Öt éves szabadságvesztéssel fenyegetett, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádjával 2008. október 2-án bíróság elé állítottak egy férfit, aki idén szeptember 20-án a Szabadság téren megpróbált cipőket dobni a kettős kordonnal és rendőrsorfallal körülvett szovjet emlékműhöz.
A 15 napon belüli bíróság elé állításra annak ellenére került sor, hogy a védő dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője kifejezetten a kérte a szeptember 29-i kihallgatáson a tárgyalás október 6-i hétre történő kitűzését, mivel a Nemzeti Jogvédő Szolgálat több tagjával együtt a tárgyalás időpontjában Kárpátalján emberi jogi megfigyelő úton vett részt, amelynek keretében többek között Szolyván emléktáblát avattak a kommunizmus kárpátaljai magyar áldozatai emlékére.
A 73 éves K. Gyula az ügyészség szerint a rendőröket dobálta a cipőkkel, a védelem egyik tanúja az október 2-i tárgyaláson viszont rámutatott: valahogy be kellett juttatni a lábbeliket a vasrácson túlra, de a rendőrsorfal miatt ez nehézségekbe ütközött, pedig a megmozdulás előre bejelentett célja volt, hogy a kommunizmus és a cigánybűnözés áldozatainak emlékére cipőket helyezzenek az obeliszkhez. A tárgyalás jegyzőkönyve és az ügyészi vádközlés itt olvasható.
Ahogy arra a védelem már a nyomozati szakban rámutatott (a jegyzőkönyv itt érhető el ) – kérve a nyomozás bűncselekmény hiányában történő megszüntetését - K. Gyula rendőrök felé cipőt nem dobott, azonban ki kell emelni azt, hogy amennyiben erre mégis sor került volna, az sem lenne erőszakos magatartásnak minősíthető figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság BH 2005. 339. számon közzétett eseti döntésében kifejtettekre, miszerint a „széldzseki a rendőr arcába történő dobása nem minősül erőszakos cselekménynek. A hivatkozott ügyből kiemelendő azon indokolás, hogy ha a fizikai erőkifejtés intenzitása, a dolog súlya, jellege, és annak alkalmazási módja nem meghatározható, jelentéktelen hatású, akkor erőszakról beszélni nem lehet.
K. Gyula esetében a védőfelszereléssel rendelkező (sisak, testvédő, pajzs) rendőri állományt semmilyen intézkedés megtételében nem akadályozta volna könnyű és sérülés okozására nem alkalmas – (papucs-félcipő jellegű) cipők feléjük történő esetleges eldobása, de még akaratot hajlító, intézkedésre kényszerítő hatása sincs egy ilyen cselekménynek. Mindezen túl K. Gyula nem a rendőröket dobta, hanem azt az emlékművet, amely számára és a magyarság számára olyan sok szenvedést és pusztulást hozó szovjet megszállás és az azt követő kommunista diktatúrának állít emléket. Egyébként is a Szabadság téri szovjet emlékmű léte kifejezi jelen közéletünk összes fogyatékosságát és megcsonkítottságát. A Szabadság tér történelmi arculatának mielőbbi helyreállítása a nemzeti önbecsülésünk érdekében elkerülhetetlen.
Megkérdőjelezhető a rendőrök eljárásának jogszerűsége is, mivel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak a Szabadság téren ezen időben tartott bejelentett, gyülekezési törvény hatálya alá tartozó tüntetését a rendőrség jogellenesen oszlatta fel. Ennek megállapítása iránt tegnap a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt Zagyva Gyula, a szervezet elnöke keresetet nyújtott be. A helyszínen tevékenykedő rendőri erők több alkalommal megszegték a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet (Szolgálati Szabályzat) 57. §, 58. § és 74. § szakaszait, és a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 59. §-át, továbbá a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 15. § (3) és (4) bekezdéseiben foglaltakat. Teljesen értelmetlen volt a Szabadság téri önkényuralmi emlékmű köré húzott kettős kordon közé – kvázi célpontként – rendőrsorfalat állítani, és ezzel megakadályozni a tüntetés egyik előre deklarált célját, vagyis hogy lábbeliket helyezzenek a kommunista obeliszk köré a magyargyűlölet áldozataira emlékezve. A tömegoszlatás megkezdése előtt nem lehetett hallani semmilyen rendőri felszólítást, a hatóság meg sem próbálta elkülöníteni a pár tucat dobálózót a békés tömegtől, ezzel lehetetlenné tették a tüntetés folytatását, ráadásul nem biztosítottak elvonulási útvonalat a távozni akaróknak. Kirívóan jogellenes, hogy a békés tüntetők közé is könnygázgránátokat lőttek, amelyek egyébként olyan kegyetlen fejfájást, légzési nehézséget és hányingert okoztak, hogy többen véreset hánytak, elájultak és több nappal a belégzése után is sokan rosszul voltak miatta. A felállított színpad és a szovjet emlékmű közötti távolság nem indokolta azt, hogy a tér azon része is kiürítésre és feloszlatásra kerüljön, ahol olyan emberek álltak, kik nem vettek részt semmilyen módon a szovjet emlékműnél történt eseményekben.
K. Gyula egyébként – ahogy azt a nyomozati szakban tett vallomásában részletesen elmondta - 1956-ban a Széna térnél harcolt szabadságharcosként a szovjetek és az ÁVH ellen, majd a megtorlások elől nyugatra menekült, és 50 év emigráció után 2006-ban, az őszödi hazugságbeszéd után tért haza, hogy részt vegyen „az ellenállásban”. A 2008. október 2-án, gyorsított eljárás keretében tartott tárgyalást a Pesti Központi Kerületi Bíróság október 8-ra halasztotta, mivel az ügyészség által becsatolt felvétel megtekintéséhez a kellő technikai feltételek nem álltak a bíróság rendelkezésére a tárgyalás időpontjában.
A következő tárgyalás - amelyen várhatóan a már említett videofelvétel lejátszására, valamint a perbeszédekre, továbbá ítélethozatalra kerül majd sor – 2008. október 8-án 9 órakor lesz a Pesti Központi Kerületi Bíróság (Markó u. 25.) II. em. 279-es számú tárgyalóterében.
NJSZ, 2008. október 7. www.nja.hu (Magyar Nemzet, Pilhál Tamás cikke nyomán)
Kapcsolódó: 5 évre zárná be a rezsim a 20-án cipőt elhajító nyugdíjast