Facebook-oldalán írja:
Mit, miért tettem, avagy a Jobbik és én (II. rész)
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) megalapítása egyszemélyes művelet volt, a nevet is egyedül találtam ki, az ihletet egyébként a régi nagy kedvenceimtől, az írektől vettem, volt ugyanis egy 32 Grófság Szuverenitása Mozgalom Írországban, amely szintén a határral szétszabdalt ország egységét szimbolizálta, éppen úgy, mint a Hatvannégy Vármegye (amely valójában 63 vármegye és egy „corpus separatum”, vagyis Fiume, de ez így elég hülyén hangzott volna). Az alapításhoz szükséges tíz főt is csak nagy nehezen tudtam összehívni Szegedre, a volt MIÉP-székházba, 2001-ben. Az utolsó 110 ezer forintomból pedig már hónapokkal korábban megalapítottam a Hatvannégy Vármegye a Magyarság Önszerveződéséért Alapítványt, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezve azóta is létezik, és számos nemzeti ügyet finanszíroz. A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalapítása azonban sokkal inkább csapatmunka volt, ebben jelentősen különbözött a HVIM elindításától. 1999-ben civil mozgalomként, majd 2003-ban a haldokló MIÉP helyett a nemzeti radikalizmus képviseletének céljával párttá alakult Jobbikot több, hasonló kvalitású, régi harcostárs hozta létre, egy olyan csoport, amelyből valójában senki sem emelkedett ki első számú vezetővé. Fontos személy volt Szabó Gábor mellett Vona Gábor, Novák Előd, Nagy Ervin és Szávay István is, akit szintén tizenéves kora óta ismerek, s aki többek között az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának vezetője is volt. A Jobbik első elnöke, Kovács Dávid egyáltalán nem volt kimagasló vezéregyéniség, a csapatból egyszerűen rá esett a választás. Nem is nagyon ment az első években a Jobbik szekere. Miközben mi az első két éve alatt hatalmasra duzzadt, és Kárpát-medenceivé vált vármegyés mozgalommal már 2002-től több ezres trianoni felvonulásokat és a szintén sok ezer embert vonzó Magyar Sziget fesztivált szerveztük, a Jobbik sokáig egyáltalán nem tudott tömegeket megmozgatni, így nem csoda, hogy bár a 2003-as párttá alakuláskor is jelen voltam, a vármegyések vezetőjeként hivatalosan nem léptem be a Jobbikba. Az első olyan akció, amely elhozta a Jobbik számára az országos ismertséget, Novák Előd nevéhez fűződik, amikor 2003 decemberében a Jobbik megszervezte az első keresztállítási missziót, amely többek között a karácsonyi időszakban provokatívnak tűnő menóra-állítási akcióra adott válasz is volt.
(Folytatás következik)
Az előző bejegyzés:
Mit, miért tettem, avagy a Jobbik és én - 1. rész
Most, hogy a kizárásommal lezárult egy fejezet, adós vagyok még azzal, hogy több, a közvélemény által nem ismert részletet kibontva, elmagyarázzam, hogy mit, miért tettem, mi volt a szerepem a Jobbik történetében, hogyan lettem alelnök és miért vártam ilyen sokáig, egészen a kizárásomig...
Látom, hallom, hogy nagyon sok félreértés, félinformáció és valótlanság kering velem kapcsolatban, az ellenfeleim nyilván tudatosan terjesztik is ezeket, az egyik kedvencem például, amikor azt írják, hogy csak két éve vagyok jobbikos és Vona Gábor csinált belőlem valakit (Pörzse Sándor után szabadon). A másik sláger, hogy a Fidesz, a baloldal, a szerbek, a CIA és még ki tudja kinek az ügynöke vagyok. No, akkor kezdjük a történet elején:
1999 tavaszán találkoztam először Szabó Gáborral, aki a Jobbik alapítója és a mai napig pártigazgatóként (és az országos választmány elnökeként) a Jobbik fő irányítója. Szabó Gábort és Novák Elődöt is ekkor ismertem meg, mindannyian a MIÉP ifjúsági tagozatában politizáltunk ekkor, Szabó Gábor kért meg arra, hogy tartsak egy előadást a háború sújtotta Jugoszláviában szerzett tapasztalataimról (Koszovóból és Délvidékről küldtem ekkoriban a Magyar Fórum számára tudósításokat). Nagyon inspiráló időszak volt ez olyan lánglelkű, hazájukat szerető fiatalok számára, mint amilyenek mi voltunk. A NATO ekkor éppen Szerbiát és azon belül a magyarok lakta Délvidéket bombázta, méghozzá úgy, hogy az amerikai vadászgépek megvárták Magyarország csatlakozását a NATO-hoz, hogy magyar területről felszállva bombázhassák a szomszédunkat. Cserébe az egykori Jugoszlávia területét végiggyilkolászó szerb szabadcsapatok vezére, Arkan kapitány a védtelen délvidéki magyar falvakat fenyegette megtorlással. Ebben az inspiráló időszakban hoztuk létre azt a paramilitáris csoportot, amelyből aztán a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nőtt ki. Nem csupán Szabó Gábor és Novák Előd, de a Jobbik első elnöke, Kovács Dávid is az általam megálmodott csoport tagja volt. Horvátországi veteránok segítségével szereztük meg azokat az alapvető katonai ismereteket, amelyek bármikor jól jöhetnek, különösen olyan időszakban, amikor védtelen magyarokat fenyegettek vérfürdővel. 2000-ben aztán megölték Arkant, a szerbiai helyzet is rendeződni látszott, a mi csoportunk is feloszlott, és ezután a két új szervezet, a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye szervezésére kezdtünk összpontosítani….
(Folytatás következik)
