A teljes cím: A Sargentini-jelentésről (a Magyarország elleni 7. cikkely szerinti eljárásról) és a migrációellenes, szuverenitás-párti országok/politikai erők elleni „egész pályás letámadásról” az EP-ben
A magyarok által már jól ismert ún. Sargentini-jelentés és az ennek kapcsán alkalmazható, a 7. cikk szerinti szankciók lehetőségéről - sajátos szimbólumként - éppen szeptember 11-én tart vitát az Európai Parlament plenáris ülése, Strasbourgban. A szavazásra másnap kerül sor. A jelentést és a hazám elleni kapcsolódó szankciók alkalmazását természetesen nem szavazom meg.
Jogászként, választott politikusként és magyar emberként egyaránt felháborítónak tartom ezt az eljárást. Jogászként azért, mert paradox módon pontosan a „jogállamiság” fogalmát csúfolja meg, ami történik. A jogállamiság (rule of law, a jog uralma) - leegyszerűsítve - két pilléren nyugszik. Az egyik az ún. anyagi jogi jellegű (szubsztantív) pillér: világos, egyértelmű és előre megismerhető szabályokkal kell meghatározni a megengedett illetve a nem megengedett magatartások körét, mind a személyek, mind pedig az állam és annak szervei számára. Hogy egy példát hozzak a saját szakterületemről: senkit nem lehet olyan cselekmény miatt büntetőjogi felelősségre vonni, amely nem került bűncselekményként szabályozásra és tilalmazásra a cselekmény elkövetése előtt. Az Európai Parlament olyan dolgokért kívánja felelősségre vonni Magyarországot, amelyeknek nem történt meg előzetesen a szabályozása uniós szinten illetve amelyek nem is tartoznak az Unió hatáskörébe. A másik pillér az eljárásjogi. Ennek lényege: felelősségre vonásra olyan eljárásban kerülhet sor, amelynek lépései pontosan meghatározottak, garanciákkal körülbástyázottak. A tények megállapítása, az ehhez szükséges bizonyításfelvétel s a további lépések precíz eljárási rendben kell, hogy történjenek. Az ún. 7-es cikkely alkalmazásához – ideértve a Magyarország ellen most folyó eljárást is - hiányzik egy nagyon fontos közbenső lépés, amelyre egyébként már az Európai Parlament maga is többször felhívta a figyelmet: ki kellene alakítani és jogszabályba foglalni a jogállamiság rendszerszintű megsértésének megállapítására irányuló eljárás rendjét. Ez mind ezidáig nem történt meg. Ezért csak szabályozatlan, azaz önkényes eljárásról beszélhetünk. Ebből következően a Magyarországgal szembeni eljárás pontosan annak ékes bizonyítéka, hogy miért is van oly nagy szükség a jog uralmának, a jogállamiságnak az elvére és annak gyakorlatba ültetésére. Leginkább azért, mert ennek hiánya önkényhez vezethet, s mint látjuk, vezet is.
Politikailag is elhibázottnak tartom akár Magyarország, akár más tagállam ellen a hasonló „vádlottak padjára ültetést”, tekintettel arra, hogy az államok szuverenitását megőrző, ún. „nemzetek Európája” modellben hiszek, nem pedig a nemzeti szuverenitást durván csonkoló, federalista „Európai Egyesült Államok” modellben. Közel tíz éves európai parlamenti képviselői tapasztalatom azt mutatja, hogy a 7-es cikkely alkalmazása a mindenkori politikai bosszúállás és sarokba szorítás eszköze lehet, s estünkben is erről van szó. (Mindazonáltal megjegyzem, hogy tapasztalataim szerint Magyarországnak és az Orbán-kormánynak kifejezetten hasznos volt, és az európai parlamenti választásokon is az lesz az a „reklám”, amelyet a Sargentini-jelentés és az ehhez kapcsolódó eljárás biztosított. Ezen túlmenően a Magyarország elleni eljárás nagyban segíti az európai választópolgárokat a közelgő választásokon: a jelenlegi összetételű Európai Parlament láthatóan szigorúan megbünteti azokat a tagállamokat, amelyek - összhangban a lakosság többségének akaratával - megakadályozzák a tömeges migrációt. Ebből következően olyan pártokra kell szavazni, amelyek nem tesznek ilyet. Ilyen egyszerű...).
A jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok helyzetének vizsgálatára a jövőben - bizonyos feltételek mellett - olyan rendszert tudnék elfogadni, amelyben - hasonlóan a strasbourgi székhelyű Európa Tanács modelljéhez - minden egyes EU tagállamnak időszakosan jelentéseket kellene készítenie előre meghatározott és precízen lefektetett vizsgálódási szempontok mentén az előre kialakított normák alapján és ezt minden egyes országra nézve ugyanazon eljárásrendben értékelnék. Az egységes szempontrendszer és szabályrendszer nélkül, mint tapasztaljuk, elkerülhetetlen a "kettős mérce", az önkény és a politikai bosszúállás alapos gyanúja.
