Gyurcsány azt írja blogjában: "gyalázatos, hogy a nemzet egyik ünnepét néhány száz, legfeljebb néhány ezer ember radikális közbiztonsági és rendőrségi üggyé is tette." Semmi hazugsággal, csalással való hatalomra jutás, Őszöd, ávós terror. Csak úgy fogja magát néhány ezer idióta - köztük nagymamák, kisgyerekes édesanyák és mások - , és évente megvereti magát. Ilyen mucsai ez a magyar.
Az illegitim miniszterelnök szerdai blogbejegyzésében az 1956-os megemlékezésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: amit az önmagukat nemzetinek hívó radikálisok művelnek, az a nemzeti örökség meggyalázása. Sajnos nem tette hozzá: az ő kormányfősködése, az ország felvirágoztatása és hazánkról tett kijelentései a nemzetszolgálat csimborasszóját képezik, mindenki más gyalázatos szélsőjobboldali. Ja és szobrot kell Sagunának emelni, ugyebár.
"Évtizedeken keresztül hazug állítások sokasága fedte el 1956 igazi tartalmát, az elmúlt években pedig, Göncz Árpád másfél évtizeddel ezelőtti kifütyölése óta az egyre harsányabb és agresszívebb radikális szélső-jobboldaliak hazugságai telepednek rá az ünnepre" - játszik ismét a szavakkal Fletó, megpróbálva a nemzeti felháborodást valami "szörnyű" ideológiai eltévelyedéssel egybemosni, mely értelem nélkül, pusztán lényéből adódóan tombol.
Véleménye szerint "a szélsőségeseket fűtő bátorság" a jobboldal jelentős részének cinkos hallgatásából is fakad. Gyurcsány azt hazudja, hogy 1956. október 23-án az egyetemisták a demokratikus szocializmus igényével vonultak az utcára. Mint írta, a forradalom indulása baloldali volt, aztán ahogy haladt előre, a színskála minden eleme megjelent a forradalmi mozgalomban.
A gazember azt is írja: kitörölhetetlen 1956 történetéből egy kommunistának az emléke: Nagy Imre mártír miniszterelnöké, és mártírtársaié is, akik szintúgy kommunisták, bár "mondjuk úgy, nemzeti és demokratikus alapra helyezkedni kívánó kommunisták voltak". Szép és logikus mondat, fogadja ére szerkesztőségünk elismerését.
(MTI nyomán)