Mivel a HVG szerint „szándékosan kiragadott részleteket” közöltünk „torzító kommentárokkal” a Varnus Xavér pedofilgyanús ügyeiről szóló, náluk végül meg nem jelent cikkből, közzétesszük a teljes írást, valamint azt a levelet, amit az egyik áldozat írt végső elkeseredettségében a balliberális lap főszerkesztőjének. Így az olvasók eldönthetik, mi az igazság a hét évvel ezelőtti – az áldozatok legnagyobb csalódására – visszatartott cikkel kapcsolatban, mennyire kellett „szándékosan kiragadni részleteket” belőle, „torzító kommentárokkal” - írja a Magyar Jelen, alább a folytatás.

Kezdjük a cikkel, ami 2017-ben jelent volna meg a hvg.hu-n, ám nem sokkal a publikálás előtt letiltották. A lap minap kiadott közleménye szerint „2017-ben teljeskörű jogi és újságíróetikai körültekintés után döntött úgy a vezető szerkesztő, hogy a megnevezett eset kapcsán nem közli a több fázisú szerkesztésen átment cikket.” Arra is kitérnek, hogy a Magyar Jelen pénteki cikkében megjelent részletek „szándékoltan kiragadottak, több helyen súlyosan torzító kommentárokkal vannak tálalva”.

Eloszlatva a kételyeket, változtatások nélkül közöljük a HVG 2017-es cikktervezetét, amelyben nemcsak Varnus Xavér három korábbi áldozata, hanem maga az orgonista is megszólal:

***

„Miféle hatalmam volt nekem? Nem voltam színházigazgató, befolyásos miniszter, a felettesük vagy a tanáruk. Egy 45 éves koráig viszonylag jóképű, független, tehetséges és ismert művész voltam, aki hatással volt a környezetére, akinek sok rajongója és fanatikusa akadt, s nemigen kellett rábeszélni őket a szerelemre, dehát erről a rockbandák sztárjai regényeket tudnának mesélni. Elismerem, hogy egy bálvány – akár egy popidol – iránt rajonghat az ember adott esetben olyan mértékig, hogy egy tőle érkező ajánlatra ne mondjon nemet” – így értelmezi Varnus Xavér azoknak a férfiaknak a történeteit, akik a hvg.hu-nak arról beszéltek, az orgonaművész zenei példaképükként, idol voltára ráerősítve – informális hatalmával visszaélve – hálózta be őket 14-16 éves korukban.

„Arra biztosan volt példa, hogy egy szórakozóhelyen vagy koncerten összekeveredtem valakivel, és kapcsolat szövődött köztünk, de butaság azt állítani, hogy kizárólag a fiatalok érdekeltek volna: legalább annyi saját korosztályomból valóval, vagy nálam idősebbekkel volt viszonyom, mint a 16-17 esztendős lányokkal vagy fiúkkal. Az ennél fiatalabbakkal azért nem, mert bár nem lett volna törvénytelen, de más volt az ízlésem” – mondta a hvg.hu-nak Varnus Xavér.

A Weinstein-botrány és a #metoo kampány egyik következményeként az elmúlt hetekben beindult a szexuális visszaélésekkel szembeni társadalmi hozzáállás újrafogalmazása. Ebben a folyamatban megjelent egy sajátos szál is: a Weinstein-ügyhöz hasonlóan ez is az Egyesült Államokból eredeztethető, egész pontosan a Roy Moore alabamai republikánus szenátorjelölt elleni vádaktól, miszerint 1979-ben, 32 évesen szexuálisan zaklatott egy 14 éves lányt. A botrány kirobbanása után nem sokkal egy észak-karolinai ügyvéd a 14 éves kori képét posztolva elindította a #MeAt14 hashtaget, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy 14 éves korban a fiatalok közül nagyon sokan még nem érettek arra, hogy felelősen beleegyezzenek egy szexuális kapcsolatba egy náluk jóval idősebb emberrel.