II. Egész pályás agresszív támadás a migráció-ellenes országok és politikai erők ellen Brüsszelben
Az elmúlt hét brüsszeli eseményei is azt bizonyítják, hogy az Európai Unió jelenlegi fősodratú erői - ideértve a Soros szervezeteket is - egész pályás, agresszív támadásba kezdtek a migrációellenes, nemzeti szuverenitás párti tagállamok illetve politikai erők ellen, láthatóan megrémülve a májusi EP választások várható eredményétől. Szeptember első hetéből három eseményt szeretnék kiemelni ennek bizonyítására.
1. Megdöbbentő és számomra először hihetetlen módon az Európai Néppárt (EPP) néhány képviselője rendezett nagyszabású meghallgatást a lengyel Soros alapítvány képviselői számára. Az előadók egyebek mellett „őrültnek” nevezték a lengyel kormány támogatóit, és párhuzamot vontak a weimari köztársaság idején kialakult „társadalmi mazochizmus” , a nácik támogatásának kezdete és a jelenlegi lengyelországi folyamatok között. (A nyitó előadások az alábbi videófelvétel első 40 percében hallhatóak, lengyel illetve angol nyelven). Miután a hallgatóság soraiban helyet foglaló, s a Soros aktivistákkal egyet nem értő lengyel patrióta politikus ellenvéleményének adott hangot, a meghívott aktivisták olyan hangos és kitartó üvöltésbe kezdtek, aminek eredményeként kifejezetten fenyegető légkör uralkodott el a teremben. A „vérbeli demokrata reakció” a felvételen 42 perc 40 mp-nél kezdődik, mindenki számára ajánlom, aki meg akarja érteni, mi is folyik az Európai Unióban s e folyamatokban mi a szerepe a Soros szervezeteknek. Idegen nyelvtudás nem szükséges, a jelenet önmagáért beszél.) Niedermüller Péter magyar képviselő ezt követően együttműködést ajánlott fel a meghívottaknak, hangsúlyozva érdek- és értékközösségüket, rámutatva, hogy „lengyel-magyar szövetségre van szükség a liberális demokráciáért”. (ld. a felvétel 44. percétől) Saját felszólalásomban rámutattam, hogy az együttműködés bizonyára sikeres lesz, hiszen a demokrácia és a szólásszabadság védelmében fellépő balliberálisok a lengyelek esetében fenyegető üvöltözéssel, a magyarok esetében tömegbe lövetéssel, szemkilövetéssel reagálnak az ellenvéleményekre. Az Európai Unióban a migrációellenes, nemzeti érzelmű politikai erőkkel szembeni folyamatokról sokat eláruló esemény felvétele (amelynek forrása Róża Thun lengyel, Európai Néppárti képviselő facebook oldala, itt látható, sajnos nagyon rossz hangminőségben).
Az eseményt a következő (számomra és nyilván mások számára is meglehetősen félrevezető) plakáttal hirdették:
2. Hetes cikkelyes eljárásra - Lengyelország és Magyarország után - felkészül: Olaszország
Az Európai Parlament dinamikáját ismerők számára az e heti FEMM (Női Jogi) bizottsági ülésen világossá vált: Olaszországot is eléri az Európai Parlament bosszúja, ahogy az összes migráció-ellenes tagállamot. A valószínűsíthetően már alakuló 7-es cikkelyes eljárás e heti előjátéka számomra különösen visszataszító volt. A nők elleni erőszak áldozatait támogató büntetőjogászként mélyen megrendített és felháborított, hogy ezen áldozatok szenvedését zsákmányolták ki politikai célokra, amikor az olasz kormány emberi jogokat sértő és demokrácia-ellenes gyakorlatait bizonyító meghallgatást tartottak, feminista olasz jogvédők meghívásával. A meghívó Forenza képviselőnő volt (GUE/kommunisták), aki nyitóbeszédében - egyebek mellett - a következőkre mutatott rá: „Olaszországban rasszista és szexista hangok erősödnek meg az országos politikában... Fontos, hogy...az európai értékekre utaljunk...” Beszédében egy állásfoglalás megfogalmazására biztatta az Európai Parlamentet, amely állásfoglalásban a fentebb említett olasz jogsértéseket ítélnék el. A Magyarország ellen folyamatban lévő eljárás keretei között hazánkba látogató FEMM bizottsági delegáció vezetője, Maria Noichl képviselőasszony - egyebek mellett - a következőket hangsúlyozta: „Ahol a demokrácia sérül, először mindig a nők jogait korlátozzák...Nem véletlen, hogy ez most pont Olaszországban történik...” Rámutatott: hasonló a helyzet Magyarországon, Lengyelországban és Ausztriában is. Érdekes módon kizárólag migráció-ellenes tagállamokat sorolt fel a képviselőnő, mint hogyha csak ezekben lenne probléma a nők elleni erőszak állami kezelésével. Elfelejtette