2017. július 3-án szabadult az utolsó előzetes letartóztatásban lévő vádlott, Szaszka. Örvendetes hír ez ahhoz képest, hogy újabb 3 hónapnyi raboskodás után, ami az életéből feleslegesen elrabolt idő, viszonylag szabad lehet, Nógrád megyére kiterjedő lakhelyelhagyási tilalommal, heti kétszeri jelentkezéssel a megyei rendőrkapitányságon - adja hírül a Budaházy.org, alább olvasható a folytatás.
Minden viszonyítás kérdése, mert a négy fal közt töltött idő után szabadság egy lakhelyelhagyási tilalom, azonban ha végigveszik a vádlottak, hogy ez az eljárás milyen sok időt rabolt már el eddig is az életükből akár a kényszerintézkedésekkel, akár a bírósági tárgyalásokkal, meg az azokra való felkészüléssel, akkor a helyzet dühítő.
Jelenleg nyolc vádlott van házi őrizetben, nyomkövetővel a bokáján, ellehetetlenítve a munkavégzéstől, a közös családi nyaralást inkább meg se említsük. A többi vádlott pedig lakhelyelhagyási tilalom alatt áll, ki heti egyszeri, ki heti kétszeri megjelenési kötelezettséggel a helyi rendőrkapitányságon, illetve van, akinek ilyet nem írtak elő.
Mint ismert, 2016. augusztus 30-án született meg az elsőfokú ítélet, ami után senki nem került előzetes letartóztatásba. Hatan kerültek házi őrizetbe, hárman lakhelyelhagyási tilalom alá, a többiek szabadlábon maradtak. Az ügyészi fellebbezés következtében 2016. október 27-én mindenkinek szigorítottak a kényszerintézkedésén, aminek nyomán heten előzetes letartóztatásba kerültek, egy vádlott házi őrizetbe, a többiek pedig lakhelyelhagyási tilalom alá. Egy újabb börtönben töltött karácsony után 2017. február-március folyamán szabadultak az előzetes letartóztatásban lévők, illetve egy hete, utolsóként Szaszka.
Lassan közeledünk az elsőfokú ítélet kihirdetésének évfordulójához. Annak ellenére, hogy az írásbeli ítéletet nem sikerült törvényes keretek között megszülni, az ügy a bíróságon - mintha mi sem történt volna - folyik tovább, és nemrég került át a Fővárosi Ítélőtáblához, ahol a kijelölt bírói tanács kitűzheti a másodfokú tárgyalásokat leghamarabb ez év őszére, de akár jövő év tavaszára is.
A messze távolba vesző másodfokú ítéletig a vádlottak az újfent teljesen felesleges kényszerintézkedések hatálya alatt élik hétköznapjaikat, a kényszerintézkedések enyhítésére benyújtott kérelmeiket olyan jogcímen utasítja el a bíróság, hogy az enyhítés „veszélyeztetné a kényszerintézkedés komolyságát”. Csak hogy mindenki értse jogrendünk nem létező logikáját: az elsőfokú bíróság meghoz, majd - igen gyanús körülmények közepette - írásba foglal egy olyan ítéletet, amely lesöpri az összes vádlotti védekezést, ellentmond a rendőrségi nyomozati anyagnak, a megfogalmazása és összeállítása kritikán aluli, majd erre az ítéletre hivatkozva az Ítélőtábla meghoz teljesen felesleges kényszerintézkedéseket, amelyeket aztán azért nem enyhítenek, mert az a kényszerintézkedések komolyságát veszélyeztetné.
