Debrecen városa eddig 2500 menekültnek segített, amióta kitört az Ukrajna területén zajló amerikai-orosz konfliktus. A segítség önmagában nem csak nem baj, hanem erény, sőt kötelesség is. Bajban lévő kárpátaljai magyar testvéreink minden segítséget megérdemelnek. De kicsit nézzünk a szépen hangzó szavak, a vélelmezett jó szándék és leginkább a magyar állampolgárság mögé.
Debrecen mellett, festői környezetben található a Dorkász Szolgálat befogadóközpontja. A Vekeri-tó mellett, erdős környezetben, a Hosszúpályi felé vezető út mentén. A Dorkász táborában jelenleg körülbelül 200 fő található. A szervezet célja a családok segítése, a menekültek integrációjának előmozdítása a Továbblépés nevű program keretei között. Miről is szól a Továbblépés program? Így írnak erről honlapjukon: "A program lényege, hogy a központban lakó családok számára egy önfenntartó otthon lehetőségét biztosítsuk. Azoknak a menekült családoknak segítünk, akik stabil családi környezetben élnek, nincs szenvedélybetegségük, valamint az a tervük, hogy Magyarországon telepedjenek le. A programot az Amerikai Református Egyház támogatja. "
A Dehirnek így nyilatkozott Széles Diána, Debrecen alpolgármestere: "A menekülthullám hatására egész Debrecen összefogott, akik itt vannak, azokról gondoskodik a város."
A város és a Dorkász munkáját – többek között – hazai és nemzetközi gazdasági szereplők, egyházak, civil szervezetek támogatják. Nemzetközi gazdasági szereplők. Civil szervezetek. Ezek azok a mondatok, melyektől egy - a valóságot reálisan látó - olvasó kezdi magát kényelmetlenül érezni, s önkéntelenül el kezd feszengeni, mert tudja: ezek a "támogatók" és a magyar nemzeti érdek, valahogy sose járnak kéz a kézben.
A kárpátaljai menekültek márpedig csadorban és iszlám fejfedőben jönnek Beregsuránynál
De lássunk konkrétumokat. A Dehir egy másik cikkében négy családot mutat be, akik Kárpátaljáról érkeztek Debrecenbe.
Az első család egy jól szituált magyar házaspár, egy boldog gyermekkel, aki valószínűleg még nem teljesen érti, hogy miről is szól körülötte ez a kardcsörte. A házaspár mindkét tagja értékteremtő munkát folytat: tanár édesanya és építőiparban dolgozó édesapa. Jelenleg is mind a ketten dolgoznak, s segítenek a táborban élőknek. Ezúton is a legjobbakat kívánunk magyar testvéreinknek és gyermeküknek!
Jól indul a cikk, lássuk be. Aztán jön feketeleves, és cigányútra mennek dolgok.
Ez az előrelátás: cigányék az egy éve tartó háború miatt már három éve nem járnak iskolába
A 24 éves Bettina már négygyermekes édesanya, akárcsak a 30 éves Ilona. Hej, ha kárpátaljai magyar testvéreink ilyen termékenységi rátát produkálnak, akkor nyelvtörvény ide, 128. hegyivadász dandár oda, néhány évtized múltán magyar lenne Kárpátalja! De nem a mai világban élnénk, ha ez így lenne. "Természetesen" Bettina és Ilona is kárpátaljai, magyar útlevéllel rendelkező cigányok.
Bettina kapcsán a cikk említést tesz róla, hogy szintén a táborban él az édesanyja is, továbbá nagyon boldogok, mert mindent megkapnak a táborban, amit a Dorkász és Debrecen városa nyújt számukra. A munkáról, pontosabban annak hiányáról valószínűleg csak hanyagságból nem ír a cikk.
Ilona elmondja, hogy szeretnének hosszabb ideig is Magyarországon maradni. A cikk epilógusáról nehezen tudom eldönteni, hogy komolyan gondolják, vagy csak viccelődik az újságíró.
A befogadóközpontban az erőforrás alapú közösségépítésben hisznek: a családokat igyekeznek önállósághoz segíteni. Erre hozták létre az új, Továbblépés nevű programot. Ez által a családok jobban tudnak előre tervezni és a saját lábukra állva kezdhetnek „új életet” Magyarországon.
Remélem, komoly, mert viccnek kicsit durva.
A Dorkász honlapján bővebben is ír menekültmisszójáról: szállás és ellátás, étkezés, iskola, lelki segély. A menekültek még telefonon is jelentkezhetnek az alábbi elérhetőségeken: +36 70 335 3312, +36 52 441 119. Biztosan ugyanolyan szeretettel várják a donbaszi oroszokat is, mint a beregi cigányokat.
A Dorkásznak nem csak a kárpátaljai cigányok a dédelgetettjei, hanem a csonkahoni akasztófavirág fiatalok is: van börtönmisszió is a repertoárban. Erről így írnak: "Börtönmissziós tevékenységünk 2 irányú. Egyfelől a büntetésüket töltő fiatalok számára szervezünk evangélizációs és művészetterápiás programokat, másik oldalról a szabadulásukat követő minél egyszerűbb és gyorsabb gyülekezetbe kapcsolódást segítjük elő."
