Május 29-én Pakson útjukra indítottuk a Magyarok VII. Világkongresszusának hírvivőit. Amint már tudattuk, két fiatal gépészmérnök, Treszl Gábor és Magyar Zoltán motorkerékpárral indul útra azért, hogy az olimpiai eszme fontosságát saját erőfeszítésükkel is példázza, és embertársaik számára ajánlja. L. Németh Erzsébet elnökhelyettes asszony társaságában átadtam nekik a Magyarok Világszövetsége hófehér zászlaját, egyik oldalán az indás fonatú, Szent Koronás címerrel, hátoldalán a magyar állampolgárság visszaadásáért kezdeményezett népszavazás során ismertté vált nemzeti színű szívgyűrűvel. A zászlóátadást a jelenlevők meghitt tapsa pecsételte meg.

Az MVSZ zászlajának feles méretű változata ott lobog majd a motorkerékpáron. A három, teljes méretű zászlót az út szimbolikus jelentőségű pontjain helyezik majd el. Az első a Don-kanyarban, több százezer magyar katona sírjánál marad, és hírül adja azt, hogy a Haza soha sem felejti életüket érte feláldozó, hős fiait. A második Pekingben, az olimpián talál majd gazdára. Lehet, hogy első, lehet, hogy utolsó aranyérmesünk kapja. De az is lehet, hogy az egész magyar csapat, vagy a Játékok legnemesebb lelkű résztvevője, vagy akár a szervező ország. Fiataljaink értékítéletére, és szabad döntésére bíztuk sorsát.

A harmadik zászló a másfél évezrede Ázsiában felejtett madjar testvéreinket illeti meg, akiket vállalkozó szellemű barátaink hazafelé tartva szeretnének felkeresni, a végtelen kazak pusztában, ahol nyáron negyven fokos hőség, télen pedig harminc fokos fagy edzi az embert. A minket, őket ott feledő magyarokat leginkább szerető madjarok ekkor a Kárpát-medencében lesznek, a Magyarok VII. Világkongresszusának résztvevőiként, amely tovább halad a négy évvel ezelőtt megkezdett úton, és vigyázó tekintetét Keletre függeszti, valahogy úgy, ahogy azt az előző Világkongresszus négy évvel ezelőtt meghirdette: Európa közepén, de szívünkben Ázsia minden zsongásával. Hisszük, hogy Kelet népeihez – akik között legkevesebb egy milliárd fő minket, magyarokat a legtehetségesebb, nyugatra szakadt testvérének, rokonának, barátjának tart –, a Paks-Peking Pannónia Expedíció motorosai révén idejében eljut hívó szavunk.

HONLEVÉL újságunk világkongresszusi különszáma 128 színes oldalon hirdeti nagy készülődésünket, a tizenkét tervbe vett konferenciát és megannyi társrendezvényt. Ezer forintért áruljuk, mert ekképp bárki, magyar ember számára megnyílik annak lehetősége, hogy a kötetnyi kiadvány megvásárlásával, ne csak tájékozódást nyerjen legfőbb dolgainkról, hanem egyben az összeg felével támogassa is a magyar nemzet legátfogóbb legitimitású köztestületét, a Magyarok Világkongresszusát. A lisszaboni szerződést olvasat nélkül megszavazó budapesti parlamentnek ugyanis erre nem futja. Sem gondolatból, sem szóból, sem cselekedetből.

Nekünk viszont, akik a nemzetért való cselekvést legfőbb feladatunknak tekintjük, a gyűlöletből fakadó szándékon fennakadnunk semmiképpen nem szabad. Semmiképpen, és soha!

Budapest, 2008. május 30.

Patrubány Miklós