Csak egy hangzatos ígérethalmaznak bizonyult az Orbán-kormány Digitális Oktatási Stratégiája, megint kiderült, nem a gyerekek vagy az oktatás minősége volt a fontos, hanem a statisztika. Alább a Népszava körképe.

Laptop van, interaktív digitális tananyag nincs (fotó: Komka Péter)

Az iskolai laptopprogram keretében több mint két éve kaptuk meg a laptopokat, amelyeket elvileg ki kellett volna osztani a gyerekeknek. Csakhogy a tankerülettől szóltak, hogy addig ne nyúljunk hozzájuk, amíg meg nem kapjuk a digitális táblát is – mesélte a lapnak egy dunántúli általános iskola pedagógusa.

– Két évet vártunk, míg valóban megérkezett a tábla, addig a laptopok ott álltak dobozokban. A tankerület ráadásul biztosra akart menni, ezért időről időre le kellett fotóznunk a bontatlan csomagolásokat.

A laptopok két évig be sem voltak kapcsolva, így értelemszerűen töltve sem voltak. Ettől az akkumulátoruk teljesen tönkrement, most, hogy végre használhatják már őket a gyerekek, pillanatok alatt lemerülnek.

Megint kiderült, nem a gyerekek vagy az oktatás minősége volt a fontos, hanem a statisztika, illetve az elköltendő pályázati pénz. Csak a mi iskolánkban ötmilliós érték ment tönkre.

„Elkezdődött az oktatás digitalizációjának zászlóshajó-projektje” – jelentette be 2022 februárjának közepén Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár Salgótarjánban, amikor átadták a Digitális Oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára elnevezésű program első notebookjait egy gimnáziumban. Az akkori projektleírás szerint a következő négy évben az állam több, mint félmillió tanulónak és 50 ezer pedagógusnak ad ingyen notebookokat 200 milliárd forint értékben. Az uniós keretből megvalósított program a Digitális Oktatási Stratégiához (DOS) kapcsolódott, amelyet 2016-ban fogadott el a kormány. Deutsch Tamás állította, „Magyarország 2020-ra eljuthat oda, hogy a digitális írástudás és -használat, az internet elterjedtségének tekintetében, a pedagógusok digitális felkészültségében, az oktatás digitalizáltságában megelőzi az Európai Unió átlagát”, míg Palkovics László akkori oktatásért felelős államtitkár arról beszélt, „a gyorsan változó digitális világhoz az oktatásnak is alkalmazkodnia kell, ezért az új nemzeti alaptantervben (Nat) a digitális képességek-készségek és eszközök használata már nagy szerepet játszik majd”. A DOS-ban rögzítették, a kormány biztosítja a nagy sávszélességű, szupergyors internetelérést és wifit az iskoláknak, a tanárok és a diákok digitális eszközöket kapnak, az összes iskolában alkalmaznak infokommunikációs technológiai pedagógiai asszisztenst.

– A digitális tananyag, amely a Krétából is elérhető, egy nagy rakás szar – jelentette ki egy másik pedagógus. 

– Tulajdonképpen a meglévő tankönyveket digitalizálták, nincs semmi új benne, hiányzik az interaktivitás, ami a lényege lenne, helyette egybites feladatok vannak, amelyekhez teljesen felesleges a digitalizáció. 

Nem véletlen, hogy a pedagógusok nem használják, akik elhivatottabbak, azok saját tananyagot állítanak össze, a többség viszont megmaradt a papíralapú oktatásnál. Így viszont semmi szükség a digitális táblákra, illetve a kiosztott notebookokra, ugyanis a tanulásban nem használják, helyette otthon csak simán neteznek rajtuk a diákok és a tanárok. Az iskolában pedig marad a hagyományos oktatás, hiszen a legtöbb helyre a telefonokat sem lehet bevinni, pedig azokkal is csuda dolgokat lehetne csinálni.

Pedig a kiosztott eszközök elvileg direkt a digitális oktatáshoz lettek kifejlesztve, a programban a beszerzések során olyan kisképernyős laptopokat vásárolt az állam – ahogyan anno a 24.hu megírta, darabonként átlagosan bruttó 235 ezer forintért többek között Orbán Viktor testvére barátjának, illetve Palkovics László egyik üzlettársának cégétől –, amelyek a szakértők szerint kifejezetten az iskolai körülményekre optimalizált termékek, normál felhasználóknak nem forgalmazzák őket, játékra, filmnézésre kevéssé alkalmasak.

