Hunyadi Mátyás király ötszáznegyven éve, 1485. június 1-jén ünnepélyesen bevonult az elfoglalt Bécsbe.
Benczúr Gyula: A diadalmas Mátyás (1919)</br>Forrás: Wikipédia
Az 1458-ban trónra lépő I. Mátyás király és Habsburg III. Frigyes német-római császár viszonya a kezdetektől feszült volt, mert a Szent Koronát birtokló császár is igényt tartott a trónra. A két uralkodó viszonyát 1463-ban a bécsújhelyi béke rendezte, melynek értelmében Frigyes visszaadta a Luxemburgi Erzsébet királyné által elzálogosított Szent Koronát a hatalmát addigra megszilárdító Mátyásnak, aki vállalta, ha törvényes utód nélkül hal meg, akkor a korona és vele az ország a Habsburgokra száll. (Erre az egyezményre is alapozták később a Habsburgok trónigényüket.) Továbbá Frigyes fiává fogadta Mátyást, és szövetséget kötöttek a törökök ellen.
Szövetségi viszonyuk nem tartott sokáig, mert Frigyes próbált gátat szabni Mátyás terjeszkedő külpolitikájának, például a cseh trón megszerzésért indított háborúnak is. A magyar király 1477 júniusában hadat üzent a császárnak, aki befogadta az önkénye elől kincstárával elmenekülő esztergomi érseket. Mátyás villámhadjárata során elfoglalta Alsó-Ausztriát, és ostrom alá vette Bécset, de az év végén pápai közvetítéssel újra békét kötött Frigyessel. A császár elismerte Mátyás cseh királyi címét, és vállalta, hogy beiktatja Csehország hűbérébe (ami választófejedelmi címmel is járt), és százezer forint hadisarcot fizet. A Habsburg uralkodó később csak az összeg felét rakta le, de a beiktatásra 1477 decemberében sor került.
A két uralkodó között ezután is napirenden maradtak a torzsalkodások. 1479-ben Frigyes még csapatok toborzásába is belekezdett, Mátyás pedig 1482-ben ismét hadat üzent, és megindult a második osztrák háború. A király most már az osztrák tartományok teljes elfoglalására törekedett, a fekete seregre hosszú és költséges ostromok vártak, sorra vették be (vagy meg) az ausztriai várakat. 1484-re sikerült teljesen bekeríteni Bécset, elzárva az 50 ezres császárvárost az utánpótlástól, élelemtől. Mátyás 1485. január 15-én felszólította a várost a megadásra, de ezt visszautasították.
Bécs ostroma 1485. január 29-én vette kezdetét, a várost Frigyes egyik legjobb hadvezére, Hans von Wulfersdorfer védte csapataival. Bár a védők olykor kitörtek a várból, és márciusban sikerült az egyik ostromtornyot felgyújtaniuk, az ostrom kimenetelét végül az élelemhiány döntötte el. Bécs polgárai már áprilisban összeesküvést szerveztek a kapuk megnyitására, ám erre végül csak június 1-jén került sor, ekkor Mátyás katonái, élükön törvénytelen fiával, Corvin Jánossal ünnepélyesen bevonultak a városba. Ahogy Kölcsey Ferenc beleszőtte a Himnuszba: "S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára". A városi tanács tagjai hűségesküt tettek Mátyásnak, aki Bécsben rendezte be udvarát, de a főváros Buda maradt. Bár megvonta Bécs árumegállító jogát, ugyanakkor megerősítette a város régi privilégiumait, és többévi adómentességet biztosított számára, meghagyta az eredeti igazgatási rendet, a városi tanácsba pedig csupán egyetlen emberét, Szapolyai István főkapitányt ültette.
Frigyes csak kevés ellenállást tudott kifejteni, sőt 1487-ben Mátyás Bécsújhelyet is elfoglalta, és felvette az osztrák hercegi címet. A harcok ezzel véget értek, a továbbiakban egyik fél sem tudott tartósan újabb területet elfoglalni. Az osztrák főváros öt évig tartozott a Magyar Királysághoz, ez idő alatt Mátyás igazságos, toleráns uralkodónak bizonyult, célja az osztrák örökös tartományok feletti tartós uralom, egy sokszínű, többpólusú birodalom kiépítése volt.
Mátyás 1490. április 6-án váratlanul meghalt Bécsben (Frigyes három évvel élte túl). Halálát trónviszály követte, így hódításai gyorsan elvesztek. Frigyes fia, a későbbi I. Miksa német-római császár a következő hónapokban visszafoglalta Bécset és Bécsújhelyet, sőt betört Magyarországra is, de pénzzavarba került, seregét szélnek kellett eresztenie. A magyar trón II. Ulászló cseh királyra szállt.
(MTI)
