Toroczkai László írja a Facebook-oldalán, a múltbeli eseményeket számba vevő sorozatának legújabb részében:

Mit miért tettem, avagy a Jobbik és én (VII. rész)

2016-ban tehát Vona Gábor felkérésére, sőt kifejezetten az unszolására lettem a Jobbik alelnöke, hiszen kétszer azonnal nemet mondtam arra, hogy induljak a párt alelnöki posztjáért. Sokan gondolták úgy, hogy pusztán taktikai okokból kérettem magam, valójában egyáltalán nem erről volt szó. 2016 tavaszán éppen túl voltam életem talán két legnehezebb évén, amely során sikerült végigvinnem egy olyan küzdelmet, amelynek eredményeként a déli határon megállítottuk az inváziót, Ásotthalmot sikerült megvédeni, a nyugalmat és a törvényes rendet helyreállítani, a korábban a csőd szélére juttatott település pénzügyi helyzetét stabilizálni. S mivel a taktikám elengedhetetlen része volt a közvélemény figyelmének felkeltése (majd így a nagypolitikát cselekvésre kényszeríteni), a külföldi stábok egymásnak adták a kilincset a hivatalomban. Úgy éreztem, hogy nemzetközi szinten többet tudok tenni a civilizációnkért, mint ha a magyar belpolitika mocsarába lépnék. Ráadásul 2016 tavaszára kialakult a csapatom is Ásotthalmon, már nem voltam egyedül, éppen élvezhettem volna egy kicsit a polgármesteri munkámat, az elért eredményeket. Ezzel szemben Vona Gábor felkérése egyet jelentett azzal, hogy újra bekerülök a nagypolitika húsdarálójába, célkereszt lesz a homlokomon, újra idegesíthetem magam a karaktergyilkos,
hazug cikkek miatt, és kétszer akkora erővel kell majd küzdenem minden fillérért Ásotthalom számára.

Ezzel szemben a Jobbik elnökségi tagságáért nem járt fizetés, de még egy szolgálati autó sem, pedig sok ezer kilométert tettem meg a Jobbik szekerét tolva. Adós vagyok tehát a válasszal, hogy két elutasítás után miért mondtam mégis igent Vona Gábornak?

Vona igyekezett a valódi néppárti céljaihoz megfelelő biodíszleteket kiválasztani, de Sneiderrel képességei, Toroczkaival a liberálisbarát sorba nem állásával égette meg magát (fotó: Szigetváry Zsolt/MTI)
A felkérés után nagyon sok ember véleményét kértem ki, de végül két, egymástól nagyon különböző ember véleménye győzött meg. Egyrészt az ásotthalmi plébános, Józsi atya mondta egy baráti beszélgetés alkalmával azt, hogy talán lehet még dolgom újra Ásotthalmon kívül is, másrészt az egyik közeli település polgármestere fogalmazott úgy, hogy nézzem az egész helyzet reciprokát. Elképzeltem magam 70 évesen a kicsi, öreg tanyámon, ahogy végignézek a teljesen elpusztult és kihalt tanyavilágon, ahol már csak
néhány idegen él, a tönkretett hazámon (és a lelakott, konfliktuszónává vált Európán), és azon morfondírozok, hogy mi lett volna, ha 2016-ban igent mondok Vona Gábor felkérésére, vajon tehettem volna többet a hazámért és az egész északi civilizációért?

Nos, végül ez a kép, a „mi lett volna, ha” gondolata meggyőzött. Belevágok, lesz, ami lesz, de legalább megtudom, hogy van-e még feladatom az ásotthalmi végvári küzdelmen túl. Emlékszem, a hír bejelentése után Novák Előd hívott fel. Csalódott volt, azt hitte, hogy Vona Gábor engem is bevont abba a tervébe, amelynek csak első eleme volt, hogy teljesen antidemokratikusan, egyszerűen elnöki vétóval kilökte az elnökségből azokat, akikről azt sejtette, hogy ragaszkodni fognak az eredeti úthoz, akiknek hangsúlyozottan volt saját véleményük. Valójában Vona Gábor már akkor, 2016 tavaszán készen állt arra a fordulatra, arra a rettenetes árulásra, amelynek mostanában kezdjük látni a végeredményét, amikor a Jobbik a szélsőliberálisokkal készül fúzióra, s valós, a magyar emberek érdekében megfogalmazott kritikák helyett már csak nácizza és antiszemitázza az éppen a zsidóság reneszánszát hozó Fideszt.
Amikor néhány nap múlva Novák Előd rájött, hogy semmit sem tudok erről az akkor még titkos tervről, s Vona Gábor engem semmibe sem avatott be, megnyugodva hívott fel, és azt mondta: Tulajdonképpen nem is baj, ha alelnök leszek, mert így nyílhat esély arra, hogy lesz valaki, aki megpróbálja majd átvenni az irányítást a Jobbik nevű hajón, amikor az majd Vona ámokfutása miatt süllyedni kezd. Akkor még nem nagyon értettem, hogy Novák Előd miről beszél. Az mindenesetre azóta kiderült, hogy Vona Gábor sok tévedése mellett az egyik legnagyobb az volt, hogy azt hitte, alkalmas lehetek a biodíszlet szerepére a nagy fordulat, a pillangóból hernyóvá alakítás során.