Szerkesztőségünkhöz fordult segítségkéréssel egy 33 éves, kétgyermekes édesapa. Levelében a 2024 októberében történt munkahelyi balesetét és az azt követő, máig húzódó jogvita történetét ismerteti, amely túlmutat az ő személyes tragédiáján, és általánosabb kérdéseket vet fel a magyar dolgozók jogvédelmével kapcsolatban.

Illusztráció: tanfolyamokj.hu

A levélíró 2024. október 17-én egy Veszprém vármegyei kórházban teljesített 24 órás szolgálatot személy- és vagyonőrként. Feladatai közé tartozott az intézmény területének rendszeres ellenőrzése. Az éjféli körjárat során szokatlan, fémes zajra lett figyelmes az épület egyik részében. Szolgálati kötelezettségének megfelelően a hang irányába indult, hogy ellenőrizze az esetleges rendellenességet. A lépcsőházban haladva megcsúszott, és visszazuhant a lépcsőn.

Az orvosi vizsgálatok csuklózúzódást és agyrázkódást állapítottak meg, utóbbit neurológiai szakvizsgálat is megerősítette. A sérülést követően tartós tünetek jelentkeztek, memóriazavar, koncentrációs nehézségek, szédülés, fényérzékenység és pszichés panaszok, amelyek jelenleg is megnehezítik mindennapjait. Most is neurológiai és pszichiátriai kezelés alatt áll.

A történet azonban nem zárult le a balesettel.

A munkáltató az esetet nem minősítette munkabalesetnek. Fellebbezését követően azonban a Veszprém Vármegyei Munkavédelmi Hatóság 2025. április 23-án hozott határozatában megállapította, hogy a baleset munkabalesetnek minősül. A társadalombiztosítási eljárás során ugyanakkor eltérő döntés született, az indokolás szerint a szolgálati útvonal elhagyása és „egyéb tevékenység” miatt a baleset nem minősül üzemi balesetnek, így baleseti táppénz nem állapítható meg.

Az ügy további érdekessége, hogy az eljárás során a munkáltató székhelye más vármegyébe került, ami az illetékességi viszonyokat is érintette, és az eljárás elhúzódásához vezetett. A levélíró több fórumon is jogorvoslatot kért, és jelenleg is vizsgálja a további jogi lépések lehetőségét.

A baleset és az elhúzódó eljárások komoly anyagi és lelki terhet róttak a családra. A házaspár két kiskorú gyermeket nevel, egyikük autizmus spektrumzavarral él, rendszeres (többnyire nem államilag támogatott) fejlesztésekre szorul. A balesetet követő időszakban a család jelentős stresszt élt át. A levélíró felesége 11 hetes várandósság után elveszítette magzatát; az orvosi dokumentáció szerint a terhesség addig komplikációmentes volt.

Ugyan nem állít közvetlen, jogilag bizonyítható ok-okozati összefüggést az események között, ugyanakkor hangsúlyozza, a történtek rendkívüli pszichés megterhelést jelentettek számukra. A kieső jövedelem és a felhalmozódó költségek miatt hitelt kellett felvenniük, lakhatásuk biztonsága megingott. Időközben további egészségügyi problémák is jelentkeztek, amelyek újabb jövedelemkiesést vetítenek előre.

A levélíró szerint ügye több általános érvényű kérdést is felvet: mikor minősül egy szolgálatteljesítés közben történt baleset üzemi balesetnek, hogyan értelmezhető a „szolgálati útvonal” fogalma, ha nincs írásban rögzített kötelező útvonal? Továbbá milyen jogi védelem illeti meg a munkavállalót, ha intézkedési kötelezettsége teljesítése közben sérül meg? Valamint miként kezelhető, ha a munkavédelmi és a társadalombiztosítási hatóság eltérően értékeli ugyanazt az eseményt? Álláspontja szerint ezek a kérdések túlmutatnak az ő személyes ügyén, és szélesebb szakmai, jogi párbeszédet igényelnek.

Levelében hangsúlyozza, nem kíván senkit vádolni, célja nem a konfrontáció, hanem a nyilvános, szakmai párbeszéd elősegítése. Jelenleg azonban anyagi helyzete miatt nem tud megfelelő jogi képviseletet finanszírozni, miközben az ügy elhúzódása családja egzisztenciális helyzetét veszélyezteti.

Egyúttal segítségkéréssel fordul hozzánk, jogi szakember ajánlását, szakmai támogatást, illetve - lehetőség szerint - anyagi vagy természetbeni segítséget kér annak érdekében, hogy jogi képviselethez jusson, stabilizálni tudja lakhatásukat, és biztosítani tudja gyermekei, különösen autizmussal élő gyermeke fejlesztését. A történet olyan kérdéseket vet fel, amelyek nem csupán egy család sorsát érintik, hanem tökéletesen rámutat a jelenleg regnáló rendszer rideg embertelenségére, a magyar dolgozókkal szembeni érzéketlenségére.

Az igazság a munkavállaló oldalán

Egyébként a jog meglehetősen egyértelműen fogalmaz, amit olvasónk a nyilvánosság elé tár, az munkahelyi baleset. Ez klasszikusan munkavégzéssel összefüggő tevékenységnek tűnik. Nem magáncélú mozgásról volt szó, nem hagyta el az intézményt, nem személyes ügyet intézett. Az, hogy a munkavédelmi hatóság munkabalesetnek minősítette, jogilag teljesen logikusnak tűnik.

A fenti történet kapcsán a fő kérdés kétségkívül az, a zaj kivizsgálása a munkakör részét képezte-e.

Fogalmazzunk világosan, egy személy- és vagyonőr esetében a rendellenes zaj ellenőrzése tipikusan a szolgálati feladat része. Ha nincs írásban rögzített, kötelező útvonal, akkor a „szolgálati útvonal elhagyása” érvelés jogilag gyengébb.

A bírósági gyakorlat általában azt vizsgálja, volt-e önkényes, indokolatlan eltérés, történt-e magáncélú cselekmény, megszakadt-e a munkavégzés és a baleset közötti közvetlen kapcsolat. A leírt tényállás alapján nem látszik magáncélú eltérés.

Olvasónk elérhetősége szerkesztőségünkben, amennyiben valaki úgy gondolná, szeretne neki bármilyen módon, akár anyagilag is segíteni, legyen szíves a szerk@kuruc.info címre írni, s összekötjük vele. Mutassuk meg, milyen a nemzeti szolidaritás!

Lantos János – Kuruc.info