Ezt maga a volt igazságügyi államtitkár mondta egy hangfelvételen. A lehallgatás anyagait a Blikk szerezte meg.

"Ajándékátadás" (egy "hármas" Völnernek) az Igazságügyi Minisztérium előtt

A lap elkezdte nyilvánosságra hozni a Völner–Schadl-ügy lehallgatott hanganyagait. Azokon a korrupciós ügy szereplői egymással, illetve családtagjaikkal beszélgetnek olykor teljesen nyíltan, máskor kódoltan. A lap által közzétett felvéteken hallani, ahogy Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke tárgyal szintén vádlott mindenesével arról, hova, mennyi pénzt kell vinnie, illetve az is, hogy a volt igazságügyi államtitkár és felesége miként fogadta, amikor a hatóságok különböző értékeket foglaltak le családjuktól.

Völner Pált felesége tájákoztatta a Porsche lefoglalásáról, amit igen indulatosan, keresetlen szavakkal kommentált. Az asszony úgy vélte, a „rohadt patkány mocskok” célja, hogy a férje elkezdjen beszélni, aminek lehet, hogy eljött az ideje, de erről egyeztetnie kellene az ügyvédjével.

„Tudok olyat mondani, hogy egy-két embernek meginogjon a széke” – felelte erre az egykori fideszes államtitkár, aki a lap szerint a Tál fedőnevet kapta a Nemzeti Védelmi Szolgálattól (NVSZ). Völner jelezte, ő nem vádaskodna, de jobban tennék, ha a családját hagynák.

- Szia hívtál?

- Igen, csak egy pillanatra. De igazából nem tudom. A Porschét azt elvitték.

- Elvitték, nagyon kedvesek.

- Figyelj, Pali, ezek rohadt mocskok, ezek rohadt patkány mocskok!… Ezek egészen egyszerűen arra mennek, hogy te valakiről pofázzál valamit.

- Lehet, hogy fogok is.

- Ja, ja. Most már lehet, hogy itt az ideje, úgyhogy beszéljétek meg az ügyvéddel!

- Tudok olyat mondani, hogy egy-két embernek meginogjon a széke.

Van széfkulcs, nincs széfkulcs

A még letartóztatásban lévő Schadl György és neje – NVSZ-es nevén Pohár – igyekezett ügyelni arra, hogy ne kössenek mindent a lehallgatóik orrára. Ez azonban olykor bohózati szituációkba is sodorta őket. Ugyanis amikor Schadlné és Schadl apja az ékszereket, többmilliós órákat berakták egy bank széfjébe, akkor azt biztosításnak nevezték el. Igen ám, csak rajtuk kívül senki nem értette a virágnyelvet.

Schadl nejének anyja: „Na, elintézted a széfet?”

Schadlné: „Anya, olyat nem intéztem. Biztosítást csak.

Schadl nejének anyja: „Ja, jó.”

Schadlné: „Miről beszélsz?”

Schadl apja: „Figyelj csak, ha jöttök, a széfkulcsot hozd már el légy szíves, mert azt hétfőre le kell adnom.”

Schadlné: „Aha, de nincs nálam széfkulcs, de meg lehet nézni.”

Schadl apja: „De van, van nálad egy.”

Schadlné: „Nálam nincs, biztos, hogy nincs.”

Schadl apja: „De van nálad egy.”

(Blikk - 24 nyomán)