– A DOS a kormány más nagy bejelentéseihez hasonlóan csak egy hangzatos ígérethalmaznak bizonyult – jegyezte meg egy gimnáziumi tanár. – Elköltötték a pénzt, darabra meg is vannak a szükséges digitális berendezések, csakhogy nincs mögöttük semmi, szimpla statisztika az egész.

Ráadásul olyanok is kaptak, akik nem is igényeltek laptopot. Egy szülő arról beszélt a Népszavának, hogy mivel odahaza négy laptopjuk van, az igénylési határidő előtt gyermekük nevében direkt jelezték az iskolának, nem kérnek készüléket. Ennek ellenére két hónap múlva kaptak egy e-mailt az intézménytől, hogy menjenek már be végre aláírni a szerződést, s vigyék el a laptopot. Az iskolában ugyan megmutatták a korábbi levelezést, ám közölték velük, miután már a gyerekük nevére érkezett notebook, nem tudnak mit csinálni. A szülők javasolták, akkor használja az iskola, ám erre nem volt lehetőség, ugyanis kifejezetten a diák nevére szólt a laptop, így végül, megunva a meddő vitát, hazavitték a készüléket, amely azóta is a dobozában pihen. (A Népszava információi szerint mások sem kapkodnak az iskolákban ingyenesen kölcsönözhető állami laptopokért: az október 1-jén megnyílt regisztrációs felület elérhetőségét több tankerületi központban is november 5-éig meghosszabbították, emellett az igénylésre jogosultak körét is kibővítették az 5. és a 9. évfolyamosok mellett más korosztályokra. A bizalmatlanság legfőbb oka, hogy az idén már csak használt, akár 4 éves laptopokat kaphatnak a diákok, amelyeket az előző tanév végén elballagó 8. és 12. osztályos tanulóknak kellett leadniuk, s a szülők nem szeretnének ezekért az eszközökért felelősséget vállalni.)

– Vicc ez az egész DOS-program – jegyezte meg egy iskolai informatikus, aki több intézményben dolgozik rendszergazdaként. 

– Akad például olyan iskola, ahol két projektorral felszerelt tanterem van, ám mindkét készülékben kiégett az égő. Az intézmény saját maga nem rendelhet újat, a tankerület viszont azt mondta nekik, hogy hamarosan kapnak egy harmadik projektort, most arra kell a pénz, az az elsődleges. 

Ha majd megérkezik, akkor bekerül a statisztikába, hogy íme, már három projektoros teremmel rendelkezik az iskola, persze a valóságban csak az új működik, de ezt sehol sem jegyzik, senkit sem érdekel.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár 2022 februárjában bejelenti az oktatás digitalizációjának zászlóshajóprojektjét. Azóta léket kapott (fotó: Komka Péter)

A digitális oktatás feltételei is csak papíron teljesülnek több helyen: vagy a megfelelő tanár hiányzik, vagy a hely. Babócsán például, ahol a 2019-ben nagy propagandával elkezdett iskolafelújítás az épület romba döntésébe torkollott, három évig szünetelt az informatika oktatás. Ugyanis a paplakban és a hajdani gyógyszertár épületében, ahová a gyerekek immár hatodik éve járni kényszerülnek egyszerűen nem volt hely a számítógépeknek, s tavaly is csak egy családi házban tudtak kialakítani valamiféle informatikai szobát. Máshol megfelelő képesítésű oktató hiányzik, beszédes, hogy noha itt az őszi szünet, de még vagy másfél tucat intézményben keresnek informatikát tanítani tudó szakembert, s tudunk olyan jónevű, vidéki általános iskoláról, ahol a rajz-, illetve a technikatanár felváltva tartja meg a hivatalosan digitális kultúra néven futó órákat. A gyerekek jó idő esetén az udvaron fociznak, rossz időben pedig játszanak a gépeken.

Azok sem járnak jobban, akik megpróbálnak tenni valamit. Egy fővárosi iskolában az egyik történelemtanár egy programozásban jártas ismerősével hosszú hónapok alatt digitális tananyagot állított össze az 5-8. osztályok számára, amelyet a diákjai a tankönyvvel párhuzamosan használhattak. Újításának híre, ha lassan is, de eljutott a tankerülethez, ahol erősen nehezményezték, hogy eltér a NAT-tól, s végül az intézményvezető közölte vele, hogy nem használhatja a digitális tananyagot, maradjon a tankönyvnél, füzetnél.