"Lassan másfél éve, hogy egy ózdi vasúti riportunk során megismerkedtünk Bari Krisztiánnal, az akkor még hétgyermekes roma férfival és családjával. Több helyszíni riportot is készítettünk Ózdon és a Győr melletti Töltéstaván, két alkalommal is adakoztak olvasóink a szegénysorsú família megsegítésére. Karácsony előtt jártunk Somsályon, az időközben tíztagúra bővült család legutóbbi lakóhelyén, majd amikor a napokban felhívtuk Julit, Krisztián élettársát, rettenetes fejleményekről értesültünk" - írja az Index.

Az előzmények és a fejlemények itt olvashatók: Tönkretették és televizelték a házat, majd leléptek - ez lett a zsindexes-majkás középosztályosítási kísérlet eredménye

Fotó: Tövissi Bence / Index

Most pedig következzenek a "csodálatos roma történet" legújabb fordulatai, át is adjuk újra az Indexnek a szót, elvégre az ő "találmányuk" ez az egész:

Bármennyire is akartuk azt, hogy Bariék rácáfoljanak a sztereotípiákra, az élet, a nagy rendező másképp keverte a kártyákat.

Előbb egy szélsőséges folyóirat internetes változata (ez volna a Magyar Jelen - a szerk.) közölt videót arról, hogy állítólag adósságot és szemetet maguk mögött hagyva elköltöztek Bariék Töltéstaváról, majd az Index is megírta a Kisalföld című lapra hivatkozva, hogy Bariék elherdálták az olvasók által összegyűjtött pénzt.

Így hát karácsony előtt újból felkerestük az immár Somsályon, ezen az Ózdhoz tartozó, nyomorúságos településen élő, időközben nyolcgyermekesre gyarapodott családot. Újfent nyomorogtak, tagadták, hogy tönkretették volna a töltéstavi bérelt házat, és elmondásuk szerint kifizették a lakbértartozásukat is. (Mindezt független forrásból nem tudtuk megerősíteni.) Akkor a családfő arról beszélt, már van egy állásajánlata, de ahhoz jogosítvány is kellene, mert autót kellene vezetnie. Annak kiváltásához azonban hiányzik 200 ezer forint.

Mondanunk sem kell, a riportunk megjelenése után két nagylelkű olvasónk is elutalta Bariéknak a hiányzó összeget, ám amikor felhívtuk Krisztiánt, a felesége vette fel a telefont. És ezzel el is érkeztünk a legújabb rémtörténetünk kezdőpontjához.

„Nagy a baj – kezdte a harminckét éves asszony. – Krisztián megbolondult. Elitta a pénz nagy részét, amit a jogosítványra kapott, nekem százezer forintot sikerült megmentenem belőle, abból ruhát vettem a gyerekeknek. Meg is vert engem, úgyhogy elmenekültem a testvéremhez a gyerekekkel Győrbe, most itt vagyunk. Az a legnagyobb baj, hogy Krisztián erőszakkal elhurcolta Karinát, az egyik kislányunkat, és azzal fenyegetőzik, hogy a gyerekkel együtt a vonat elé veti magát. Úgyhogy feljelentettem a rendőrségen, de nem tudom, mi lesz velünk.”

Kis híján kiesett a mobiltelefon a kezemből. Őszintén szólva hazudnék, ha azt mondanám, teljesen váratlanul ért a fordulat, hiszen

sorra kaptuk az olvasói leveleket, hogy semmiképpen se adjunk pénzt Bariék kezébe, mert úgyis eltapsolják azt.

Én azonban makacsul hittem abban, hogy sikerül megmenteni a családot a nyomorból.

Summa summarum, két nappal később megint felhívtam Julikát, hiszen kíváncsi voltam, hová fut ki a horror.

Most már nálam van Karina, a rendőrök elhozták Krisztiántól, én meg holnap költözöm a nyolc gyerekkel egy védett házba, amelyet a krízisközpont szervezett nekünk. Szegény kisfiam, akit az apja után szintén Krisztiánnak hívnak, nagyon beteg, 39,5 fokos a láza, de egy fillérem sincs, nem tudom megvenni neki a Flamborin cseppet. És ha hiszi, ha nem, reggel óta nem ettek semmit a gyerekek.