Az elmúlt napokban a hvg.hu több olyan férfival beszélt, akik azt állítják: szexuális öntudatra ébredésük hajnalán környékezte meg őket az akkor bő tíz évvel idősebb Varnus Xavér. A férfiak történeteiben közös, hogy mindannyiuknak a kilencvenes években, fiatalkorúként tett ajánlatot a náluk 12-16 évvel idősebb orgonaművész.

A háromból ketten szintén zenével foglalkoztak, és egy közös koncert után közeledett hozzájuk az akkor már befutott orgonista.

Miután szembesítettük őt a férfiak visszaemlékezéseivel, Varnus Xavér hangsúlyozta: „A tudomány 14 esztendősen tekint valakit nemi cselekvésre döntésképesnek, és a magyar jog így 14 éves korban határozza meg azt az úgynevezett beleegyezési korhatárt, amely felett nem büntetendő, ha nagykorúval létesítenek szexuális kapcsolatot, feltéve, ha az illető nem a tanáruk, nevelőjük. Az ön által említettek mindegyike, azok is, akikkel bizonyosan nem volt viszonyom, ezen életkor felett volt, így nem értem, hogy miért akar szigorúbb lenni a jogra rátelepedő, 19. századi erkölcsökön nyugvó, morális hagyomány. Az egészben a magyar társadalom egy részének rejtett melegellenességét érzem, s mivel manapság már politikailag nem korrekt a szexuális másságot szidni, találtak egy rést, ahol még gyalázkodhatnak.”

A felvetésre, hogy míg ő önkéntes kapcsolatokra hozott példát, addig az általa megkörnyékezett, nemi identitásukban még bizonytalan fiatalokra állításuk szerint ráerőltette a közeledését, Varnus Xavér visszatérően ezt válaszolta:

„Ha jogilag és erkölcsileg nem támadható valami, akkor előkerül a »nemi identitásában bizonytalan« kártya? Ebben az esetben akár egy 40 éves is hivatkozhat erre. Senkivel nem voltam erőszakos, és nem tettem semmi törvényelleneset. Bűnös lenne talán a 29 éves Bartók Béla, aki 16 esztendős növendékét, Ziegler Mártát vette feleségül, vagy a 27 esztendős Paul Verlaine, aki a 17 éves Arthur Rimbaud-ba lett szerelmes, s kapcsolatuk hosszú évekig tartott?”

A férfiak, akik fiatalkorúként élték át mindezt Varnus Xavérral, ugyanakkor bizonyos mértékig áldozatnak tartják magukat, és mindannyiuknak valamiféle traumát okozott, hogy tizenévesként kerültek szexuális kapcsolatba egy náluk jóval idősebb, szerintük az ismertségével és népszerűségével visszaélő emberrel. A történeteikből az derül ki, hogy mindannyiuknak komoly feladatot jelentett a későbbiekben feldolgozni egy olyan szexuális kapcsolatot, amelyre a kiskorúságból épp kilépve, de a fiatalkorúságba alig belépve még nem voltak felkészülve.

Ők ebben a cikkben a valós nevük helyett kérésükre más néven fognak szerepelni. A névcserét nem gyávaságból, hanem szeretteik védelme miatt kérték, de állításaikat a bíróság előtt készek megvédeni.

Azt is értik, hogy múlt héten Varnus perrel, illetve nevük felfedésével fenyegette meg lehetséges további vádlóit. Hogy valós személyek, azt a cikkben megszólaló, saját álláspontját ismertető Varnus sem vonta kétségbe.

Miután lement a függöny

„A közönség és a vastaps extázisa szenvedélybetegség: igazi művész soha nem gyógyul ki belőle, ám nélküle megtébolyul és elpusztul. Csak hódítani, varázsolni, érzékeket korbácsolni, lelkeket leigázni akar: ez az ő perverz gyönyöre” – ezt írta maga Varnus saját magáról önéletrajzi könyvében. Hogy hódítani és leigázni nem csak a színpadon akart, arról szólnak az alábbi történetek.