Valószínűleg a gátőrt meggyilkoló két retekből is jámbor keresztény és egy új Van Gogh lesz. Sok sikert, bár véleményem szerint nagyobb az esélye, hogy idén a nyugati világ két kedvence, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és Bassár el- Aszád megosztva kapják a Nobel-békedíjat, míg az irodalmi Nobel-díjat posztumusz Dövényi Nagy Lajosnak ítélik.
A Dorkász kempingtől nem messze található az egykori Víg-Kend Major. Nem is olyan régen még igazi paradicsom volt ez Debrecen határában. Vadregényes környezet, tiszta levegő, nyugalom. Minden adott a tökéletes kikapcsolódáshoz, pihenéshez, feltöltődéshez.
Ifjú párok kötötték itt esküvőiket, gyermekek táboroztak, lovagoltak, kempingeztek, sőt volt egy autósmozi is. Kisiskolásként magam is vidám perceket töltöttem a helyszínen. Még egy oda nem illő "lakója" is volt a Víg-Kend Majornak: a debreceni Kölcsey Művelődési Központ előtt álló egykori Lenin-szobor is itt töltötte nyugdíjas idejét, miután a dolgozó debreceni nép felmondott neki.
De lássuk a Víg-Kend Major jelenét! A Major csődbe ment, sokáig gazdátlanul árválkodott, eladásra várt, senki nem akarta megvenni, aztán megérkeztek a külföldi befektetők. Ez a szó is tudatalatti feszültséget kelt a józan magyar emberben. Egy 2013-as hirdetésből információt kapunk az ingatlan paramétereiről: „eladó a Debrecen közelében lévő SZABADIDŐKÖZPONT, amely több helyrajzi számon, összesen 6,5 hektáros területen helyezkedik el. A területen háromféle kategóriájú szálláshely van: panziós, turista és faház, 60 szobában 338 férőhellyel rendelkezünk. A területen 100 fős étterem, 200 fős fedett terasz, 2 konyha, 1 cukrászüzem, 500 fős fedett csarnok, 2 hangár, szabadtéri színpad, szabadtéri gyerekmedence, autósmozi, 3 füves kispályás labdarúgópálya, 1 bitumenes kosárlabdapálya, 1 bitumenes kézilabdapálya, 3 db salakos teniszpálya, szabadtéri teke, trambulin, lovaglókarám, istálló, miniállatfarm, saját víztorony, kilátó van.”
Tavaly júniusban egy 39 millió forintos tőkével alapított vállalat, a D. Duna Laien Kft. júliusban kérte a tulajdonjoga bejegyzését a területre. Vagyis az ingatlanegyüttes elkelt. A Budapesten bejegyzett társaságot három fővárosi lakhelyű kínai hozta létre.
A Nemzeti Cégtár szerint a főtevékenység: 4120 Lakó- és nem lakó épület építése.
Cégjegyzésre jogosultak:
- Hong Yiyong (an: Jin Minxing) ügyvezető (vezető tisztségviselő) 1173 Budapest, 513. utca 10. 3.
- Yang Jing (an: Lin Chunzhu) ügyvezető (vezető tisztségviselő) 1105 Budapest, Téglavető utca 16.
- Zou Yifeng (an: Wu Xiancong) ügyvezető (vezető tisztségviselő) 1164 Budapest, Szűcs utca 7.
Az ingatlan kerítésére zöld hálót feszítettek, hogy eltakarják a kíváncsi szemek elől.
Érdekes a vásárlás dátuma: a júniusban alapított cég júliusban vásárolta meg az ingatlant, egy hónappal azelőtt, hogy hivatalosan bejelentették volna a debreceni CATL gyár építését.
A kínaiak választása nem véletlenül esett erre az ingatlanra: mindössze 7 km-re található az épülő CATL üzemtől.
A Víg-Kend Majortól alig 300 méterre található "Szarka kapitány sírja", egy '49-es honvéd sír és emlékmű. 1849. augusztus 2-án zajlott le a szabadságharc egyik utolsó ütközete, Debrecen térségében, a Nagysándor József vezette I. hadtest és a Paszkevics vezette orosz főerők között.
A debreceni anekdota szerint Szarka (vagy Zarka) János honvédkapitány 70 fős csapatára a cári haderő tízszeres túlerőben támadt, akik között cserkeszek és kozákok is voltak. 1933-ban az ő emlékére állított 1,5 m magas obeliszket a Bocskai Fegyveres Emlékbizottság. A debreceni néphiedelem úgy tartotta, hogy a sírt angyalok őrzik. Kutatások szerint a sír valójában négy '49-es honvéd végső nyughelye.
Mit üzen nekünk a honvédsír? A hazáért mindhalálig!
És mit üzennek nekünk a fentebb leírt esetek? A Doktor Miniszterelnök szerint mi döntjük el, hogy kivel akarunk együtt élni, azonban a valóság más. Harminc ezüstért adják el értékeinket, a honvédek vérétől áztatott magyar földeket és a legfontosabbat: gyermekeink és nemzetünk jövőjét.
A honfoglalás a szemünk előtt zajlik. Debrecenben is!
Ébredj, magyar! Az ősi föld veszélyben:
Elvész a fajtánk, hogyha nem merünk!
(Olvasónktól)
