2021. június 22-én, alakult meg a MÖM Csepeli csoportja, amelyben nagy szerepet játszott a főváros 21. kerületének katasztrofális közbiztonsági állapota - írja a MÖM hírszolgálata, alább a beszámolójuk.

A Mi Hazánk mozgalom tagjaként és korábban magánemberként már sok évvel ezelőtt is figyelemmel kísértem az aggasztó fejleményeket, illetve jeleztem a hozzá kapcsolódó problémákat a hatóságok felé, de mint láthatóvá vált napjainkra mindennek nagyon kevés eredménye volt. Tájékoztatta hírszolgálatunkat Hamvai Krisztián a Mi Hazánk Mozgalom Csepeli szervezetének az elnöke, aki a MÖM csepeli csoportjának a vezetői feladatait is ellátja.

Legutóbb a szebb napokat is látott Ady Endre úti lakótelepen élő két bajtársunk kért segítséget. A hölgy és férje hosszú ideje szenvednek a beilleszkedni képtelen, a lakótelep életét megkeserítő elemektől. Gyerekeiket rendszeresen terrorizálják a Vasas utcai putrikból átszivárgó nagyobb cigány gyerekek. Verekednek, erőszakkal elveszik a kisebb gyerekek játékait, nem hagyják nyugodtan játszani őket, a több munkahelyen dolgozó anyukának "szabadidejében" állandóan rajtuk kell tartania a szemét, pedig a játszótér szinte az ablakuk alatt van, mégsem biztonságos oda lemenniük egyedül.

A férje is szinte állandóan dolgozik, így az édesanyára marad a felügyelet és a folyamatos harc a gyermekei védelméért. Sajnos az agresszív viselkedésű túlkoros játszótéri vandálokkal nem sokan merik felvenni a kesztyűt, így a csepeli édesanya sokszor magányos harcos módjára küzd a normális körülményekért. Amiért a cigány suttyók bosszúból már az ablakukat is betörték egy alkalommal. Folytatta beszámolóját Hamvai Krisztián.

A segítségkérést követően felvettem a kapcsolatot a családdal, illetve László Attilával, a MÖM országos vezetőjével, akivel elhatároztuk, hogy segítünk a lakókörnyezet életkörülményeinek a javításában.

A házaspár lakásán találkoztunk, ahová eljött László Attila a MÖM országos vezetője, illetve Bartal András a MÖM budapesti vezetője is dr. Váradi Imre jogi szakember kíséretében.

Ezt követően alakítottuk meg a MÖM csepeli szervezetét, majd a kihagyhatatlan "közérzetjavító - egészségügyi sétára" indultunk, hogy megismerjük a környezetet.




A játszótéren már rendesen gyülekeztek a kétes elemek, többek közt a házaspár kislányait terrorizáló suttyók is, de ezúttal tisztes távolról szemlélődtek, amikor pedig közelebb értünk hozzájuk, elsunnyogtak a helyszínről. A séta közben beszédbe elegyedtünk a téren tartózkodó lakosokkal akik nagyon lehangoló véleménnyel voltak lakótelepi közbiztonsági állapotokról. Egy középkorú hölgy a könnyeivel küszködve mesélte, hogy képtelen nyugalomban élni otthon a rendszeresen a háza előtt randalírozó kisebbségiektől. A rendőrségnek is többször tett bejelentést, videófelvételekkel is alátámasztva, de állítása szerint nagyon sokára jönnek ki (vagy ki se jönnek) aztán a feljelentését bizonyíték hiányában rendszerint elutasítják. Megadtam neki elérhetőségeimet, hogy amennyiben szeretné, felveszem az ügyében a kapcsolatot a rendőrséggel.




Majd ezt követően úgy döntöttünk, hogy leereszkedünk "Dante poklába" bemegyünk a hírhedt Vasas utcai gettóba.

Horrorisztikus volt a látvány.

Az utca egyik fele rendezett volt, viszont a másik fele teljesen lepusztult. Bedeszkázott vagy hiányos ablakú házak, épületek őgyelgő, minket méregető cigányok, gépkocsikban figyelő gyanús személyek és szemét mindenhol. Lógott a levegőben a feszültség.

Általában innen indul el az a söpredék aki a lakótelepen élők életét teszi pokollá. Egy, a telepen élő magyar bácsi nagyon örült megjelenésünknek.

A helyzet még a sokat látott MÖM-vezetőket is megdöbbentette. Bartal András budapesti vezetőnek még mondtam is, hogy attól tartottam talán mi látjuk túl sötéten a helyzetet, de biztosított arról hogy ez nem így van, és amit látunk, az a legalja mindennek.




A sétát követően megbeszéltük, hogy további bejárásokat és tényfeltáró riportokat fogunk készíteni. Mindamellett a rendőrséget is kívánjuk emlékeztetni kötelességeire, akár a csepeli rendőrkapitánnyal, illetve a körzeti megbízottakkal való közös konzultáció keretében is.

Egyébiránt nem régen egyeztettem a csepeli rendőri vezetővel a kerületi problémákról, aki a látottakhoz és elmondottakhoz képest talán túlzottan optimistán látja a dolgokat. Mi "testközelből" ezt máshogy érzékeltük!!!




Zárszóként említést érdemel, hogy mire visszaértünk a lépcsőházhoz a cigánygyerekek a lépcsőházi bejárati ajtót összeköpködték... úgy tűnik lesz még feladatunk, amely által a helyi nemzeti közösségünk is erősödni fog, hiszen a sétánkat követően már két új bajtárssal is erősödtünk.