Az 1918. november 13-i belgrádi fegyverszüneti egyezmény értelmében a román hadsereg elfoglalta Erdélyt. 1919 januárjában megkezdődtek az első világháborút lezáró Párizs környéki béketárgyalások, közben a románok májusra az egész Tiszántúlt elfoglalták. Ezalatt még októberben kitört, majd márciusban meg is bukott az őszirózsás forradalom és Károlyi Mihály kormánya, helyét Kun Béla és a vörösök vették át. A napról napra változó, konkrét belpolitikai és harctéri helyzetet nem ismerhette mindenki, csak a Mindszenti Lapból, Az ujságból és az utcán elcsípett hírekből lehetett tudni: a helyzet aggasztó.
Józsi még nem érkezett haza, mikor megalakult a helyi Nemzeti Tanács, pedig biztosan beválasztották volna. A tartalékait fölélő, nélkülöző lakosság helyzetét rontotta, hogy a nagyvárosok élelmiszerhiányát a falvakból pótolták. A földművesek és kubikusok földet követeltek, a frontról hazatérő katonák munka nélkül lődörögtek, az elégedetlenkedő lakosság időnként kifosztotta a boltokat, a kereskedők rejtegetni kezdték portékáikat. Közel ezernégyszáz gyermek nem kezdhette meg az iskolát a zűrzavarban, hisz a tanítók jórésze hadifogságban, vagy még úton volt haza, az iskola egyik tantermét februártól a munkástanács használta. Megkezdődött a földosztó bizottság munkája, amivel egyidőben a lakosok jó része önkényesen széthordta a Pallavicini-major állományának nagy részét.
Józsi négy és fél év után novemberben jött vissza a frontról. Bécsben mindenét ellopták, annyi ruhája maradt, ami rajta volt. Soká tartott, míg mindent pótolni tudtak, de a lényeg, hogy épségben hazatért a családjához. Három kisfia minden férfit apukának szólított, olyan ritkán látták az elmúlt években, pedig Ilonka minden nap nézegette velük a fényképét. Időbe telt, mire egyedül ő maradt „apuka”. Jöttek-mentek a tanácsok, bizottságok, de ő kimaradt mindenből. Elég volt az elmúlt öt év. Most már csak a család és a tanítás a fontos. Rekvirálni küldték Szegvárra, nem is volt jelen a Falusi Tanács és a Forradalmi Törvényszék megalakulásán, pedig őt akarták vezetőnek. Egy hét múlva érkeztek az első hírek a román hadsereg előrenyomulásáról. Békéscsaba, Gyula, Szarvas, Vásárhely és Szentes elesett. Húsvétvasárnap vonultak be Mindszentre. A proletárvezetőket mindenhol kivégezték, de Szombathelyi, Ménesi és a többiek időben elmenekültek. Ilonka kezeit tördelve adott hálát, hogy Józsi nem vett részt semmiben.
A városban nem okoztak különösebb bajt a megszállók, zajlottak a nélkülöző, tanácstalan, csöndes mindennapok, de a románok és a vörösök folyton lőtték egymást a Tisza két oldaláról. A harci cselekmények mellett a Tisza szokatlanul magas vize is fenyegette a várost, Csongrádnál át is szakadt a gát, a sáros víz bútorokat, háztetőket, háztartási holmikat vonszolt magával. Júniustól új román parancsnok érkezett, aki nagyon keményen bánt a lakossággal. Úgy vette el az élelmiszert és az állatokat a lakóktól, mintha az övéi lettek volna. Este nyolc után nem lehetett az utcán járni. A vörösök a Tisza túloldaláról egyre intenzívebben lőtték a románokat. A városban plakátokat tűztek ki, amelyeken kihirdették, hogy ha a lakosság nem fejezi be az ellenséges tevékenységet, fölgyújtanak mindent.
Forrás: Wéber József családi hagyatéka
Nagy volt a fölfordulás. Alig lehetett valamit kapni. Ilonka maga dagasztotta a kenyeret, Hollósi a közeli pékségében kisütötte nekik, Kerekes pedig mindig nekik szólt először, ha érkezett hús a hentesüzletbe. A gazdaságtant ők tanították az iskolában, ezért ők művelték és szüretelhették az iskola kertjét, így zöldség is került az asztalra. Az utcákon cigányok muzsikáltak és rossz nők kínálták magukat. A részeg román bakák papírpénzt gyűrtek a hegedűk húrjai mögé és a rossz nők keblei közé, s csípőjüket, nyakukat ölelgetve vitték őket magukkal.
Egy asszonynak fontos dolga akadt, és kendőjébe burkolózva sietve osont az utcán, ám egy alkoholtól fölbátorodott román baka ráordított: "femeie, stai!" Szegény asszony próbált volna tovább szaladni, de erős kéz ragadta meg karját. "hai aici, fă, târfo!" Hozzám, kurva! Jobb karjával magához húzta a szerencsétlent, bal kezével szorosan magához szorította a fenekét markolva. "De ce fugi?" Erősen szájon csókolta, mire az asszony dühösen pofonvágta. A baka erre jobb kezét ökölbe szorítva teljes erővel arcon verte. Az asszony vérző arccal, sírva terült el a porban, a többi egyenruhás kaján röhögése közepette. "Vii cu mine!" Velem jössz! – ordította a katona, és fölrántotta az asszonyt a földről. Lökdösődő, részeg románok gyűrűjében, haját húzogatva és fenekét csipkedve taszigálták tovább az utcán.
