Bizonyára nagyon meglepődtek ezen a kedves olvasók.

Frissítés: Olvasónk fellebez

Alább közöljük az indoklását.

A feljelentésemben 3 bűncselekmény miatt tettem feljelentést. Ezek közül érdemben csak a hivatali visszaélés vizsgálata történt meg.

Az eljáró ügyészség leírta, hogy a feljelentésből megállapítható, hogy Lengyel Andrea jogszerűen járt el. A feljelentésben nem található olyan információ, amelyben a bíró jogszerűségét egyáltalán megemlítettem volna.

Az eljáró ügyészség azzal indokolja a jogszerűséget, hogy a bíró lefolytatta a bizonyítási eljárást, és ezzel teljesítette a hivatali kötelezettségét.

Azonban maga a tény, hogy a bíró lefolytatta a bizonyítási eljárást, nem lehet jogos indoka annak, hogy ne legyen bűnös.

Azt soha nem tagadtam, hogy Lengyel Andrea lefolytatta a bizonyítási eljárást.
Azonban a bíró hivatali kötelessége nem csupán a bizonyítási eljárás lefolytatása, hanem annak megfelelő minőségű lefolytatása.

A hivatali visszaélés indoklásakor nem egyes büntetőeljárási elemek tényszerű végrehajtását illetve hiányát kifogásoltam, hanem azok végrehajtásának minőségét.

Amennyiben a bíró nem végzi megfelelően a bizonyítási eljárást, akkor megsérti a hivatali kötelezettségét, melyben egyértelműen és részrehajlásmentesen bizonyítani kell a tényállást vagy annak hiányát. ( A bizonyítási eljárás minőségi hibái miatt került anno ártatlanul börtönbe Kaiser Ede is.)

Hogy mennyit ér a bizonyítási eljárás minősége, azt akkor lehet igazán megérteni, ha van halálbüntetés. Ugyanis senki sem szeretné, ha ártatlanul akasztanák fel.

A kötelezettségteljesítés nem egyenlő pusztán egy cselekmény teljesítésével, annak minőségi követelményei is vannak.

Vegyünk egy hivatásos gépkocsivezetőt. Mi van akkor, ha ő a kötelessége teljesítése során (fuvar) a közlekedési helyzetet helytelenül mérlegeli, vagy a közlekedési jogszabályt nem megfelelően alkalmazza? Nézzük, mit mond a jogász:

"Bizonyos szabályszegések – a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő, gyakran súlyos, vagy éppen halálos kimenetelű jogsértések – a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek minősülnek (pl. közúti baleset gondatlan okozása, amennyiben a baleset súlyos testi sértéssel, maradandó fogyatékossággal, vagy halálos sérüléssel jár, valamint közúti veszélyeztetés, cserbenhagyás, ittas járművezetés, járművezetés tiltott átengedése stb.), melyekre szigorúbb szankciók vonatkoznak."

Itt a fuvaros a kötelezettségét névleg teljesítette, hisz fuvarozott, de a szabályokat nem tartotta be, tehát nem teljesítette a kötelezettségét, ugyanis a kötelezettségteljesítésbe a szabályok betartása is beletartozik.

Ez a büntető- és polgári jog egyik axiómája, hogy a kötelezettségteljesítés az írott jog, a szokásjog és az erkölcs betartásával teljes.

Gondolom értik már, hogy mit akarok mondani. Egy mondatban összefoglalva: Lengyel Andrea hivatali visszaélést követett el azzal, hogy nem folytatta le megfelelően a bizonyítási eljárást.

S hogy miért nem folytatta le megfelelően?

A bíró egyes tényeket figyelmen kívül hagyott.

Az elképzelhetetlen, hogy a mai technológiával nem lehet kimutatni még egy vízbe fulladt holttest esetén is egyértelmű nyomokat.

Mivel nem voltak tanúk, ezért a szakértők véleményét és a körülményeket nyomatékosan figyelembe kell venni, véleményem szerint ezt a bíró nem tette meg.

A kislányt az elkövető fejjel lefelé tette egy vízelvezető aknába. Egy óvodás kisgyerek is tudja, hogy az ember nem képes a víz alatt lélegezni és a légzőszervek az ember fején találhatóak. Emellett ha nem lett volna víz a csatornában, akkor is veszélybe kerül a kislány, mivel a testhelyzetéből adódóan nem képes kiszabadulni az aknából, és az esetleges segélykiáltások a hangtani tulajdonságok miatt nehezen hallatszanak.

A kislányt levetkőztette az elkövető, ezzel is rontva túlélési esélyeit, ugyanis a ruha nélküli test egy ilyen környezetben ki van téve fizikai (mechanikai és termodinamikai) illetve hidrológiai hatásoknak. Emellett felmerülhetnek kémiai illetve biológiai (elsősorban entomológiai és mikrobiológiai hatások, de parazitológiai, mikológiai, botanikai és ichtiológiai hatások is lehetségesek).