Azonnal átutaltam nyolcezer forintot Miranda számlájára – ő az egyik kislány, negyedikes, és az ő nevén van a család bankszámlája, nehogy a tróger apa hozzáférjen –, és mielőtt azt hinné az olvasó, hogy megint hagytam magam botorul átverni, gyorsan elárulom, hogy Julika postafordultával küldte a vásárlást igazoló gyógyszertári és SPAR-blokk fényképét.

Majd újabb két nap elteltével megkaptam a megnyugtató Messenger-üzenetet, amelyet már a védett házból küldtek Julikáék.

Amint megtudtam, az O.K.I.T, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálaton keresztül került védett házba a család. Az ilyen házaknak az a legfőbb attribútuma, hogy titkos helyen vannak, még maguk a lakók sem tudják a címet, és el sem hagyhatják, amíg ott laknak. A dúvad apa itt semmiképpen sem akadhat rájuk.

Szerencsére kapunk élelmiszert és pelenkát a kisbabának, a tíz hónapos Dominiknak, aki egyébként Szoboszlai Dominik után kapta a keresztnevét – kezdte az édesanya, mielőtt belevágott volna az utóbbi hetek megpróbáltatásainak elmesélésébe. – Itt hat hónapig tartózkodhatunk, az alatt meg kell oldanom Dominik bölcsődei elhelyezését, hogy el tudjak menni dolgozni.

Nos, mi december 22-én jártunk Somsályon, másnap megjelent a riport az Indexen, és két úriember átutalt külön-külön 200 ezer forintot a jogosítványra. Ami, mármint a pénz, a családfő kezébe került, aki elkezdett dorbézolni.

Részegen kétszer is megvert, szétverte a házat, úgyhogy szilveszterkor én már elmentem Miskolcra a gyerekekkel, de Krisztián Karinát erőnek erejével elvitte magával Újpestre, a húgához. Sajnos az ő nevén vannak a gyerekek, de remélem, a bíróság nekem ad igazat, és én leszek hivatalosan is a gondviselőjük – reménykedik az asszony. – Közben, ahogy már mondtam, Krisztián azzal zsarolt, hogy Karinával együtt vonat elé veti magát. Talán meg is tette volna, ha a rendőrök el nem hozzák tőle a kislányt. Azóta meg azzal fenyeget, hogy úgyis megtalál, és akkor megöl engem.

Korábban még így áradoztak a "cigány pelikánról"

Az asszony elmondása szerint Karina állandóan sírt, amíg az apjával volt, és amióta visszahozták a rendőrök, annyira ragaszkodik az anyjához, hogy még a vécére is követi. A kis Krisztián pedig idegösszeroppanást kapott a megpróbáltatásoktól, ha minden igaz, be kell vinni a pszichiátriára.

Itt legalább biztonságban vagyunk, nincs veszélyben az életünk, és ennivalót, pelenkát is kapunk. A 16 éves Brendon megpróbálja folytatni a szakiskolát, a 11 éves Miranda, a tízéves Felícia és a nyolcéves Miklós iskolába jár, Miranda sorban hozza a dicséreteket, vétek lenne, ha nem tudna továbbtanulni.

Mondjuk magam is tapasztaltam, amikor náluk jártam Töltéstaván, majd Somsályon, hogy mennyire csillogó értelmű a kislány.

Egyelőre tehát biztosítva van az asszony és a nyolc gyerek élete, nem fenyegeti őket sem a félőrült apa, sem az éhhalál. Mobiltelefonnal készített fotókat is küldtek magukról. Hogy aztán mi lesz velük, ha letelik a hat hónap, azt csak a jóisten tudja. De azt mondják, aki időt nyer, életet nyer. Julika és nyolc gyereke most kapott féléves haladékot a sorstól.