Egyik megszólalónk – nevezzük Bálintnak – 15 éves volt, amikor Varnus egy koncert után felhívta magához. Nem is kertelt, hogy milyen céllal: nyílt szexuális ajánlatot tett neki. A három érintett közül egyedül neki volt annyi lélekjelenléte, hogy vissza tudja utasítani a közeledést, de máig kellemetlen emlékként őrzi „betámadását”, a későbbiekben pedig mindenfajta kapcsolatot került az orgonaművésszel.

Nem így a ma harmincas évei végén járó másik érintett, Ákos – aki orgonista testvére révén ismerte meg, mindössze 14 évesen – Varnust, és került abba a lelkes fiatalokból álló stábba, amely szórólapozásban, koncertek előtti pakolásban és CD-árusításban segítette akkor a zenészt.

Ákos elmondása szerint az orgonaművész egy vidéki koncert előtti „bandázás” alkalmával tett neki „mellbevágóan egyértelmű” szexuális ajánlatot. Mivel Ákosnak ekkor még semmilyen szexuális tapasztalata nem volt, habozott, az orgonista azonban „nagyon igyekezett meggyőzni”, hogy mennyire jó lesz neki, így végül felment vele a szobájába. A történtek után Ákos furcsán érezte magát, egyből ráébredt, hogy egyáltalán nincs benne hajlam a homoszexualitásra, az orgonista szeme állítása szerint viszont csillogott: „teljesen felvillanyozta a tudat, hogy vele vesztettem el a szüzességem. Sőt, eldicsekedett egy korábbi trófeájával, aki végül miatta lett meleg”.

Ákos – érthető okból – senkinek nem beszélt azóta az esetről. Családapaként ma annak örül a legjobban, hogy bár a „kéretlen behatás” abban a korban érte, amikor abszolút befolyásolható volt, hiszen nem volt semmilyen tapasztalata, végül megtalálta a nemi identitását és boldogságát. És amiatt dühös a legjobban az orgonistára, mert láthatóan sportot űzött abból, hogy tapasztalatlan, szexualitásukban még bizonytalan fiatokat hálózzon be.

Arra a kérdésre, hogy miért nem mondott eleve nemet az orgonaművész szexuális ajánlatára, Ákos azt mondta: azért nem, mert „14 évesen elég jót tesz az ember önérzetének, hogy egy akkora sztár, mint Varnus Xavér nemcsak szóba áll, hanem közelebbi kapcsolatot is keres az emberrel.” A sztárságra és arra, hogy mekkora kegy, ha valaki a közelében lehet, Varnus pedig állítása szerint még rá is erősített.

A sztár figyelmének ára

Mivel az egyszeri alkalom után Ákos már elutasította Varnus közeledését, ő később már nem próbálkozott nála, de ebben az is közrejátszott, hogy az orgonista viszonya egyre szorosabbra fűződött Ákos bátyjával. A most 40 éves férfi – nevezzük Attilának – beszélt a hvg.hu-nak az érintettek közül a legrészletesebben arról, hogyan hálózta be 16,5 évesen az akkor 30 éves orgonaművész.

Az ő helyzete abból a szempontból is speciális, hogy később majdnem két évig együtt is élt Varnusszal, és ez alatt is alkalma volt látni, hogyan cserkészi be fiatal és tapasztalatlan partnereit az orgonista.

Ismeretségük egy budai zeneiskolában kezdődött, ahol Attila orgonálni tanult, Varnus Xavér pedig mint az iskola öregdiákja látogatott el az intézmény év végi záróvizsgáira. A vizsgaelőadás után a már befutott orgonista egy névjegykártyát adott Attilának, és kérte, hogy hívja fel. Mivel a fiú és a családja azt hitte, hogy az orgonaművész Attila tehetsége miatt érdeklődik, felhívta Varnust, majd többször találkoztak, mígnem kialakult köztük „valamiféle barátság”.

