900 éves kódextöredékek, Szent Ambrus evangéliummagyarázatának részletei kerültek elő a BME egyik könyvtárából; a töredéket egy 19. századi építészeti szakmunka gerinckötése alatt találták meg, az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék könyvtárában.
Öt darab XII. századi kódextöredéket fedezett fel egy könyv gerincén a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék könyvtárának munkatársa, Leitgéb Mária - közölte az egyetem hétfőn az MTI-vel.
Az 1818-ban megjelent, Martin Pierre Gauthier (1790-1855) által írt Les plus beaux édifices de la ville de Genes et de ses environs című mű második kötetének gerinckötése részben levált, így kerültek napvilágra a kódextöredék-csíkok.
A töredékeket megvizsgáló Sarbak Gábor és Hende Fanni, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtárában működő HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport munkatársai megállapították, hogy a töredékeken a milánói püspöknek, Szent Ambrusnak Szent Lukács evangéliumához fűzött magyarázataiból láthatók részletek.
A töredékeken látható írás alapján az egykori pergamenkódex a XII. században készült, az öt csík egy levelet alkotott. A pergamendarabokat valószínűleg XIX. századi franciaországi könyvkötők ragaszthatták a könyv gerincére, miután széltében és hosszában felvágták. Az erős pergamen a gerinc védelmét szolgálta a borító alatt.
Az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék több mint 160 éves, a műegyetemi építészképzés szakkönyvtári hátterét reprezentáló dokumentumokat őrző könyvtára országos viszonylatban is egyedi és különleges szakkönyvtár. A több mint 23 ezer kötet könyvet és háromezer kötet folyóiratot tartalmazó állománynak az aktuálisan megjelenő szakirodalom mellett értékes részét képezi a történeti gyűjteményrész, azon belül a muzeális értékű dokumentumok, amelyek között a 16–18. századi építészeti szakirodalmat képviselő munkák is vannak.
Az őrzőkötet az állománynyilvántartás szerint 1962-ben került a tanszéki könyvtárba, ez azonban nem a valódi dátum, mert a jogelőd építészettörténeti tanszékek és könyvtáraik összevonása során a gyűjteményeket újraleltározták. A korábbi nyilvántartások már nem lelhetők fel, de a könyvben található bejegyzések és állománybélyegzők alapján feltehető, hogy korábban Wéber Antal építész tulajdonában volt, majd az 1880-as években került a Műegyetemre, a Hauszmann Alajos vezette Száraz-, Mű- és Díszépítészettan Tanszékre, és azóta folyamatosan ott van.
A töredékeknek az őrzőkönyvről való lefejtése és restaurálása lehetőséget adhat a fragmentumok még részletesebb elemzésére és egy modern kritikai kiadás alapján a képzeletbeli pergamenfolión való elhelyezésére.
A cél, hogy a töredékek a leválasztásuk után is az egyetemen maradhassanak, ehhez a megfelelő körülmények adottak a könyvtárban. A leválasztás, valamint a tárolás megfelelő előkészítése külön forrást igényel majd, ezt pályázati forrásokból tervezik megvalósítani.
