Sulyok Tamás nem írta alá, hanem visszaküldte a parlamentnek azt a jogszabályt, amely törvényi szintre emelné a veszélyhelyzeti rendeleteket, mert az sérti az alaptörvényt – derül ki az erről szóló, pénteki keltezésű hivatalos levélből, amelyet a köztársasági elnök küldött Kövér Lászlónak.

A kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Tuzson Bence igazságügyi miniszter által benyújtott javaslatot május 20-án fogadta el a parlament. Előzménye, hogy a kormány az orosz–ukrán háborúra hivatkozva 2022. november 1-től az egész országra veszélyhelyzetet hirdetett ki, majd ezt azóta a fideszes többségű Országgyűlés felhatalmazásával folyamatosan meghosszabbította. A különleges jogrend – a rendeleti kormányzás – idején hozott szabályok törvényi szintre emelését a javaslatban azzal indokolták, hogy időközben olyan események következtek be, amelyek valószínűvé teszik, hogy az orosz és az ukrán fél tűzszünetben állapodik meg.

Sulyok azt írta, hogy „az előterjesztő az egységes javaslattervezethez készített indokolást a törvényjavaslat eredeti indokolása és a módosító javaslatok indokolásainak figyelembevételével szövegezheti meg”, illetve, hogy „az előterjesztő az újraszerkesztett indokolást – annak iromány-nyilvántartásba vétele céljából – legkésőbb annak az ülésnapnak a megnyitása előtt egy órával köteles megküldeni a házelnök részére, amely ülésnap napirendjén vagy tervezett napirendjén a törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslatvitája szerepel”.

A köztársasági elnök szerint azonban egyik feltétel sem teljesült, sőt, a fenti követelményeket az előterjesztő súlyosan megsértette:

Az előterjesztő tehát utólag és egyoldalúan, az Országgyűlés közbejötte nélkül, a HHSZ szabályainak súlyos megsértésével megváltoztatta a Törvény egyes rendelkezéseinek az indokolását, miközben ezek a jogszabály értelmezéséhez irányadók lennének. Ez a szabálytalanság, írta Sulyok, ellehetetleníti a köztársasági elnök Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdése szerinti mérlegelését, és a törvény későbbi alkalmazása során is súlyos jogbizonytalanságot okozhat, főleg azért, mert érdemi ellentmondás áll fenn az eredeti, szabályos indokolás és az új, de jogilag vitatható indokolás között.

Az államfő zárójeles megjegyzést is tett:

Megjegyzem, hogy a törvényjavaslatokhoz fűzött indokolás újraszerkesztésére vonatkozó házszabályi követelmények megsértése az elmúlt évek törvényalkotási gyakorlatában nem példa nélküli, jelen esetben azonban annak súlya és mértéke különösen kirívó.

Sulyok példaként érint az erdőtörvényt módosító szakaszokat, amelyek tartalmilag teljesen megegyeznek, és hozzájuk nem érkezett módosító, mégis az eredeti és az új indokolás tartalmilag nem egyezik meg.

Az Erdőtörvény módosítása bővíti a tarvágás lehetőségét még a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti rendeltetésű, kivételesen természetes állapotú erdőkben is, ami alkotmányossági aggályokat vethet fel. A módosítás a „veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről” szóló törvény része lett, mert az eredeti indokolás alapján a célja kizárólag a tűzifaigények kielégítése volt, és a tarvágási lehetőségek kiterjesztése ennek eszköze.

Ezzel szemben az újraszerkesztett indokolás az eredetitől teljesen eltérő érvekre épít: eszerint a tarvágás kiterjesztése a természetvédelmi értékek megőrzését és a klímaváltozás hatásainak kezelését szolgálná, konkrétan, hogy a sarjaztatás mesterséges felgyorsítása szükséges lehet még természetközeli erdőkben is, különösen ott, ahol a klímaváltozás miatt a magról való megújulás nem biztosított. Az ilyen beavatkozás célja a klímarezisztens, őshonos fafajok előtérbe helyezése és a pusztuló állományok cseréje.

„Az Erdőtv. módosítása összességében, azáltal, hogy a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, legmagasabb természetességi állapotú erdőkben a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé a tarvágást, álláspontom szerint a védelmi szintben történő olyan visszalépést valósíthat meg, amely az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdése hatálya alá tartozik. Annak értékelése ugyanakkor, hogy a környezet állapotára vonatkozó védelmi szintben a fentiek szerint fenyegető visszalépés az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdésének megfelelően igazolható-e más alapvető jog érvényesülésével vagy valamely alkotmányos érték védelmével, és ha igen, akkor a korlátozás szükségesnek, illetve az elérni kívántcéllal arányosnak tekinthető-e – az Erdőtv. módosítása céljának meghatározhatatlansága miatt – jelen esetben nem végezhető el” – olvasható a levélben, majd úgy folytatódik:

A fentiekben kifejtettek szerint ugyanis feloldhatatlan tartalmi ellentét van a Törvényjavaslat eredeti, és a maga nemében szabályos, de az előterjesztő által nem végsőnek tekintett indokolása, valamint az egységes javaslattervezethez újraszerkesztett, azonban a házszabályi követelmények súlyos megsértésével benyújtott indokolás között.

Az államfő megjegyezte, hogy az Erdőtörvény 10. § (3) bekezdésének megsemmisítésekor az Alkotmánybíróság vizsgálta a törvényjavaslat indokolását is, de hangsúlyozta, hogy az indokolás önmagában nem biztosítja a törvényszöveg Alaptörvénnyel való összhangját, ráadásul az újraszerkesztett indokolás számos egyéb esetben is sérti a házszabályt.

Mindezekre hivatkozva Sulyok Tamás azt javasolja, hogy az Országgyűlés hagyja el a törvényből azokat a rendelkezéseket, amelyeket nem kívánnak szabályszerű, az eredeti indokolással lényegében megegyező végső előterjesztői indokolással elfogadni. Hozzátette:

Javasolom továbbá az Országgyűlésnek annak figyelemmel kísérését – mind jelen Törvény újratárgyalásához kapcsolódóan, mind pedig a jövőre nézve, valamennyi törvényjavaslat tekintetében –, hogy a mindenkori előterjesztő a HHSZ 137/A. §-ában foglaltaknak megfelelően jár-e el.

(24)