Európa-szerte lázadnak fel vendéglátó-tulajdonosok, és hajtanak végre polgári engedetlenséget: a tilalom ellenére kinyitnak és dolgoznak. A munkához és a megélhetéshez való jog ugyanis alapjog, ha az állam - akár megfelelő indokkal is - korlátozza, szóba sem jöhet, hogy azért csak jelképesen, tessék-lássék kompenzáljon. Ha az állam képtelen szavatolni az alkotmányos jogainkat, akkor kénytelenek vagyunk megkerülni, és nélküle élni velük. Igen, ez lehetséges.

Illusztráció: római tüntetés a bezárások ellen (Yara Nardi/Reuters)

A polgári engedetlenség legitim eszköz, pláne azzal a magyar kormánnyal szemben, ami a munka alapú társadalmat hirdeti, de sem dolgozni nem enged, sem megtéríteni nem hajlandó az ebből keletkezett károkat. A polgári engedetlenség lényege, hogy ha nagyon sokan nem tartunk be egy jogszabályt, az lényegében megszűnik jogszabálynak lenni. A vendéglátó szektor márpedig nagyon sok embert foglalkoztat, bőven eleget ahhoz, hogy ez megvalósuljon (a családjaikról és a kapcsolódó iparágakról nem is beszélve). És nem csak a vendéglátó szektorral érdemes számolni, hiszen egy polgári engedetlenségből elkövetett tömeges nyitás jóval több embert mozgatna meg, mint eddig bármilyen kamulázadás. Ez ugyanis nem egy-egy szűk, többnyire eddig is állam közeli forrásokból élő csoport privilégiumharcát jelentené, hanem emberek tömegeinek a megélhetésért folytatott túlélési küzdelmét. Sokan csatlakoznának azok közül is, akik egyszerűen nem értik, hogy a kormány szerint miért nem fertőz a vírus este nyolc után, hogy miért veszélyesebb az észszerű korlátozások betartásával meginni egy kávét, mint utazni a négyeshatoson, vagy hogy miért lehet orvosi rendelőbe menni, de edzőterembe nem.

Ez alapvetéseiben lenne más, mint az eddigi megmozdulások, és nem csak azért, mert most nem egy államilag kitartott színházi elit passzív ellenállásáról lenne szó, ami lényegében annyi kárt okozott, hogy amíg bent hédereztek, nem lehetett kitakarítani a termeket. Az ő esetükben a kormány nyugodt szívvel idézhette a hírhedt gyurcsányi szentenciát ("majd megunják és hazamennek"), ez pedig most nem lenne opciója. Valamit lépnie kéne:

a) tömeges rendőri erőszakot alkalmazna

b) asztalhoz ültetné a vendéglátó szektor (és nem csak a már megsegített haveri körök) képviselőit, és elkezdene tárgyalni velünk érdemben is a támogatásokról

c) meghajlana és észszerű keretek közt engedné a működést

A tömeges rendőri erőszak itt ráadásul nem is azt jelentené, hogy egy térről kell pajzzsal kitologatni az embereket, hanem azt, hogy magántulajdonú bérleményekbe kell bemenni, és aktív erőszak alkalmazásával kirángatni onnan mindenkit, vendégtől a bejelentett dolgozóig. Ezzel Orbán olyan tabukat lenne kénytelen feloldani, ami után a saját médiája sem tudná azzal legitimálni magát Gyurcsány ellenében, hogy bezzeg ők ilyet aztán sosem tennének. Éppen ezért gondolom, hogy Orbán tárgyalna. Nem sok pénzről van szó egyébként, fél stadion árából lehetne megsegíteni a komplett budapesti szektort, a másikból pedig a vidéki városokét.

Csakhogy amíg nincs kényszer, azt is jobban megéri ellopni, mint kiszórni a plebsnek. Nincs ezen mit csodálkozni, ilyen a rendszer természete.

Szégyen, hogy amikor a baloldalra történelmi szükség volna, látszathisztikkel sunnyognak. Jelenleg az egyetlen politikai párt, amelyik érdemben tesz valamit a kisvállalkozói és a munkásosztályért, a Mi Hazánk, akik aláírásgyűjtésbe kezdtek a karantén feloldásáért. Nagyon fontos aláírni az ilyen kezdeményezéseket, azonban számomra már az is egyértelmű, hogy

a politikától nem lehet érdemi megoldást várni. Eljött a polgárok ideje.

Nagyon sokfelől hallom, hogy ez Magyarországon úgysem fog megtörténni, hogy nem vagyunk elég tökösek hozzá. Azt gondolom, téves a megközelítés: ha az embernek nincs hova hátrálnia, nem nézi végig, ahogy szépen elmegy egy élet munkája családi megtakarításokkal együtt. Ez nem tökösség kérdése. Ha tömegek - ráadásul kőkeményen dolgozó, rengeteg GDP-t termelő - vállalkozói tömegek fejére szarunk, azzal egységbe kovácsoljuk őket. És nem, ők nem raklapszínpadokon fognak slam-poetry rigmusokkal szabadságharcos glóriát vonni a saját fejük köré, hanem azt fogják tenni, amihez értenek, és amit mindig is csináltak.

Nekiállnak dolgozni.

Magyarországon a tömeges nyitásokra most még a kormány engedélyét várjuk, azonban egy dolgot kell nagyon gyorsan megértenünk:

nem mi hozzuk lépéskényszerbe a kormányt, hanem ha továbbra is ugyanígy folytatják, ők hoznak lépéskényszerbe minket. Vajon eljutunk idáig? Dicsértessék!

Korábban írtuk: Online aláírásgyűjtésbe kezd a lezárások ellen a Mi Hazánk