Ha én el akarnék rejteni valakit, akkor én gyorsan elrejteném valahol, és nem húznám az időt azzal, hogy levetkőztessem és fejjel lefelé tegyem valahova (mert ugye egy embert könnyebb úgy fogni és egy lyukba helyezni, hogy a lába van alul).

A bíróság elfogadta a vádlott képtelen érvelését, hogy azt hitte, hogy a kislány halott és ezért rejtette el.

Az öreg emberek mondják, hogy hinni a templomban kell.

Vegyünk egy példát:

Az erdészet dolgozik az erdőben, az erdészek terepruhát viselnek. A munkát az erdészet meghirdeti a vadászújságban. Én kimegyek ennek ellenére vadászni távcsöves vadászpuskával. A távcsőben meglátom négykézláb az erdészt, aki hasonlít egy vaddisznóra a ruhája meg a haja miatt. De a távcsőben látom, hogy emberi feje és alakja van, ennek ellenére lövök (a puska teljesen üzembiztos, tehát nem véletlenül sült el). Egy normális bíróság ezt nem fogja gondatlanságként értékelni, ugyanis tudhattam, hogy ott munka folyik, és távcsővel megállapíthatom, hogy ott az egy erdész.

(Természetesen nem követnék el ilyet, ezzel a helyes döntést szeretném érzékeltetni, mellesleg Jézus is mondott példabeszédeket.)

A vádlott tettei (kislány levetkőztetése és az aknába fejjel lefelé helyezése) nem egy ijedt és bizonyítékokat gyorsan elrejteni kívánó emberre, hanem egy megfontolt és kegyetlen bűnelkövetőre utalnak.

Ezeket - egy jogot nem végzett egyszerű kecskepásztor számára is napnál világosabb tényeket - figyelmen kívül hagyni szarvas hiba.

Az ügyészség hibásan hivatkozott ebben az esetben arra, hogy a tévedés kizárja a bíró büntetőjogi felelősségét, ugyanis ekkorát nem lehet tévedni. Ugyanis a fent felsorolt, napnál is világosabb tények ismeretében egy jogot nem végzett ember is el tudja dönteni, hogy a vádlott bűnös.

A jogot nem végzett ember nem buta, ő is el tudja dönteni, hogy bűnös-e valaki. Nem véletlenül alkalmazzák többek közt az Egyesült Államokban is az esküdtszéket.

Természetesen a bíró is, ő sem tévedhetetlen (még maga a római pápa sem). A fellebbezés arra való, hogy kijavítsa a tévedéseket.

Azonban a vádirattól való ilyen mértékű eltérés és a napnál világosabb tények figyelmen kívül hagyása nem tévedésre, hanem szándékosságra utalnak. Ezt nem belátni szarvas hiba. Ezt egy tapasztalt ügyvéd (Lichy József) is megállapította.

És mit mond a jog a hivatali visszaélésről:

305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen

a) hivatali kötelességét megszegi,

b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy

c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A hivatali visszaélés bűntettének jogi tárgya az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett bizalom. A hivatalos személyeket a jogalkotó a hivatali tevékenységük végzésének tartamára, az államszervezet feladatainak az ellátása érdekében fokozott védelemben részesíti.

A bűncselekmény elkövetési magatartásai – amelyeket a törvény a könnyebb áttekinthetőség érdekében pontokba szedve tartalmaz – a hivatali kötelesség megszegése a hivatali hatáskör túllépése (amikor a hivatalos személy olyan tevékenységet fejt ki, amely hatáskörén kívül esik, amelynek végzésére nincs joga) vagy a hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés. Ez utóbbi alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok tudatosan, a társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen, szabályellenesen, alakilag törvényesnek tűnő eljárás keretében történő gyakorlása értendő. A fenti magatartással a hivatalos személyek – vagy mások – jogtalan előnyhöz jutnak, vagy másoknak jogtalan hátrányt okoznak. Az előny vagy a hátrány lehet anyagi természetű, de felmerülhet ezen kívül más, így erkölcsi, személyi természetű előny megszerzése, vagy hátrány okozása is. A hátrányt az elkövetőtől eltérő, más személynek kell elszenvednie, az előny akár a tettesnél is, akár más személynél is megjelenhet.

Ennek a megsértése a bíró esetén megtörtént. Ezt tételesen is bizonyítom.

Először: A bíró a közbizalom ellen súlyosan vétett. Egy gyilkost hazaengedni nem csak jogsértő, hanem erkölcssértő is. A bíró a közbizalmat súlyosan megsértette, ezt az internet népe többször is kifejezte.

