A Demokrata interjút készített Koltay Andrással, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökével, aki egyebek mellett azt is kifejtette: a közösségi platformok politikai manipulációs szándékkal vagy gazdasági célból befolyásolhatják a tartalmak elérését, ami kampányidőszakban még súlyosabb helyzetet okoz. Úgy látja: komoly szuverenitás- és autonómiaprobléma, hogy ma lényegében globális óriáscégek mondják meg, mi tehető közzé a nyilvánosságban. Alább olvasható a vonatkozó részlet.
– A politikában is egyre komolyabb, befolyásoló, sőt választásokat eldöntő szerepük van a közösségi oldalaknak.
– Nekem komoly fenntartásaim vannak a korábban már említett DSA-rendelettel. Valójában úgy tűnik, hogy az Európai Bizottságot a felhasználói szólásszabadság nem különösebben érdekli, szemben azzal, hogy a közösségi média nagyjából, a bizottság saját felfogása szerint biztonságos tér legyen. Azoknak az eszközöknek a hatékonysága, amelyeket a rendelet az egyéni szabadság védelmére biztosít, erősen kérdőjeles.
– Milyen lehetőségekről van szó?
– Egyrészt lehet fordulni a hatósághoz, az NMHH azonban nem tud közvetlenül eljárni a nagy platformokkal szemben, mert ezeknek nem Magyarországon van a telephelyük. Ez azt jelenti, hogy a megkeresést nekünk továbbítani kell, az amerikai cégek esetében Írországba. 2024 februárja óta alkalmazható ez a szabály, és azóta számos ügyet továbbítottunk, de ezek közül még egyetlenegy sem zárult le. Másrészt lehet peren kívüli vitarendező fórumhoz is fordulni, amely Magyarországon az NMHH támogatásával létrejött Online Platform Vitarendező Tanács. A probléma ott van, hogy a nagy techcégek lobbizására bekerült a szövegbe, hogy ezeknek a testületeknek a döntései nem kötelezőek rájuk nézve. És természetesen van a bírósági út is, de ez többéves eljárást jelent, a pernyerés csekély reményével. A per ilyenkor szerződésszegés jogalapján zajlik, kimenetele pedig kétséges, mert a szerződést maguk a platformok írják, a felhasználó pedig kénytelen elfogadni. A DSA szerint ha valakinek moderálják az adott bejegyzését vagy felfüggesztik a fiókját, azt meg kell indokolni. Ám ezek az indokolások gépi erővel készülnek, és jellemzően csak egy utalást tartalmaznak a szabályzat egy pontjára, így teljesen formálisak. Azt látom, hogy az EU ezzel beéri, pedig ezek a jelenségek a konformizmus irányába terelik a szólásszabadság gyakorlását, miközben magáncégek kezébe helyezi a döntést arról, hogy mit szabad mondani a nyilvánosságban.
– Eseménydús időszak, választási kampány kezdődik Magyarországon. Csőstül jönnek majd az olyan ügyek, amelyekkel szemben nem lehet semmit tenni?
– Ezek a platformok politikai manipulációs szándékkal vagy gazdasági célból befolyásolhatják a tartalmakhoz való hozzáférést, ami kampányidőszakban még súlyosabb problémát jelent. Erre jó példa Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, aki magyar politikai szereplőként évek óta a legkitartóbb küzdelmet folytatja a Meta ellen, miután valamennyi fiókját törölték. Részleges pernyertességgel zárult a magyar bíróság előtt indított ügye, de a Meta még azt sem hajtotta végre! Abban a helyzetben, amikor a Meta és a Google azt mondja, hogy októbertől nem fogad be politikai reklámokat, az organikus elérés jelentősége felértékelődik. Ám ha egy jogszerűen működő parlamenti párt vezetőjének nem lehet Facebook-oldala, akkor az organikus elérésre sincs esélye. Ez óriási versenyhátrány, ami már önmagában beavatkozás a politikai versenybe. Ebben nyilván más politikai szereplők is érintettek lehetnek. Ez aggasztó jelenség.
– Aggasztó és egyben komoly szuverenitásprobléma, nem?
– Hosszú évszázadokig azt a jogot, hogy egy adott ország területén mit szabad kimondani és mit nem, azt az adott ország jogszabályai és hatóságai határozták meg, a világon mindenhol. Azért zajlott Magyarországon is a küzdelem, hogy ez a szabadság irányába mozduljon el, és csak olyan korlátokat tartalmazzon, amelyek szükségesek az egyéni jogok vagy a közösség megvédése érdekében. Ennek a világnak bizonyos értelemben vége, és ezzel párhuzamosan kialakult egy olyan rendszer, amelyben lényegében globális óriáscégek mondják meg, mi tehető közzé a nyilvánosságban. Ez egyértelműen szuverenitás- és autonómiaprobléma, de nem specifikusan magyar ügy, hanem minden európai állam ügye. Csak lehet, hogy van, aki úgy gondolja, hogy ez a dolgok természetes rendje, minket meg esetleg jobban zavar.
