.

Jó tudni, hogy a „Hétboldogasszony Kápolnával” kapcsolatban a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hivatal minden katolikus hívet és papot távolmaradásra buzdító felhívást tett közzé, erről és a Vukics-féle "hitről" itt jelent meg egy jó írás.

Érdemes még elolvasni a Turul Szövetség elnökének kritikai meglátásait Magyarok Országos Gyűléséről, amit én itt olvastam. (Nem az enyém a lap, de itt olvastam róla.)

XY

Tisztelt Nemzettestvéreim!

Engem megkerestek Bösztörpusztán, hogy segítsek közvetíteni Vukics Ferenc felé a Gárda kérésével kapcsolatban.

Kedves barátaim, ismerem mindkét vezetőt, és igazán nincs miért kételkednem egyikük nemzeti elkötelezettségében sem. Mindkettőt tiszta és becsületes embernek ismertem meg. Igaz, hogy mindketten egy másik úton kívánják megvalósítani Hazánk újjászületését, de a cél ugyanaz! Hogy melyik út a célravezetőbb, azt eldönti a jövő.

Meggyőződésem szerint itt egy kommunikációs hiányosságról van szó, mely ezt a félreértést létrehozta. Felkérem mindkét oldal vezetőségét, hogy Hazánk érdekében találjanak megoldást a rendszeres egyeztetésre!

A beszélgetés kapcsán a következő derült ki: jónéhány nappal a rendezvények előtt volt egy egyeztető tárgyalás a két vezető között, ahol egy ilyen szituáció megoldásáról nem egyeztettek. Vukics Ferencet nem hívta fel sem a Jobbik elnöke, sem a Gárda vezetője, hogy az aktuális helyzetet megbeszéljék, így tehát nem volt miért Vukicsnak azt feltételeznie, hogy a Gárda nem uralja problémáját. A fölösleges hisztériakeltésnek viszont semmi értelme!

Dr. Horkovics-Kováts János