Ugrás a cikkhez

Az LMP volt elnöke is megszólalt Proli Peti legújabb, nagy port kavaró baklövése kapcsán.




Igazán nem értem, miért kéne a többi ellenzéki vezetőnek úgymond elhatárolódnia Jakab Pétertől azért, mert hétfőn - a parlamentben- börtönben elkövetett homoszexuális erőszakkal fenyegette Magyarország miniszterelnökét.

A parlamenti trógertrócsányizásból, lófaszozásból ugyanis egyenesen következik a parlamenti viktóriázás. Megérdemlik egymást.

A Jobbik amúgy tényleg megváltozott: az elmúlt években - a kompatibilitás kedvéért - a nemzeti radikalizmust, a szuverenizmust, a modernitás-kritikát kiölték belőle és meghagyták benne azokat a primitív indulatokat, amiket széliránytól függően lehet zsidókkal, cigányokkal, homoszexuálisokkal, vagy éppen politikai ellenfelekkel szemben felkorbácsolni.

Nem, Jakab nem a nép, hanem a csőcselék hangja. S jó volna, ha egyszer olyan kevesen tartoznának a csőcselékhez, hogy az nem kapna parlamenti hangszórót.

Az elvtársi Népszava már amiatt aggódik, hogy Jákob az egész moslék számára károssá vált:

Árpási Bence Viktória című írása:

Azt mondom Önnek miniszterelnök úr, hogy így a vége felé Ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória - mennydörögte hétfőn a Parlamentben a Jobbik elnöke, miközben vele szemben ült a miniszterelnök. Jakab Péter a jelek szerint túltolta a népszerűség-hajhászás biciklijét, és olyan vaskosan homofób kijelentést tett, mintha pártja nem járta volna meg a damaszkuszi utat.

Ami elhangzott, az duplán káros az ellenzéknek. Egyfelől azt üzeni: semmiben sem különbek annál a Fidesznél, amely a gyermekvédelminek hazudott melegellenes törvénnyel szeretne további támogatókat szerezni. Másfelől pedig a jelek szerint még él a Jobbik régi szelleme, csak le van dugózva az ellenzéki összefogás kedvéért. Igen kínos, hogy míg az összefogás pártjainak néhány tagja szivárványszínű zászlóval a kezében demonstrálja a sokszínűséget, aközben szövetségesük a Parlamentben buzizik és vicceskedik a nemi erőszakon.

Vannak emberi és kultúrnormák, amelyeket nem lépünk át semmilyen körülmények között sem - még akkor sem, ha mindenáron kormányt szeretnénk váltani. Mi lesz, ha legközelebb antiszemita vagy cigányellenes nézetekkel jön elő egy jobbikos? Abba már nem is érdemes belemenni, hogy egy politikus ne akarjon egyszerre nyomozót, ügyészt és bírót játszani, másokat börtönbe csukatni.

Persze, a Fidesz által megalkotott választási rendszerben az ellenzék pártjai egymásra vannak utalva. Így fordulhat elő, hogy - bár lehet, most titokban mindenki fintorog - körömszakadtáig együtt kell működniük, ha kormányra akarnak kerülni. Mindenesetre egy nyilvános elhatárolódás nem ártana az összefogás többi résztvevőjétől, Jakab Péter szavai ugyanis az összes szereplőt is minősítik. Ha ez nem történik meg, akkor akár azt is hihetjük: fennen hangoztatott elveik csupán jól hangzó PR-szövegek.

TGM gazemberségről és undorító mondatról írt

Részlet a Mércén megjelent írásból:

Mire ez a szöveg napvilágot lát, bizonyára együtt jelenik meg más liberális és baloldali cikkekkel, amelyek elvtelen engedmények nélkül elítélik ezt a hallatlan gazemberséget.

Jakab Péter, a Jobbik elnöke és országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője amúgy is eszetlen beszédében – amint köztudomású – helyeslőleg és kárörvendőleg hozta szóba azt az eshetőséget, hogy az ellenzék választási győzelme után börtönbe vetett Orbán Viktort cellájában megerőszakolják a fegyencek. Szörnyű mondatát lehetne elemezni, de túlságosan undorító hozzá.

Azt mondhatná az ember, hogy ameddig ez a személy az ellenzék jelöltjei között szerepel, tisztességes magyar választó nem szavaz az őt indító pártszövetségre. Ez a legkevesebb persze, de a Jobbik elnökének – hogy is mondjam csak – verbális gesztusa, habár példátlanul visszataszító, nem áll egyedül. (És itt most nem a kormányzó szélsőjobboldal sajtóembereinek olynemű csúcsteljesítményére gondolok, mint liberális férfi közszereplők női keresztnevekkel való emlegetése – Roberta stb. – , ahonnan Jakab Péter képviselő úr a ragyogó ötletét merítette.)

Hanem arra a bestialitásra, amelyre már utaltam korábban, s amely a politikai ellenfél (urambocsá, vitapartner) fizikai büntetésének, megveretésének, megerőszakolásának, kivégzésének képzelmében kéjeleg, s amelyet a kifejezetten neonáci kommentelők és posztolók gondolat- és szókincséből vett át a magyarhoni „kultúra” és „politika”, amelyhez (ráadásul) hozzájuhászította a közönség fantáziáját a 2010 óta szakadatlanul tomboló, uszító hazugságáradat, amelyet közvetlenül a kormányzat finanszíroz és szervez. (Meg annak a magyar sajtónak az erkölcsi és stílusbravúrjai, amely ahelyett, hogy „elbocsátották”, „fölmentették tisztségéből”, „leváltották”, „nyugállományba helyezték”, „megváltak tőle”, „nem hosszabbították meg a szerződését”, „fölkérték, hogy mondjon le”, „alacsonyabb beosztásba helyezték” stb., minden egyes esetben azt írja, hogy „kirúgták”, hadd alázzák meg a vesztest még egyszer és no még egyszer.)

Miután az „elszámoltatás” gondolata a közjogi reform terepéről átcsúszott a szadisztikus bosszúvágy területére, a mainstream ellenzék jelentős része (amely eddig is páratlanul elfogult volt, akárcsak ellenfele) ebben a patologikus élvezetben elfelejtette az igazság és hamisság, a jó és a rossz különbségét, amennyiben önmagát igaznak és jónak, az ellenfelet hamisnak és rossznak tekinti, bármiről legyen szó.

Korábban írtuk: Jakab az egyik szokásos operettkeménykedésével megsértette a buzikat (+ további reakciók)





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából