Karácsonyhoz közeledve ajánlom a kedves olvasók figyelmébe Agyagfalvi Hegyi István Csendőrkarácsony című versét.

A hó szikrázik fenn a Hargitán,
őrt állnak sudár, hallgatag fenyők.
A hold lámpása leng a szűz magasban...
Karácsonyest van. Jézus földre jött.

Két csendőr áll az úton. Megpihentek.
Ünnepnap nekik nincs' talán soha...
Karácsony sincsen, pedig ott előttük
a karácsonyfák végtelen sora.

... Most valahonnan messziről ... az égből?
- Vagy tán a völgyből torony küldte fel? -
Harangszó hallszik halkan, elmosódva,
s im, két magányos lélek ünnepel!

A két csendőr, a kalapját levéve
áll a fehéren fénylő fák alatt.
Imádkoznak a szép székely hazáért,
mely övék újra: boldog és szabad!

Két székely csendőr Jézust kérve-kéri,
hogy őrizzen meg völgyet és hegyet,
folyót, fenyőfát! Csöppnyi két kezét
terjessze ki egy árva nép felett!

Aztán indulnak újult, könnyű szívvel,
- a halk harangszó vándorol velük, -
csizmájuk vígan csikordul a hóban..
Lám, nekik is volt boldog ünnepük!

Végezetül gondolatébresztőnek álljon itt egy részlet a Mi karácsonyunk című írásból, amely a Csendőrségi Lapokban jelent meg 1943. december 22-én:

De akárhol is érjen a karácsony, a számadás nem maradhat el a szeretet ünnepén, mert akinek dicsőségére megszólalnak a karácsonyi harangok, nem egy este tartamára hirdette a szeretetet és szolgálást. Semmit sem ad az, aki csak ezen az egyetlen egy napon ad. Az év minden napjának minden órájában meg kell hozni az áldozatot, segíteni a testvért, a magyart, a jószándékú embert, nevelni, javítani a gyengét, gyomlálni a bűnt, felemelni az elesettet, bátorítani a kishitűt és hívővé tenni a hitetlent. Mert így kell szolgálni az embert, a hazát, így kell erősíteni a magyart abban a hivatásban, melyet a kereszt védelmében ezután is és örökre be kell töltenie. Csak addig élhetünk, mig erre az áldozatra mindig készen állunk. El kell készülve lennünk most is arra, hogy kényelmünk, biztonságunk és életünk feláldozásával beálljunk a kereszt és vele a jövőnk szolgálatába. Tíz évszázadon át a megállások mindig csak szünetet jelentettek ebben a szolgálásban és nem sorsfordulatot. Most sem jelenthet mást, mert a sorsunkat nem vállalhatja senki és mi sem más sorsát. Ehhez a sorshoz adjon újabb erőt ez a karácsony is a kereszthordozás népének, a magyarnak!

A teljes cikk itt érhető el. A napjainkban zajló ukrán háború miatt külön érdekességet képeznek a lapszámban a Bajtársaink Ukrajnában és itthon, valamint a Honvéd Bajtársaink Ukrajnában című képek:

Tóth Máté
történész