A volt fideszes képviselő, egykori kulturális államtitkár, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója ezzel lepte meg az állami tévé nézőit a covidról:

Ami nagyon durva, amiről nagyon keveset beszélünk, az a statisztikai adatoknak, nem azt mondom, hogy a meghamisítása, mert az egy durva állítás lenne, de legalábbis kreatív kezelése.

Ugye itt a mortalitási adatokról van szó, nevezetesen az, hogy az első pillanattól azt állították, hogy a covidnak köszönhetően nőtt a mortalitás, miközben egyébként öt év távlatából nyilvánvalóan látszik, hogy nem volt nagyobb a halálozás, mint az azt megelőző vagy az azt követő években.

Azt állították, hogy a halálozásnak a belső szerkezete alakult át, tehát sokkal többen haltak meg covidban, mint másban, ez meg egyébként egy statisztikai módszertanból következett, hogy nevezetesen egy végstádiumban küszködő, haldokló rákos ha a covidot elkapta és a covidban halt meg, akkor azt covidos áldozatnak tekintették, akkor is, ha nem abban halt meg. Lehet, hogy két hónappal tovább élt volna, és ezek borzalmas emberi tragédiák, személyes sorsok, és az ember abszolút együtt tud érezni minden áldozattal, de egyébként normális esetben a halálozási statisztikákban mondjuk a rákhoz vagy más betegséghez, az alapbetegségükhöz húzták volna be.

Műsorvezető: Örvendetesen javult a rákgyógyulások száma, merthogy sokkal kevesebben haltak meg rákban.

L. Simon: Azt láttad mindenhol, az olaszoknál meg Amerikában is, hogy tömegsírokba viszik az embereket.

Schmidt Mária: Nem volt igaz.

L. Simon: Tehát valami itt nem stimmel ezzel az egésszel.

A Központi Statisztikai Hivatal említett adatai:

(444 nyomán)