A magyar irodalom egyik, ha nem legismertebb besúgója, Esterházy Péter édesapja nem található az adatbázisban. Az ő ellentmondásos múltja ihlette a Harmonia caelestis című nagy sikerű regényéhez írt „mellékletét”, a Javított kiadást, írja az Index.

Fotó: Németh Kata / Index

Esterházy Mátyás 1957 és 1980 között volt hálózati személy. Az író erről úgy értesült, hogy kikérte adatait a Történeti Hivatalban, és felismerte a kézírását az ügynökjelentéseken.

Ám ha most rákeresünk a nyitottaktak.hu oldalon, akkor nem találunk róla semmit.

A honlapon mától minden, az ÁBTL-nél fellelhető 6-os karton elérhető. (Lesznek olyan dokumentumok, a B-dossziék, amelyek fokozatosan, február 25-ig kerülnek fel.)

Ilyen kartonnal minden hálózati személy rendelkezett. Akinek tehát nincs meg a 6-os kartonja, azt valószínűleg nem szervezték be (bár annak is lehet, aki végül nemet mondott). Ám az is sokszor megtörténhetett, hogy a beszervezési iratokat megsemmisítették vagy eltünt(ették).

Korniss Péternek sincs nyoma

Ez számos más esetben is előfordulhat. Hasonló a helyzet Korniss Péterrel is, aki még az aktanyilvánosság életbe lépése előtt beismerte, hogy 1957-ben beszervezték, és „Pál” fedőnéven jelentett, ám 1963-ban visszautasította az állambiztonság újabb megkeresését. Róla sem találni semmilyen dokumentumot az adatbázisban.

Ezek az esetek jól példázzák, hogy attól, hogy ha valakiről nem találunk semmit az oldalon, még lehet, hogy hálózati személy volt. A dokumentumok közt fellelhetők lehetnek még a jelentései is (ahogyan Esterházy Mátyásnak is), de a beszervezési dokumentumok eltűnhettek vagy megsemmisülhettek.

Karton van, bűn aligha

Akad azonban olyan is, akinek megvan a 6-os kartonja, tudjuk, hogy beszervezték, ám könnyelműség volna ítélkezni felette. Zimányi Tibor, az első szabadon választott Országgyűlés tagját, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének társelnökét is megtalálhatjuk az adatbázisban. A nyilas és kommunista diktatúrával szembeni ellenállásban, majd az ’56-os forradalomban is részt vevő, a recski táborban éveken át embertelen körülmények között raboskodó Zimányit 6-os kartonja tanúsága szerint 1951-ben „terhelő” alapon, vagyis zsarolással szervezték be – éppen internálása idején.

Ungváry Krisztián kutatása alapján azonban tudjuk, hogy 1955-ben elbocsátották a hálózatból. 1957-ben (ismét bebörtönözve) megint nyilvántartásba került, de csak egy évre. A veterán ellenállót tehát a rendelkezésre álló adatok szerint az állambiztonság kétszer is rabként, kényszerrel vette rá az aláírásra, ám végül aligha bizonyult megbízhatónak számukra, kétszer is kénytelenek voltak elbocsátani.

A beszervezés ténye tehát közel sem jelenti, hogy az illető klasszikus „besúgó” lett volna. Sok ezer embert erőszakkal vagy fenyegetéssel szorítottak rá a csatlakozásra, és közülük sokaknak volt ereje kikerülni a hálózatból, írja a lap.