Az orgonista ekkor még nem tett szexuális ajánlatot, ellenben az egész családnak a bizalmába férkőzött: Attila édesanyját teljesen levette a lábáról a szépelgésével és a történeteivel, sokszor náluk ebédelt.

Attilánál először egy közös vidéki utazás során kezdeményezett.

„Nem volt túlságosan kedvemre való, mert nem tartottam magam melegnek, de másfelől teljesen a hatása alatt álltam. Óriási megtiszteltetésnek éreztem – pláne orgonistanövendékként – hogy egy ekkora sztár kapcsolatot keres velem. Nem a férfiba, hanem a lenyűgöző zenei tehetségébe voltam valamiképpen szerelmes, és úgy voltam vele, hogy ha ez – a homoszexuális viszony – az ára, hogy vele maradhassak, akkor legyen” – mesélte a férfi a hvg.hu-nak.

Attila bevallása szerint minden tekintetben későn érő típus volt: abban is, hogy felismerje, mit tesznek vele, és kinézetre is.

Mivel kisfiús külseje alapján legfeljebb 14 évesnek nézhetett ki, állítása szerint az orgonista tartott tőle, hogy baja lehet a fiatalkorúval folytatott viszonyból, ezért kérte, hogy Attila menjen ki vele Kanadába, ahol jobban el tudnak bújni és kevesebben ismerik.

Attila később ott, Kanadában szeretett bele egy lányba, és akkor jött rá, hogy mit tett, illetve mit tett vele az orgonista. A ma már több éve házas férfi utólag ugyanazért dühös, mint az öccse, Ákos: úgy érzi, kamaszkora lényegét vette el Varnus azzal, hogy olyan, tapasztalatlan és befolyásolható korában kerítette hatalmába, hogy nem volt lehetősége kibontakoztatni a saját nemi identitását.

A hvg.hu-nak testvérével együtt mindketten fontosnak tartották megjegyezni, hogy kiállásukkal nem meghurcolni vagy lejáratni akarják Varnus Xavért: kizárólag azért álltak elő a számukra, eddig mit sem sejtő környezetük előtt is kényelmetlen emlékekkel, hogy jelezzék az orgonista további, magukat áldozatnak tekintő partnereinek, hogy nincsenek egyedül, és elejét vegyék annak, hogy bárkivel is előforduljon hasonló a továbbiakban.

A mindent elhomályosító rajongás

Varnus Xavér szerint ugyanakkor ezek a történetek meglehetősen hétköznapiak. „Érdemes megnézni a főváros »alternatív szexualitású fiatalokat tömörítő szórakozóhelyeit«, ahol abszolút felülreprezentált a 14-18 éves korosztály, és sokan a legtermészetesebbnek tartják, ha idősebbekkel is viszonyt kezdenek. Úgy tapasztaltam, ez a világon szinte mindenütt így van, mint ahogy az is tendencia, hogy a fiatalok egy-egy hírességet fogjanak maguknak. Ennek tükrében mi a baj a nekem felhánytorgatott ügyekkel? Ha egy huszas, harmincas pasi felszed a diszkóban egy 16 éves lányt, s netán a férfi még gazdag is, vagy netán híres, a barátnők pukkadoznak az irigységtől, a társadalom pedig elnézően mosolyog. Ugyanakkor Magyarországon, ha egy ugyanilyen korú, közismert ember összejön egy 16-17 éves sráccal, rögtön pedofíliáról kezdenek suttogni, ráadásul rágalmazóan, hiszen a jog szerint 14 év fölött nincsen pedofília. Miért ez a megkülönböztetés, noha jogilag mindkettő ugyanolyan megítélés alá esik?“ – kérdezi Varnus.

Az orgonaművész a hvg.hu-nak elismerte: „Attilával valóban együtt éltem két esztendeig Kanadában, de 14-15 éveseknek nem tettem ajánlatot, és nem létesítettem velük szexuális kapcsolatot”.

