Ha a gazdasági észszerűséget vesszük alapul, nehéz eldönteni, milyen szempontok alapján dönti el a kormány, melyik nagyvállalatnak ad támogatást, és melyiknek nem. Így az sem világos, hogy milyen objektív kritériumok alapján nyújt az egyik cégnek arányaiban nagyobb támogatást, mint a másiknak. Pedig jó lenne tudni, hiszen közpénzekről van szó. A Magyar Nemzet 27 egyedi kormánydöntés alapján kötött szerződést kért ki közérdekű adatigénylés formájában a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól, ezek közül választottak ki néhány olyat, ahol különösen tetten érhető az aránytalanság.

A lap birtokába került szerződések áttanulmányozását követően azt tapasztalták, hogy bár a multinacionális cégek is jó eséllyel jutnak vissza nem térítendő forráshoz, egyes hazai nagyvállalatok még egyszerűbben férnek hozzá a közpénzhez. Kirívó példa erre a Kall Ingredients Kft. – korábbi nevén Tisza-TK Projekt Kft. – esete. Ennek a cégnek különböző vállalkozásokon keresztül a miniszterelnök jó barátja, Mészáros Lőrinc polgármester a kisebbségi tulajdonosa. Miközben egy-egy támogatás odaítéléséhez szigorú feltételeknek kell megfelelni, a Kall Ingredientsnek sikerült a lehetetlen: állami szereplők támogatták az egész beruházást.

A Kall Ingredients mögött is a nemzet gázszerelője áll

A 2015 áprilisában alapított cégnek decemberre már érvényes szerződése volt a külügyminisztériummal. Egyedi kormánydöntés keretében kapott 9,2 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást. A cég azt vállalta, hogy 31,9 milliárd forintos beruházással gabonafeldolgozó gyárat épít Tiszapüspöki határában, és hét munkavállalója mellé további 550 dolgozót is felvesz. Két hónappal az állami támogatás odaítélése előtt a Kall Ingredients megállapodott a szintén állami tulajdonú Eximbankkal, a Külgazdasági és Külügyminisztériummal és a szintén Mészáros Lőrinchez köthető MKB Bankkal arról, hogy a triumvirátus 113 millió euró, azaz 35 milliárd forintnyi hitelt nyújt a társaságnak. Az állami támogatással együtt így már különböző formában 44,2 milliárd forintot kapott a cég, vagyis többet, mint az általa – szerződésben vállalt – beruházás összege. Érdekesség, hogy bár a szerződés 31,9 milliárd forintról szól, a Kall Ingredients ügyvezetője, Zahola-Pollák Vanda idén márciusban a Világgazdaságnak 45 milliárd forintos beruházásról beszélt. A számok alapján úgy tűnik, hogy a Kall Ingredients saját tőke nélkül valósította meg a beruházást és úgy kapott az állami és kormányközeli szereplőktől közel százszázalékos támogatást, hogy korábban nem végzett érdemi üzleti tevékenységet.

A Kall Ingredientshez hasonlóan a Wallishoz köthető Veres Tibor érdekeltségébe tartozó padlógyártással foglalkozó Graboplast Zrt. is szinte csak állami pénzből valósította meg a 8,7 milliárdra tervezett kapacitásbővítését. Az egyedi kormánydöntés bejelentésével egy időben a cég 3,9 millió euró, azaz 1,2 milliárd forint hitelt kapott az állami tulajdonú Eximbanktól belföldi beruházásra, a Commerzbank, Raiffeisen és Eximbank már meglévő, tizenötmilliárd forintos hármas kölcsöne mellé.

Az NI Hungary nem is magyar

Nem panaszkodhatott az NI Hungary Software és Hardware Gyártó Kft. sem – pedig ez a társaság nem is magyar. A holland cégen keresztül amerikai tulajdonban lévő vállalattal ugyanazon a napon két egyedi kormánydöntés alapján is támogatási szerződést írt alá a külügyminisztérium 2015 októberében. Az egyik szerződésben a cég 3,1 milliárd forintos beruházást vállalt 150 új munkahely létrehozása mellett, amelyhez 1,39 milliárd forint állami támogatást kapott. A másik dokumentum 3,2 milliárd forintos kapacitásbővítésről és 60 új munkahely létesítéséről szól, amelyhez az állam 1,45 milliárd forinttal járult hozzá. Mindkét esetben a beruházás 45 százalékát állta a kormány.

Nem volt ilyen szerencsés a német autóipari beszállító, a Schaeffler-csoporthoz tartozó FAG Magyarország Kft., amely sebességváltók és alvázak precíziós alkatrészeinek és rendszereinek gyártásával. Hiába vállalt 11,9 milliárd forintos beruházást és 73 új munkahelyet, a kormány „csupán” 772 millió forinttal honorálta a német cég igyekezetét. A bővítés értékének 6,4 százalékát állta a kormány.

A szerződésben a Külgazdasági és Külügyminisztérium úgynevezett monitoring-időszakot is meghatározott minden egyes vállalatnál, ennek időtartama öt és tíz év között mozog. Ez időszak alatt a kabinet ellenőrizheti, hogy a vállalatok betartják-e a szerződésben vállaltakat. Azonban ebben az esetben sem tudni, hogy mi alapján határozta meg a kormány, hogy az egyes társaságoknak hány évig kell vállalásokat tenniük. Vagyis a döntés háttere ebből a szempontból is épp olyan átláthatatlan, mint hogy ki mennyi pénzt kap, és azt mire fordítja.

(MNO nyomán)