Súlyos állítások láttak napvilágot a szegedi BYD-gyár építéséről. Több portál írt erről a napokban, a beszámolók szerint több ezer, főként külföldi vendégmunkás dolgozott extrém körülmények között. Heti hét nap, napi akár 12 órát meghaladó műszakok, visszatartott bérek, eltitkolt munkaidő és egy halálos baleset, amelynek körülményeit máig homály fedi. Az ügy már az Európai Bizottság figyelmét is felkeltette.

Fotó: hvg

Ami számomra a legelső üzenet ebből az egészből, ezt szánnák a magyaroknak! Amikor arról beszélnek, hogy azért „kellenek” vendégmunkások, „mert a magyarok nem akarnak dolgozni”, akkor tegyük azért ezek mellé ezeket a tényeket. A szegedi BYD esetében ez azt jelenti, hogy akár meg is halhatsz. Elképesztő tényleg, miért ilyen „kényesek ezek a magyarok...”

A szegedi BYD-gyár beruházása kapcsán további beszédesebb körülmény nemcsak az, ami a munkakörülményekről kiderült, hanem az is, hogy mindez milyen mértékű állami támogatás mellett történik.

A pontos összeg ugyan nem teljesen átlátható, mert a kormány a közvetlen támogatás részleteit sokáig nem hozta nyilvánosságra, részben az európai uniós jóváhagyásra hivatkozva, de a rendelkezésre álló adatok így is jól kirajzolják a nagyságrendet.

Az állam önmagában az infrastruktúra fejlesztésére mintegy 47–48 milliárd forintot vállalt, amely közvetlenül a gyár működését szolgálja, emellett további milliárdokat költöttek energetikai és egyéb háttérfejlesztésekre, miközben az önkormányzat jelentős értékű területeket biztosított a beruházáshoz.

Mindezeken felül ott van a közvetlen állami támogatás, amelynek pontos összege nem ismert, de biztosan tovább növeli a végösszeget. Így összességében reális becslés, hogy legalább 50–100 milliárd forintnyi közpénz járul hozzá a beruházáshoz, de a tényleges összeg ennél magasabb is lehet. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a teljes beruházás értéke több ezer milliárd forint, vagyis a magyar állam jelentős mértékben vesz részt abban, hogy a projekt megvalósuljon, miközben a nyilvánosság csak részlegesen lát rá arra, pontosan milyen feltételekkel és milyen ellenszolgáltatások mellett történik mindez.

De térjünk vissza a konkrét szabálytalanságokra.

A munkások állítólag azt az utasítást kapták, hogy az ellenőrzések során ne mondják el a valós munkaidejüket. Ez nem egy-egy túlkapás, ez rendszerszintű működés, amelynek alapja az, hogy a szabályok betartása másodlagos a teljesítéshez képest.

Itt lép be a Fidesz gazdaságpolitikájának kérdése, mert ez a gazdaságpolitika, amely minden eszközzel igyekszik idecsábítani a globális nagytőkét, szükségszerűen kompromisszumokat köt. Adókedvezmények, támogatások, lazább ellenőrzések, és egy olyan munkaerőpiac, ahol a munkavállalók érdekérvényesítő képessége minimális.

De a szakszervezetek gyengesége ebben is kulcsszerepet játszik, mert egy erős szakszervezeti jelenléttel rendelkező országban az ilyen mértékű visszaélések nem maradnak sokáig következmények nélkül.

Magyarországon viszont a szakszervezetek évtizedek óta marginalizált szereplők, s ez nem a véletlen műve. Egy erős érdekképviselet nem csak a cégekkel szemben jelentene ellenállást, hanem a kormány gazdaságpolitikai modelljével szemben is. Mert ha a stratégia az, hogy a globális nagytőkét kell kiszolgálni, akkor nem fér bele egy erős, szervezett munkavállalói oldal.

Természetesen óhatatlanul adódik a kérdés, mit kezd ezzel az egész helyzettel az új kormány. Túl sok illúziónk nem lehet például egy Kapitány István személyét illetően, aki a globális kapitalista elit egyik helytartójaként fog funkcionálni, de éppen most jött szembe velem egy nagyon beszédes gondolatsor Tanács Zoltántól. De ki is ő?

Magyar Péter a Facebook-oldalán jelentette be, hogy Tanács Zoltánt kérte fel a Tudományos és Technológiai Minisztérium irányítására. Tanács Zoltán több mint 25 évig, 1999 és 2025 márciusa között dolgozott az IFUA Horváth & Partnersnél vezetési és informatikai tanácsadóként. A vállalat rengeteg közbeszerzést nyert a Gyurcsány-korszakban. Tanács több interjúban beszélt arról korábban, hogy nem érdemes a munkásoknak munkahelyeket teremteni, mert a robotok nemsokára úgyis leváltják őket. Ehhez meglehetősen érzéketlenül hozzátette, hogy a technológiai változások következtében nagyon sokan fogják elveszteni a munkájukat, mert már nem tudják az új dolgokat megtanulni.

Kétségtelenül igaz, hogy az új ipari forradalom rohamléptekkel alakítja át a munkaerőpiacot, és a mesterséges intelligencia soha nem látott változásokat hoz, azonban nagyon nem mindegy, ehhez a változáshoz hogyan áll a mindenkori kormány. Eldobható, ún. „humán erőforrásokként” tekint-e jéghideg finánckapitalista logika alapján az emberre, vagy úgy tartja, van felelőssége, van tennivalója annak érdekében, hogy emberi tragédiák egész sora ne következzen be?

Tanács szavai efelől nem sok kétséget hagynak bennünk.

Lantos János – Kuruc.info