A szervezet közleménye:

A Becsület Napja mindig nagy hangsúlyt kap mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban. A balliberálisok mindent megtesznek, hogy nácizmust kiálthassanak, és az átlagembert egy új „vészkorszakkal” rémisztgessék. Ennek következtében ilyenkor minden egyes elemet kiemelnek. Mozgalmunk és a szintén hozzánk köthető Farkasok Bajtársi Közösség idén is nagy létszámban indult el a Kitörés 60 túrán, fejet hajtva hőseink magasztos tette előtt, így csoportképünk készültére sokan felfigyeltek, és hazai, valamint világszinten is a címlapokra kerültünk. Így lehet az, hogy a félreinterpretálások szerint a HVIM (és a Farkasok) orosz zászlóval (képeken) pózol a budai várban.

Ha már szóba kerültek az oroszok, mielőtt erre választ adunk, először érdemes azt tisztázni, hogy hogyan is viszonyulunk Oroszországhoz.
Teljes mértékben szimpatizálunk Oroszország tradicionalitás irányába mutató törekvéseivel, hiszen a hagyományos értékek felerősödése révén védve az orosz embereket, a családot és a vallást könyörtelenül szembeszállnak az LMBTQP-lobbi társadalomromboló támadásaival szemben, és még csírájában elfojtották annak mindennemű kiteljesedését. Egy olyan országról beszélünk, ahol az ortodox tradíció virulensen él, miközben a sátánizmust betiltják.

Oroszország birodalmi jellege is kiváltképpen elismerésre méltó, hiszen a tradicionális birodalmak aspektusát öltötte magára előremutató példájával, ahogyan népeket és vallásokat összefogva, azoknak autonómiát, kvázi államiságot biztosított.

Természetesen nagy aggodalommal figyeljük a sátán füstjének beszivárgását a posztszovjet jelenségek által. Teljesen elfogadhatatlanok a kommunizmus bűneinek relativizálására irányuló törekvések, de mi a fentebb említetteket, a potenciált nézzük, ami valljuk be, a nagyhatalmak közül legerőteljesebben Oroszországban valósul meg.

Mélységes aggodalommal figyeljük a hivatalos orosz külpolitikát is Magyarország vonatkozásában, hiszen teljesen irányt tévesztve, vállalhatatlan, magyarországi kommunistákkal emlékeznek meg, ezekkel tartják fenn a kapcsolatot, mint azt tették legutóbb is. Ez a fajta múltat lehet ápoló, de nem jövőbe mutató hozzáállás az egyik legnagyobb gátja annak, hogy arról beszéljünk, hogy Oroszországot teljes egészében támogatni tudjuk.

Van azonban remény erre a szovjet rendszert relativizáló és sokszor pozitívan beállító berendezkedésben is, nevezetesen a hatalmas taglétszámú, monarchista Tsargrad mozgalom, mely mint mi, a hagyomány irányába terelné a történéseket.

És akkor nézzük az általunk tartott zászlót. Természetesen a sztereotip megközelítések ellenére nem orosz zászlóról beszélünk, és nem „oroszmajmolásról” van szó, hanem egy olyan jelképről, melynek az oroszok általi használata igen üdvözlendő, és a fentebb kifejtett tradicionális irányvonalak megvalósulásának egyik hírnöke. Ezen zászló ugyanis minimum univerzális jelképe lehet és kell is, hogy legyen Európa összes keresztény nemzete számára.

A zászlón ugyanis a Nem Kézzel Festett Ikon, a Szent Arc látható, amely az Úr Jézus Krisztus arcát ábrázolja. Ismeretes ugyanis, hogy a hagyomány szerint Krisztus nedves arcát egy kendőhöz érintve, és a ruhadarabon arcképét megjelentetve küldte el ezt gyógyírül Edessza királyának. A szent arckép számos csatában és vészben óvta a birtoklókat. Így vált hadijelvénnyé is, kiváltképpen az ortodox területen, és a bizánci-orosz ikonográfia kooperációjaként jelent meg hadizászlókon.

A vörös hátterű zászlón emellett a szláv IC XC NIKA betűk szerepelnek, melyek rövidítésül szolgálnak a „Jézus Krisztus győzedelmeskedik!” mondatnak, hirdetve a világosság győzelmét a sátáni erők felett.

A szovjet rém szellemtelen örököseinek egyre erőteljesebb ostromai közepette, mikor, ha fegyverekkel még nem is, de ideológiai-szellemi szinten a világ lángba borul, fel kell mutatnunk azt, „aki a világnak botrány”, és hirdetnünk kell, hogy a gonosz felett végül Krisztus győzedelmeskedik!