Varnus Xavér szerint a rajongás rávehet valakit arra, hogy ajánlatokat fogadjon el.

„De miért is mondana nemet?” – kérdezi.

„És ha belement a kapcsolatba, nem korrekt, ha huszonöt, harminc év múlva, teljesen más élethelyzetből visszatekintve, magát megtévesztettnek, a másikat csábítónak tartja. Kettőn állt a vásár. Az alá-felérendeltségi viszonnyal visszaélő, valós és szomorú szexuális zaklatási ügyek hullámait kihasználva néhányan személyes bosszúra és karaktergyilkosságra is használhatják a társadalom mostani megmozdulását. A valós zaklatást magam is mélyen elítélem. De hogyan is lehet csábításra hivatkozni olyan esetekben, amikor a magukat utólag áldozatnak vallók akár hosszabb-rövidebb időn át szeretői, vagy élettársi viszonyban maradtak azzal, akit utólag alkalmi zaklatónak neveznek? Tudják-e vajon azt, hogy így rágalmazókká válnak, amit súlyos jogi következményekkel jár?”

***

Azonban hiába hitegette az áldozatokat a HVG újságírója, hogy a Varnus Xavér szexuális visszaéléseit feldolgozó, fentebb közölt cikk megjelenik, ez végül sohasem történt meg. A publikálás megtagadását követően az egyik áldozat végső elkeseredettségében e-mailt írt a balliberális lap főszerkesztőjének. Levelét – bizonyos neveken kívül – ugyancsak változtatások nélkül közöljük:

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Imént kaptam — immáron másodszor — a hírt, hogy majdnem lassan egy hete nem jelenik meg a cikk a HVG-ben Xavér gyalázatos viselkedéséről. A cikket már olyan mézesmázosan, bársonyosan finomra írtuk át, ami már az alapvető lényegét is eltorzította. De nem baj, én még ebbe a változatba is beleegyeztem; a nevem vállalásába is beleegyeztem, csak hogy végre induljon el a felismerés az emberekben.

Fel sem tudja fogni, hogy az elmúlt 1 héten át min mentem (és mentünk a családommal) keresztül a már rég – alapjában véve – feldolgozott élmények felszínre kerülésével! De ettől függetlenül az egész családom biztatott a Mérei Tamás ügy kirobbanását követően, hogy a sztorimat mindenképpen meg kell jelentetni.

Felfoghatatlan ez a hozzáállás az Önök részéről. Minden szempontból körbebástyázták magukat. Kivettük a személyeskedő részeket is. Miért nem lehet megjelentetni? Mi itt még a probléma? Az erkölcsi mérce meghatározása?

Nem lehetne Xavér egyértelműen beteges viselkedésének megítélését a drága olvasóra bízni? Én nem hiszem el, hogy ennyire informálatlan, képlékeny és döntésképtelen lenne az olvasó.

Nem ezért fordult az Önök lapja hozzám, hogy ráadásul tényekkel támasszuk alá a feltevéseinket?

Nem gondolja (vagyis nem látja?) az egyre másra előkerülő információk alapján, hogy ez egy jelenleg is folyamatban lévő tendencia Xavér részéről, ahogy megszerzi magának a fiatal áldozatokat, és hogy nem mi vagyunk az első és utolsó esetek, ahol mind újabb és újabb áldozatokat hagy maga után, akiknek nincs hatalmuk nemet mondani, és ezzel az egész teherrel, amelyet Xavér rájuk ró, magukra vannak hagyva — akár félelemből, kellemetlenségből vagy az előrejutás kecsegtetése miatt mentek bele, amibe belementek?