Józsi borzongva eresztette vissza a függöny sarkát. Látott elég szenvedést az elmúlt öt évben.
Az ágyúzások sötétedéskor erősödtek, egy lövedék el is találta a házuk ereszét. A gyerekek sírva ébredtek, alig sikerült megnyugtatni őket. Július 20-án a vörösök rárontottak a románokra, és elűzték őket a városból, majd kétnapos győzelmi ünneplésbe kezdtek. A lakosság virágokkal fogadta őket, szólt a zene a fogadóban, az utcán, húzták a cigányok, a rossz nők szaporán tömték zsebüket. Harmadnap a legtöbben részegen feküdtek városszerte. Ezt használták ki a közelben bujkáló románok, és összehangolt támadást intézve a város ellen, július 23-án újra lerohanták azt. A vörösök alig tudtak elmenekülni, s attól kezdve újból lőni kezdték a várost – különösen a templomot, amelynek tornyát megfigyelőhelynek használták a románok. Két lövedék ma is a látható a falban.
A földühödött románoknak három nap szabadrablást engedélyezett a parancsnokság, mely egy hétig tartott. Vitték a gépeket, jószágokat, ruhákat, ékszereket, amit csak elbírtak.
A férfiakat összeterelték és elvitték a Tisza-partra lövészárkot ásni, a többieket pongyolára vetkőztették, ruháikat elvették, és botokkal verték meg őket. Egy öreget a piactérre lökdöstek, s ott, mindenki szeme láttára, síró asszonya és gyermekei előtt percekig verték a merev fabottal. Hiába próbált a hasító ütések elől elgurulni, a hahotázó román bakák visszarugdalták a szerencsétlent, az ütlegelő legnagyobb örömére. Ki tudja, mi volt a bűne.
Forrás: Az érdekes újság
Házról házra jártak, törtek-zúztak, elraboltak mindent, amit tudtak. Szuhai Ferencet és Bozó Károlyt reggel a saját házában lőtték agyon, mert tiltakoztak a fosztogatás ellen. Szegény Suti Gergelyt szó nélkül lőtték meg, majd botokkal agyonverték. Hasonlóan halt meg Seres Gyuri, Kis Lajos, Csernák, Luca János és Zsótér is.
Józsiék az értékeket az ágyak alá, fehérneműk közé rejtették. A hálószobából nyílt a kamra, sok mindent oda dugtak, s az ajtót egy szekrénnyel takarták el. A kamra ablaka a folyosóra nyílt, erre képet akasztottak.
Az utcáról kiáltozás hallatszott. Ilonka óvatosan kémlelt ki a függöny mögül, s már csak azt látta, amint a fiatal Szabó Józsefet édesanyjával és húgával együtt a túlsó ház falánál agyönlőtték. „Jézusmária!” – sikoltott föl. Gyere el onnan gyorsan! – mondta neki Józsi, és átölelve vigasztalta a zokogó asszonyt. A kiáltozások egyre hangosodtak odakint, majd hirtelen berúgták a bejárati ajtót. „În numele regelui României, dați-vă la o parte!” (Románia királyának nevében, utat!) - kiáltotta az első egyenruhás, akit még hét baka követett. Sáros csizmával rontottak be a nagyszobába, ahol mama éppen Miskát öltöztette. A két nagyobb gyereket a belső szoba vastag ajtajában bújtatták el. Szegény mama úgy megijedt, hogy agyvérzést kapott. Alig tudták a belső szobában lefektetni a díványra. A románok közben mindent fölforgattak.
- Cât e ceasul? Szegezte Józsihoz a kérdést az egyik. Hány óra?
Józsi már majdnem nyúlt a mellényzsebébe, ám abban a pillanatban rájött, hogy jó eséllyel el akarják venni a zsebóráját. Nem! A Tatától kapott zsebórát nem!
- Trei – mutatott a vekkerre. Örült, hogy eszébe jutott az e kevés román, ami ráragadt gyermekéveiből.
- Nu e ceas mare, e ceas mic! Nem nagy óra! Kis óra! – vágta rá a román, s kezével zsebórát formált. Józsi karját széttárva ingatta fejét, hogy az nincs. A román ekkor meglátta Józsi esőköpenyét, és kajánul rámutatott: bolșevici!
- Nem! Nu bolșevici, a feleségem esőköpenye… ploaie… soția! – tiltakozott Józsi, és gyorsan Ilonkára terítette, aki a félelemtől reszketve, sírva állt mellette, azt sem tudta, mama él-e a szobában, vagy sem. Miska Józsi kezében ordított. A románok minden fiókot kiforgattak, az asztalt és székeket fölborították, ami nem kellett, lesöpörték a padlóra. Megtalálták Ilonka nagymamájától kapott ezüstláncát a kis órával. Ilonka sírva könyörgött nekik, hogy azt ne. Kérem… emlék! Nagymama… buni! De a románt nem hatotta meg, ütésre emelt karját látva Józsi nyugtatta, hogy vigye csak.
