A tűzzel játszik az a kormány, amely nem hajt végre egyértelmű gazdaságpolitikai fordulatot – állapítja meg az Élet és Irodalomban négy prominens közgazdász. Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter szerint egyszerre kell meglépni az államháztartás hiányának és terjedelmének drasztikus csökkentését. Íme tehát: a sokkterápia, amitől mindenki retteg.

Magyarország messze nem „pannon puma”, ahogy a gazdasági miniszter időnként nevezi, nem, sokkal inkább „pannon kiscica”, mivel egy „messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű gazdasággal és társadalommal bíró, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő” ország – állítják az Utolsó esély című írás szerzői.

A diagnózis: „A túlsúlyos, paternalista állam elnyomja és torzítja a magyar gazdaságot. Formálisan magas adókulcsokkal túl sok jövedelmet kíván elvonni mértéktelen étvágyának kielégítésére. (…) A gazdaságtól elvont jövedelemből az állam egyre romló színvonalú és egyre kevésbé egyenlően hozzáférhető közjavakat állít elő”, amit még tetéz a túlfejlesztett, túlbürokratizált közigazgatás. Hat éve tart a hitelből történő túlköltekezés, az állam vészesen eladósodott. Fordulatra van szükség.

Nemcsak a hiány a gond

A négy ismert liberális közgazdász az ÉS eheti számában pontról pontra végigveszi, mik lehetnek az államháztartás, a gazdaság különböző részein azok a lépések, amelyek első ránézésre sokkolóak is lehetnek, de amelyek nélkül szerintük esélyünk sincs kilábalni a bajból. Érvelésük kulcseleme: messze nemcsak a jelenlegi államháztartási deficit lefaragásáról van szó. Alapvető, gyökeres, hosszú évek óta elszabotált gazdasági-társadalmi reformok kellenek.

„Az újabb stabilizáció (…) azért szükséges, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából, növekedési energiáit ne kösse le az állam, a belföldi és külföldi erőforrásokat saját építésére legyen képes felhasználni. (…) A költségvetési összkiadások tartós csökkenése, vagyis az állam gazdasági túlsúlyának mérséklése csakis az államháztartás szerkezetének érdemi átszabása mellett érhető el. Világos tehát, hogy hazánkban ma a sikeres stabilizáció egyszersmind megkívánja az államháztartás reformját, a költségvetési intézmények magatartásának gyökeres megváltoztatását” – írják Bokrosék, akik nyíltan beszélnek.

Pótköltségvetés, tandíj, eü-pénztárak

A szerzők szerint először is 2006. július elsejétől pótköltségvetést kell elfogadni a bevételek növelése és a kiadások csökkentése céljából. A sokkterápiaként ható receptek: az áfa kulcsát egységesen 20 százalékban kell meghatározni; meg kell szüntetni minden fogyasztói ártámogatást, főként a lakossági gázár, valamint a lakáshitelek kamatainak – társadalmilag is igazságtalan – támogatását. Fel kell emelni a munkavállalók által fizetendő egészségbiztosítási járulék kulcsát a mai 4 százalékról 8 százalékra (ez számításuk szerint nem dönt romba senkit), és – igen – már idén szeptembertől ismét be kell vezetni a tandíjat a felsőoktatásban. Ez utóbbit azzal a kitétellel, hogy „a kiváló teljesítményt nyújtó szegény diákok tandíjmentességet kapnak. Ezzel egy időben meg kell szüntetni a fejkvóta szerinti állami finanszírozást, a hallgatói normatívát.”

A törvényi előkészítés után 2007-2009 között Bokrosék szerint végig kell vinni az államháztartási reform érdemi részét, hogy hazánk gazdasága visszakerüljön a „tartósan gyors, egyensúlyőrző, a történelmileg belátható időn belüli felzárkózást lehetővé tevő növekedési pályára”. Hat területen van szükség gyökeres változásokra: „a gyógyítás, az oktatás, a közigazgatás, mindezt keresztbemetszve az önkormányzati rendszer és mindezt alátámasztandó a közteherviselés (adórendszer) és a szociális támogatások” reformjának területén.

Be kell vezetni a versengő privát egészségbiztosítási pénztárak működését, szigorú törvényi garanciák mellett, s kötelezni kell a pénztárakat, hogy – egy kialkudott járulékküszöb elfogadásával – bárkit biztosítsanak (tehát senki ne maradjon ellátatlanul). A javasolt reformok közé tartozik a „kényszervállalkozói” státus, az EVA és az EKHO megszüntetése, eleve az egész adórendszer korszerűsítése és a civil szféra mentesítése az állami pénzektől. Mindaz tehát, aminek már a töredékétől is borzong az etatista politikai elit. A közeljövőre azonban Gyurcsány Ferenc komoly reformlépéseket ígért – kérdés, olvas-e ÉS-t Őszödön.

(Hírszerző)