Dócs Dávid, Cserháthaláp - immár - független polgármestere, a pártból most kilépett Nógrád megyei Jobbik-elnök írja közleményében:

15 Jobbik-szervezetből 1 vagy 2 marad Nógrád megyében

Kilépett a pártból a Jobbik Nógrád megyei elnöke, egyetlen polgármestere, egy megyei közgyűlési képviselője és három helyi önkormányzati képviselője (így a települési képviselők közül csak kettő marad a Jobbikban). Kilépett mindkét megyei alelnök (tehát a teljes vezetés távozik a pártból), az egyik választókerület elnöke (országgyűlési képviselőjelölt), az egyik választókerület szervezője, illetve a másiké sem vállalja tovább a munkát. Kilépett a megyei információs koordinátor, és lemondott a pénzügyes is. Nógrád megye 1. választókerületében a 6 szervezetből 2 feloszlott, 1 fontolja és 2 (a szurdokpüspöki és a salgótarjáni!) teljesen inaktív, nem létezik, csak papíron, tehát a 6 szervezetből mára egyetlen maradt csak biztosan. A megye 2. választókerületében egy sem maradt: 9 szervezetből 7 feloszlott, 2 inaktív, a 48 fős tagságból 34 lemondott párttagságáról. Több egyéni tag is kilépett, miután a Sneider-Gyöngyösi-féle vezetés a pártszakadáshoz vezette a Jobbikot.

Dócs Dávid személyes indokolása, melyet közösségi oldalán osztott meg, alább olvasható:

"Ki szelet vet, vihart arat"

- szól a mondás, s duplán igaz ez, ha még a békétlenség csíráját is közé veti.

2003-ban, amikor a Jobbik megalakult, 16 éves voltam. Most 31 éves vagyok, s 15 év távlatából soha nem gondoltam volna, hogy ez a hazafias, nemzeti értékeken alapuló, alulról szerveződő bajtársias politikai tömörülés, mely a haza, a nemzet megmentését tűzte ki célul, letér erről az útról. Megalakulásukkor

"Fő céljuk az volt, hogy a MIÉP bomlásával és háttérbe szorulásával reális alternatívát nyújtsanak a radikális jobboldali szavazóknak." (Forrás: Jobbik-honlap - a szerk.)

Jelen állás szerint pont ezt az alternatívát nem nyújtja már jó ideje a Jobbik, s jelenleg egyetlen párt sem.

A probléma gyökerei között nem a néppártosodási folyamatot kell okolni, az egy szükséges lépés volt, azt kellő időben elkezdve, túlkapásoktól mentesen, elvhűen, de kompromisszumra nyitottan kellett volna véghezvinni.

A probléma ott kezdődött, amikor az elveket, a természetes indíttatást felváltották a mesterséges folyamatok és a taktikázás. Amikor a politikai profitálás érdekében hibás stratégiák, erőltetett menetben egy rosszabbik irány lett célul kitűzve. Ekkor kezdő polgármester voltam a Jobbik színeiben, a megyében egyedüliként. Láttam a folyamatokat, sőt, a saját bőrömön éreztem leginkább, de nem hátra, hanem előre léptem egy lépést, s próbáltam megtenni a tőlem telhetőt a párt érdekében. Így rászántam magam, s elindultam a megyei elnöki posztért, hogy tartsam a sort, s a lelket a még megmaradt tagságban. Tettem mindezt meggyőződésből, soha egy fillért fel nem véve, a saját időm és pénzem terhére.

Tettem mindezt, mert hittem benne, hittem, hogy a sokakat aggasztó folyamatok visszafordíthatóak. Megpróbáltam meggyőzni saját magam is, még ha nem is hittem sok mindenben. Kritikáim bár nem rejtettem véka alá soha, azok nem találtak értő fülekre.

A jelenlegi állapotokhoz viszont az vezetett, amikor a közösségünk emblematikus vezetője egy végzetesen hibás döntést hozott, és egy lapra tett fel mindent. S ez a lap nem nyert. Ott álltunk egy vesztes csata után, több sebből vérezve, és még vezetőnk sem volt. Az ezt követően lefolytatott mesterkélt, nem egyenlő esélyeket biztosító tisztújító kampány sokunknak az utolsó csepp volt a pohárba. A részletekre már kár kitérni, elmúlt. Bár a csalódottságom hatalmas volt, a hitem pedig megfogyatkozott, úgy gondoltam többed magammal, hogy a párt egysége az első (ezt szögeztük le az április 8-ai választás után 2 nappal az országos választmányi ülésen), így jómagam is, látva a két csoportra bomlást, a platform létrehozását támogattam, hogy ellensúlyként próbáljuk meg a mérleg épphogy átbillenő nyelvét az arany középúton tartani.

Kompromisszum és konszenzus helyett további hibásan, kapdosva meghozott döntéseket kaptunk, s a párt első arca után elvesztettük a másodikat és a harmadikat is.

Nem számított sokak eddigi munkája, vagy 20 éves barátsága, bajtársiassága sem. Ezekkel a lépésekkel a pártvezetés nem megakadályozta, hanem elindította a pártszakadást. Nem mocskolódom, nem szivárogtatok, nem viselkedem sértettként, csupán némán gyászolok egy igaznak indult közösséget. Lojalitásom nem változott, mint ahogy az elveim sem. A körülmények és az emberek változtak.

Így nem érzem továbbra is azt a késztetést, hogy ezt a politikai közösséget szolgáljam, így a mai nappal lemondok a Jobbik Magyarországért Mozgalom Nógrád megyei elnöki tisztségéről, valamint országos választmányi küldötti megbízásomról, polgármesteri munkám pedig függetlenként folytatom tovább.

Akik bizalmat fektettek belém, azoknak megnyugtatásból közlöm, hogy nem vonulok ki végleg a politikai életből, ha a sors úgy kívánja, akkor fogok még szerepet vállalni a nemzet felemelkedéséért folytatott munkában!

A múlton már nincs értelme révedni, a jövőt tekintve pedig az alábbi idézet szerint cselekedjünk:

"Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak a régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is tiveletek."
Wass Albert

Adjon az Isten,

Szebb jövőt!

Az országszerte kilépők sora: Kilépési hullám a Jobbikban: regionális igazgatók, polgármesterek, kabinetalelnök is a lelkétől megfosztott pártot vállalni nem tudók között

Kapcsolódó:

- Átmenetileg független önkormányzati képviselőként folytatják munkájukat a Jobbikból kilépők

- "Arra sem méltók, hogy Toroczkai cipőjét bekössék" - a Jobbik frakciójogásza sem marad a pártban