Zsidó-keresztény erkölcsről és igazságról hazudozva állt ki Facebook-bejegyzésében Frölich Róbert országos főrabbi a homokosparádé mellett:

“A gyermekvédelmi népszavazáson a magyarok egyértelmű döntést hoztak. A törvényekről ennek megfelelően döntöttünk. Mindenkit tájékoztattunk, a jogszabályokat mindenki ismeri. A többi a hatóságok feladata, a politikának itt már nincs dolga” - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök.

A jogszabályok valóban ismertek. Ám a jognak, a törvényeket összefogó Corpus Jurisnak mindig van olyan vetülete, mely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete. Ezért nem is a hétvége több százezer embert is utcára vivő megmozdulás jogi vagy szexuális aspektusára irányítanám a figyelmet, hanem a sokat hangoztatott zsidó-keresztény erkölcs ez irányú útmutatása szerint osztanék meg egy-két gondolatot a fenti mondatok kapcsán.

Elsőként hadd idézzem fel, hogy a jog betűje nem feltétlenül felel meg az igazság kritériumrendszerének. A jogszerű nem mindig igazságos, elegendő itt csak a XX. század általunk is megélt szocialista korszakának egyes törvényeire gondolnunk. Márpedig az igazság az alapja a zsidó-keresztény erkölcsi jogrendnek: “Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj” - írja Mózes V. könyve. De ugyanez az elv olvasható János első levelében: “Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.“ Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk.

Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot. A fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő. Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el. A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben. Jakab levele így fogalmaz: “De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadsagukról. A szabadság az ember idilli állapota, szabadság nélkül nem teljesedhet ki, nem lehet soha önmaga. Ezért is volt katartikus élmény a rendszerváltás forgataga, mert kéznyújtásnyira került hozzánk a szabadság, melyet csak vágyakozva szemléltünk a vasfüggöny mögül.

Mint láttuk, mind a zsidó, mind pedig a keresztény morál sarokköve a szabadság. Az erre való törekvés természetes állapota az embernek. Legyünk zsidók, vagy egykor üldözött keresztények, de mindannyian, a sokszor elnyomott magyarok, hogyan is kárhoztatnánk azokat, akik - mint egykor Dózsa György vagy Petőfi Sándor - a szabadságra vágytak?

Utálatos buzerancia, utálatos főrabbi

Lássuk, mit mond a főrabbi vallása arról és azokról, ami és akik mellett most kiállt a szabadság nevében!

Számtalan helyen találunk erre vonatkozó információkat, hívjuk most segítségül a Zsidó.com-ot, ahol dr. Norman Lamm rabbi (a Yeshiva University volt rektora) írása olvasható Judaizmus és homoszexualitás címmel. Ebből emelünk ki néhány részletet:

A Szentírás tiltja a homoszexuális érintkezést és utálatosságnak mondja: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, útálat az”. Mindkét vétkesre halálbüntetést rendel a Tóra. Az első szakaszban a szodómia az állatokkal való fajtalankodással említtetik együtt, a másodikban a vérfertőzéssel és az állatokkal való fajtalankodással.

(...)

A zsidók közt előforduló homoszexualitáshoz a miskáv záchárral foglalkozó halácha érdekesen áll hozzá. A Misná tanítása szerint Jehuda rabbi megtiltotta, hogy két tanítvány ugyanazon takaró alatt aludjon, mert félő volt, hogy ez homoszexuális kísértésekhez vezethet. Ez utóbbi nézet nyer rögzítést haláchaként Maimonidész által.

(...)

A zsidó törvények a női homoszexualitást ugyancsak tiltják, habár a tilalom szintjét tekintve, valamivel kevésbé súlyos, mint a férfi homoszexualitás.

(...)

Ahogy már mondtuk, a Tóra „utálatosságként” (toevá) tiltja a homoszexualitást. A Talmud feljegyzi Bár Kápárá értelmezését, aki egy szójátékkal a toevát így határozza meg: toe átá bá. „Tévútra fogsz kerülni miatta”.

(...)

A Pesziktá (Zotártá) Bár Kápárá kijelentését úgy interpretálja, hogy az arra utal, az ilyen szexuális egyesülés nem gyümölcsözhet utódot.

(...)

Harmadik magyarázatot kínál egy modern kori tudósunk, Báruch háLévi Epstein rabbi. Ő a homoszexuális viszony természetellenes voltát hangsúlyozza: „Tévútra kerülsz, azaz eltévelyedsz a teremtés alapjaitól.” A miskáv záchár a nemek anatómiáját adó alapstruktúra tagadása, pedig az nyilvánvalóan a heteroszexuális kapcsolat céljára „készült”.