H. Zsófia holttestét 25 évvel ezelőtt, 1998. áprilisában egy körmendi társasházban találták meg. Elvágták a nyakát.

Néhány nappal később az akkor 19 éves Tánczos Gábor tanúként jelentkezett a rendőrségen, mert a gyilkosság napján a barátjánál járt, és zajt hallott a lakásból. Tanúskodás közben ellentmondásokba keveredett, ezért letartóztatták. Előbb beismerte, később már tagadta a gyilkosságot, de 2002 februárjában jogerősen 13 éves szabadságvesztésre ítélték, majd jó magaviselete miatt 2008 januárjában szabadult.

Tánczos Gábor és édesanyja 25 éve következetesen tagadják a gyilkosságot és abban bíznak, hogy a kislány gyilkosa egyszer besétál a rendőrségre és feladja magát. Lehet, hogy megtörténik, amiben egy fél életen át reménykednek? - teszi fel a zsidó vérgyilkosságok tükrében kissé naivnak tűnő kérdést a Tények összeállítását szemléző Zaol.

Tánczos ügyvédjénél, Somos Zoltánnál, jelentkezett egy férfi, aki azt állítja, tudja, ki ölte meg H. Zsófiát. Elmondta: rákos beteg és mielőtt meghal, szeretne könnyíteni a lelkiismeretén.

Valójában rengeteg furcsaság volt a nyomozás során, például hogy a boncoláskor egy hosszú, 44 centis hajszálat találtak a kislány combján, illetve a körme alatt olyan DNS-mintát, ami nem Tánczos Gáboré, az igazságügyi szakértő és a megvert grafológus szakvéleményéről nem is beszélve.

(Kuruc.info)

Kapcsolódó:

- Perújítást kezdeményezne Tánczos Gábor - több szakértő szerint nem lehetett ő a gyilkos

- Volt bűnügyi osztály- és NBH-vezető szerint is ártatlan Tánczos Gábor

- Grafológiai szaktekintély: Nem Tánczos Gábor a gyilkos, megvan az elkövető, de 50 évre titkosították

- Lépoldné szakértői véleménye: félelemből tett Tánczos beismerő vallomást

- Tánczos-ügy: korábban megverték a grafológus szakértőt is

- Tánczos: tisztán állok majd Isten színe elé

- Igazságügyi szakértő: ártatlan Tánczos Gábor + a szakvélemény kivonata

- Tánczos és ügyvédje könyvet írt és fenntartja: koncepciós perben ítélték el

- Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet… (I. rész)

- Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet... (II. rész)