Másodszor: A bíró visszaélt a hivatali helyzetével. A hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványokat tudatosan, a társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen, szabályellenesen, alakilag törvényesnek tűnő eljárás keretében gyakorolta. Ezzel kiüresítette a büntetőeljárást. Ennek indokát részletesen kifejtettem.

A szándékosság pedig nem maradhat következmények nélkül.

Az eljáró ügyészség a feljelentésben szereplő, testi sértésre vonatkozó gyanút nem értékelte.

Ez szarvas hiba, ugyanis egy feljelentésben leírt összes bűncselekményt ki kell vizsgálni.

Ha egy eljárásban megvalósul a testi sértés, akkor nem feltétlenül valósul meg a hivatali visszaélés. Erre jó példa, ha a rendőr a bilincset olyan mértékben megszorítja, hogy az sérülést okoz. Napnál világosabb, hogy a rendőr nem követ el hivatali visszaélést, hisz alkalmazta a bilincset. Azonban a testi sértést elköveti, ugyanis az alkalmazása sérülést okoz.

Testi sértés, nem csak a fizikai sérülés okozása, hanem az egészség megsértése is.

Csenge anyukája pszichotikus állapotba kerül az ítélet után. Ezután pszichiátriai osztályra került. Az ítélethozatal utáni pszichotikus állapot és az ítélet közt ok-okozati összefüggés van. Ez azzal támasztható alá, hogy az ítélet vérlázítóan alacsony időtartama és a vádlott szabadon engedése hatására került az anya pszichotikus állapotba.

Egy épelméjű ember, főleg egy nő, át tudja érezni egy gyermek elvesztését. Egy épelméjű ember fel tudja ismerni, hogy egy lelkileg beteg ember lelki fájdalmát felerősíti, ha elengednek egy bűnözőt.

A bírónő fel tudta volna ismerni, legalábbis sejteni, hogy az ítélet milyen hatással lesz az anyára. Ezt és a napnál is világosabb tényeket figyelmen kívül hagyva hozott ítéletet.

Az eljáró ügyészség a feljelentésben szereplő, bűnpártolásra vonatkozó gyanút nem értékelte.

Ez szarvas hiba, ugyanis egy feljelentésben leírt összes bűncselekményt ki kell vizsgálni.

Egyértelmű tény, hogy a bíró több helyen hibázott és az ügyészség fellebbezett.

A bíró ennek ellenére hazaengedte, sőt teljesen szabadlábra helyezte. A vádlott még külföldre is mehet, akár olyan országokba is, akikkel nincs kiadatási megállapodás illetve Interpol-tagsággal nem rendelkező országokba is (pl. Karib-térség vagy a Csendes-óceáni térség).

A vádlottat nem egy egyszerű tehénlopással vagy betöréssel vádolják, hanem gyilkosság minősített esetével.
Ebben az esetben erősen felmerül, hogy a vádlott menekül. Egyrészt a büntetőeljárás elől, másrészt a lakosság gyűlölete elől.

Itt a bíró hibázott, ugyanis a szabadon engedéssel elég komoly esélyt adott a vádlottnak, hogy a büntetőeljárás alól elrejtőzéssel kivonja magát. Ez kimeríti a bűnpártolást.

Az ügyészség azt állítja hogy az ügyészi nyomozásnak nem lehet tárgya, hogy más hatóságok jog- és szakszerűségét felülvizsgálja és hogy az ítélet felülvizsgálatához nem vezethet az eljáró hivatalos személyek feljelentése. Ez valóban igaz.

Azonban a feljelentést nem azzal a céllal tettem, hogy azzal az ítéletet felülvizsgálását kezdeményezzem, vagy azt kikényszerítsem. Tisztában vagyok azzal, hogy az ügyészség fellebbezett az ítélet ellen.

Azonban az eljáró hivatalos személy felelős a tetteiért, és a hivatali kötelezettség megsértése esetén felelősségre vonásnak van helye.

Erre ismét egy példát hozok. Szabálysértési eljárásban a rendőr a „gyanúsított szájába adja a vallomást” a kihallgatáskor. A rendőrség az eljárás végén büntetést szab ki. A gyanúsított feljelenti a rendőrt, mert kényszerítette a vallomásra. Itt a feljelentés célja a szabálysértési döntés felülvizsgálata? A felettes ügyészség is belátja, hogy nem az a célja, hanem a rendőr felelősségre vonása a kényszerítés miatt. A rendőr felelősségre vonása nem változtatja meg a szabálysértési döntést, hanem az egy külön eljárásban történik meg.

Ezen indokok alapján kérem a Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség 3. Nyom 154/2020/1 számú határozatának kasszációját és nyomozás elrendelését Lengyel Andrea bíró ellen!