Az öcsém — aki akár a házasságát, a jó hírnevét a szórakoztató iparban is képes lenne az ügy mellé letenni — alig (KÉT hónappal) múlt 14 éves, amikor Xavér levadászta, engem meg éveken át hitegetett 16 évesen, és ha jogilag nem is, de emberileg megrontott, majd egy idegen országban — ahová elmenekített magával a már gyanút fogó családom és mindenki más szeme elől — egy szinte hajléktalan helyzetben hagyott, miközben előtte majd’ egy éven át segélyt vett fel, hogy én a fűtetlen metróállomásokon utcazenéléssel összeszedett pénzből fizessem a számláinkat és az ő (ahogy később kiderült bizonyos esetekben kéj-)utazásait. Miután végre elutasítottam, magamra hagyott, pénzemet, értéktárgyaimat magával vitte Magyarországra, mondván, hogy „ez a minimum”, azok után, hogy ÉN.. ŐT ott mertem hagyni.

TÍZ évre vetette vissza az életemet Xavér: 26 évesen tudtam csak leérettségizni, és 30 éves múltam el, amikorra lett szakmám. Egyetemről álmodni sem merek azóta sem, mert túl idős voltam, mire bepótoltam a miatta elmaradt tanulmányaimmal, és mindig pénzt kellett keressek.
És mindez egy felnőtt ember végtelen önzésében egy fiatal gyerekkel elkövetett tettei miatt.

A célom természetesen nem az, hogy ezt az ugyancsak felháborító és undorító bánásmódot a felszínre tárjam — természetesen ezt is megérdemelné, csak ez nem tartozik szorosan a cikk témaköréhez –, hanem a fentiekkel tudatosságra szeretném/szeretnénk inteni a társadalmat, hogy nézzenek körül, figyeljenek a gyerekeikre — ahogy rám a szüleim akkor nem figyeltek eléggé.

Egy szó mint száz: ez az ember egy ÁLLAT — meg kell állítani, amit ma is tesz! Ennyi lenne a cél, nem lejáratás, pocskondiázás. És ezt az Ön szerkesztői kiválóan megfogalmazták. És Xavérnak is teret adtunk benne — ha engem kérdez, túl sokat is –, hogy kimagyarázza magát.

Nem művészetének, karrierjének megkérdőjelezésével és ezáltal lerombolásával (mint az origo), hanem a TORZ személyiségére való rámutatással, a szülők szemének felnyitásával, VALÓS sztorikkal alátámasztva — pont mint a mieink.

Számtalan — egyelőre névtelen — elszenvedő várja remegve ezt a cikket, akik csak egy lökésre várnak, hogy egy prominens lap, mint az Önöké, vállaljon részt, és letegye a voksát. Nem beszélve Mérei Tamásról, akit most ebben az ügyben magára hagynak, és közben — az informálatlanság és tudatlanság miatt — sorra hagyják el őt a tanítványai.

Nem ez lenne a célja az újságoknak? Informálni az olvasóit?

És zárásul engedje meg — ha magának nincs is tizenéves kisfia, akit nyugodt szívvel elküldene Xavér mellé kottát lapozni egy vidéki koncertjére (persze esti ott alvással) –, hogy nyomtassa ki most magának a lenti képet (a fotót személyiségi jogok miatt nem közölte a Magyar Jelen – a szerk.), tegye ki egy pár napra az asztalára, és legközelebb, amikor Xavér viselkedésének erkölcsi alapjain morfondíroznak, erre vessen(ek) egy pillantást — jó lelkiismerettel!

(Már csak pár hónap kell, míg … a 14. évet betölti, és Xavér — jogilag támadhatóság nélkül — nyugodtan becserkészheti.)

Majdnem pont így néztem ki én is, amikor engem megkörnyékezett — 16 évesen.

Mélységes csalódottsággal,

(mert „tisztelettel”-t ebben az esetben jó szívvel nem tudok írni)

Ezek után döntse el ki-ki maga, hogy ki volt az, aki ferdített, „szándékosan kiragadott részletekkel” és „torzító kommentárokkal” operált - teszi hozzá a Magyar Jelen.