megemlíteni - egyebek mellett- a németországi vagy éppen svédországi tömeges, nők elleni erőszakos cselekményeket és az állami megelőzés és beavatkozás látványos hiányát. Hangsúlyozta viszont: „Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a fasizmus, a rasszizmus és a nők elleni erőszak ellen határozottan fellépjünk.” Ebben erősítette őt meg a magyarok számára szintén jól ismert Malin Björk kommunista képviselőnő, aki utána szólalt meg, és egyebek mellett erre biztatta az Európai Parlamentet: „Szervezkednünk kell!” Egy másik képviselő a következőket mondta: „A nők jogáról szóló beszéd voltaképpen egy átfogó politikai csatában jelenik meg...Demonstratív gesztusokra van szükség...” (Noichl asszony felszólalása az alábbi felvételen 26:30-tól látható, őt követi Malin Björk, majd 34:45-től az előbb említett felszólalás. Forenza asszony beszéde a felvétel legelején látható. Saját felszólalásom 38 perc 58 másodpercnél kezdődik. Rendkívüli nehézséget jelentett - bár már kezdem megszokni -, hogy a jelenlévők folyamatos ordítása közepette kellett beszélnem, amiből a felvételen csak foszlányok hallatszanak, de remélhetőleg érezhető az esemény hangulata, és az is, hogy a meghívottak mit is gondolnak a demokráciáról. Felszólalásomban rámutattam: a nők jogaival foglalkozó büntetőjogászként felháborítónak találom, hogy látványosan aktuálpolitikai célokra, a migrációellenes tagállamok megrendszabályozására használják fel a nők elleni erőszak áldozatainak szenvedéseit. A „kedves” vendégek egy csoportja részéről a hivatalos zárás után volt szerencsém verbális és fizikai fenyegetéseket is kapni, ami különösen annak fényében elgondolkodtató, hogy az illetők a nők elleni erőszak ellen fellépő aktivistákként azonosítják magukat. 50 perc 30 másodperctől Forenza Képviselőasszony végre a lényegre tért, amikor azt rótta fel Olaszországnak, hogy a migránsokat szállító hajók kikötését megakadályozza, illetve az ideérkező migránsok jogait sérti. (Nálam itt sajnos elszakadt a cérna...) Kyenge képviselőnő is (54 perc 10 másodpercnél) a migránsok jogainak sérelmét rója fel Olaszországnak, immáron kevésbé kendőzve el az összejövetel valódi célját.
A vita linkje itt látható.
3. Az Unió nem rejti véka alá: a közelgő EP választásokon pénzével és erőforrásaival kizárólag a migrációpárti politikai erőket fogja támogatni
Szintén a héten került sor az európai uniós nagykövetek éves konferenciájára, az Európai Parlamentben. A program fókuszában a közelgő európai választások álltak. Valcarcel alelnök a következőképpen fogalmazott: „világszerte a populizmus egy új hullámának vagyunk tanúi, amely leegyszerűsítő megoldásokat kínál, gyűlöletet, xenofóbiát és protekcionalizmust, amelyek nem egyeztethetők össze egy erős, globális kormányzással.” „Olyan időben, amikor a multilateralizmus fokozottan veszélyeztetett, fontosabb mint bármikor, hogy az Európai Unió erős és egységes legyen a szabályokon nyugvó multilaterális rend védelmében.”
Emellett az Európai Unió illetékes vezető tisztségviselői beszédeikben (a zárt ülésen) azt hangsúlyozták, hogy az általuk gyűlölködőnek és xenofóbnak tartott (más néven migrációellenes és „Európai Egyesült Államok”-ellenes) politikai erőkkel szemben az EU (anyagi, személyi és egyéb) forrásaival nyíltan a migráció-párti és „Európai Egyesült Államok”-párti politikai erőket fogják támogatni a májusi választásokon. Ez a hozzáállás rendkívül problematikus, hiszen az uniós közpénzek felhasználásakor tilos lenne ilyenfajta megkülönböztetést alkalmazni. Ugyanakkor, nekünk magyaroknak jól ismert ez a „megoldás”, hiszen például az európai uniós csatlakozásunkról szóló népszavazást megelőző kampányban is megtapasztalhattuk, hogy kizárólag a belépéspárti erők kaptak támogatást és finanszírozást.
Összességében megállapítható, hogy a jövő heti „Magyarország-vitára” és a májusi európai parlamenti választásokra készülődve a migrációellenes és nemzeti szuverenitás párti politikai erők egész pályás és rendkívül agresszív támadása folyik Brüsszelben, illetve Strasbourgban. Ennek a hangulatnak és összefüggésrendszernek ismeretében kell szemlélnünk a Sargentini-jelentés vitáját és szavazását.
Tisztelettel
Dr. Morvai Krisztina EP képviselő
(Független)
