81 évvel ezelőtt, április derekán zajlottak a győri terrorbombázások, amikor is az amerikaiak – nyilván a demokrácia nagyobb dicsőségére – legalább 500-600 ártatlan civilt gyilkoltak le. Bár Győrben volt hadicélpont, de kifejezetten a munkásnegyedeket bombázták, sőt, menekülő civilekre is vadásztak az égből. Erre természetesen magyar hazafiak, nacionalisták minden évben igyekeznek megemlékezni, az utóbbi években a Légió Hungária vállalta magára ezt a feladatot.

Felteszek egy kérdést, mely látszólag távol áll a hétvégi rendezvénytől, de mégis szorosan összefügg vele. Mit jelent magyarnak lenni, mi a magyarság? A magyarság csak éppen az adott pillanatban értelmezhető, csak azok, akik most élnek? Aligha, ugyanis a magyarság történelmen átívelő, minden magyart és minden magyar nemzedéket összeköt egy láthatatlan vérségi és szellemi kapocs, a ma élőknek is meg kell tenniük kötelességüket a haza iránt, ahogy a múltban is meg kellett, és a jövőben is meg kell. Ezt azért emeltem ki, hogy világossá váljon, hogy ami 81 évvel ezelőtt történt, az nem csupán történelmi eseményként értékelendő, hanem ma is feladatokat ró ránk, tehát harcolnunk kell a felejtés ellen.

81 évvel ezelőtt tehát ezekben a napokban az amerikai légiterroristák, az úgynevezett demokratikus Nyugat több száz embert gyilkolt meg, s bár a győri vagongyár volt a fő célpont, mégis nem nehéz észrevenni a tudatos és célzatos gyilkolást, mert bombázták a munkásnegyedeket, sőt, menekülő embereket géppuskáztak le bestiális kegyetlenséggel. Ilyen értelemben ki kell emelni, hogy a magyar munkás, a hazáért dolgozó magyar munkás mártíromsága is volt az 1944-es győri terrorbombázás.

Nyilvánvaló, hogy tették ezt a „demokrácia” nevében, ahogyan aztán az 1945 után kialakult "jaltai világrend" szellemében. Az Amerikai Egyesült Államok lényegében egyetlen napot sem töltött el úgy, hogy valahol valamilyen fegyveres konfliktusban ne vett volna részt, de még élesebben fogalmazva, végigbombázták és végigterrorizálták a fél Föld bolygót, és teszik ezt mind a mai napig. Mottója is lehetne ennek a jaltai világrendnek, a liberálglobalista világrendnek, hogy ha nem kérsz az úgynevezett demokráciából, az érkezik el hozzád bombázógépek formájában.

Azonban ez a fajta USA által dominált világrend egyre omladozik, talán ettől is frusztrált nagyon az a Momentum, amely esetében a magyar jelzőt nem igazán használhatjuk, de az „amerikai deep state”-hez ezer szállal köthető, és a globalisták egyik, valljuk be, nem túl sikeres magyarországi projektjéről beszélhetünk. Most éppen van másik, sikeresebb, de ez most nem tartozik ide. 

A Momentumot viszont azért kell ízlésem ellenére mégis ide citálnom, mert Győr momentumos polgármestere (Pintér Bence) egyébként saját liberális értékrendjére is köpött egy jókorát, és lefoglalta a fél belvárost csak azért, hogy a nemzeti szervezetek ne vonulhassanak ott.

Természetesen a városban semmiféle önkormányzati rendezvény nincs, ez csak arra szolgált, hogy megnehezítse a dolgukat, ettől függetlenül más helyszínen azért meg lesz tartva az emlékmenet. És hiszem, hogy életben is tudjuk tartani az 1944-es terrorbombázás áldozatainak emlékét, és rájuk akkor is emlékezni fognak, amikor a szélsőliberális Momentum már csak egy rossz és vicces lábjegyzet sem lesz még a magyar politikatörténetben sem. 

Emeljük ki a magyar légvédelmet is, akik akár Győrben, akár máshol, hősiesen védték hazánk légterét, kiemelve a 101. Puma vadászrepülő ezredet! Tisztelet, dicsőség és hála mindazoknak, akik harcoltak és életüket adták Magyarországért és Európáért!

Lantos János – Kuruc.info