Kétségbeesve álltak a nagyszoba közepén, miközben körülöttük idegenek törtek-zúztak és fosztogatták kevéske vagyonukat, emlékeiket. Az ágy alatt megtalálták Ilonka magas szárú cipőjét. Az egyik fölpróbálta, de kicsi volt rá, elhajította. A kredenc kulcsra volt zárva, az egyik puskatussal törte be az üvegét.
- Ne, kérem! Kiáltott Ilonka, s az egyik fiók földre hányt ruhái közül kihalászta a kredenc kulcsát. Ezután minden szekrényt kinyitott nekik, hogy ne törjék be. Elvitték az ékszereket, Józsi borotváját, vadonatúj vadásztáskáját, csizmáját, lábszárvédőjét, zsebkendőket, inget, a fürdőszobából tükröt, szappant, a konyhából egy liter rumot is.
- Az új vadásztáskád, Józsi! És az új lábszárvédőd! - szipogta Ilonka Józsi vállára borulva.
Az egyik román megtalálta Ilonka dédanyjának ezüst étkészletét, amit a gyerekek ágya alá rejtettek. Józsi könyörögve ugrott oda hozzá.
- Csak azt az egyet ne, kérem! Nu, vă rog! Gyorsan elővette pénztárcáját, és odaadott belőle száz koronát.
- O sută? Fancsali képpel ingatta a fejét. Nu e de ajuns! Még! Összes pénz!
Józsi sápadt arccal adta oda a maradék száznyolcvan koronát. Nem maradt több pénzük.
A katonák mindent fölforgattak, de a kamrát szerencsére nem találták meg. Mikor már azt hitték, elmennek, egy másik is megtalálta az ezüstkészletet az ágy alatt, s vitte magával. Józsi kétségbeesetten ugrott ahhoz, akinek odaadta a pénzt és mutogatott a társára. Kérem, vă rog! Kezével az üres pénztárcára mutatott, aztán a katonára. Odaadtam az összes pénzemet! Bani… ție! Bani… ție! Neked! Amaz megértette, és a pénz felét odaadta a társának, s intett neki, hogy hagyja a készletet. Lasă!
A belső szobában le voltak eresztve a rolók, a díványon mama mozdulatlanul feküdt a sötétben, azt hitték, meghalt. Nem mertek bemenni.
A vezetőjük intett, s a nyolc román baka dübörögve távozott a rablott holmival. Ilonka sírva rohant a két fiúért, akik végig pisszenés nélkül lapultak a belső szoba ajtajában. Mama lélegzett, de csak nyöszörögni tudott. Néhány percig döbbenten álltak a nagyszobában, és nézték az otthonukat. A tisztaságtól mindig ragyogó lakás földre hajított fiókok, szétdobált cipők és ruhahegyek, összetört vázák, fölrúgott székek, üvegszilánkok és sáros lábnyomok rémisztő fölfordulása volt. De a gyerekek sértetlenek voltak. Mama élt. Mindannyian éltek.
__
Kimutatás azon tárgyakról, amelyeket a románok az 1919. évi július hó 23-i rablásuk alkalmával Józsiéktól elvittek:
1. Készpénzben ……………………………………. 280 K
2. 5 db óra (4 női óra, 1 férfi karóra)
80+120+60+75+160 K = ..………………….. 495 K
3. 1 db női ezüst lánc ……………………..….…. 100 K
4. 1 p arany fülbevaló …………………..………. 200 K
5. 1 db ezüst karkötő (aranyozva) ..………. .175 K
6. 1 db arany Mária érem ezüstlánccal …. 140 K
7. 2 db ezüst nyaklánc ...…………………………. 90 K
8. 2 db borotva ………………………………………. 70 K
9. 1 db zsebkés ………………………………………. 30 K
10. 1 db vadásztáska (új, bőrből) …………….. 380 K
11. 2 db kis arany gyűrű ………………………..… 120 K
12. 1 p csizma ………………………………………... 700 K
13. 1 p lábszárvédő (bőrből) …………………… 180 K
14. 1 csomó gallér …………………………………... 110 K
15. 1 db pipereszappan …………………………..... 20 K
16. 1 db kis kézitükör ……………………………...... 16 K
17. 1 l rum ………………………………………………... 25 K
18. 13 db zsebkendő ……………………………….. 250 K
19. 1 db pénztárca (bőrből) …………………….... 45 K
20. arany 4 levelű lóhere …………………….... 110 K
3356 K
Készpénz: 280 K
Ékszer: 1430 K
Ruhanemű: 1256 K
Élelmiszerek: 25 K
Különféle: 545 K
3536 K azaz: háromezerötszáz-harminchat korona
Wéber József családi hagyatéka
K. A. - Kuruc.info
(Olvasónk írása a dédszülei emlékei nyomán készült.)
Korábban írtuk: Oláh "felszabadítók" készülnek Budapestre - a Mi Hazánk a soviniszta gyűlés betiltását kezdeményezi
