Tovább égeti magát a közmédia. Egyre kínosabbá kezd válni az 1956-os emlékév hivatalos dalai körüli állami erőlködés.
Először ott volt ugye a sztárénekeseket felvonultató, nagy lendülettel beharangozott és futtatott "halszagú" szám, Desmond Child „szabadsághimusza”. Erről aztán utóbb kiderült, hogy a homoszexualitását nyíltan vállaló, félig magyar, félig kubai származású énekes, zeneszerző, szövegíró egy korábbi dalának újrahasznosításáról van csupán szó, amit egy egyetemi amerikai futballklub, a Miami RedHawks egykori bajnokcsapatának tiszteletére szerzett még 9 évvel ezelőtt. Bár Child állítása szerint ingyen adta a dal jogait a magyar államnak, az ettől függetlenül mégis 50 millió forint közpénzt emésztett fel.
A csúfosan megbukott „Egy szabad országért” után aztán jött az újabb nagy ötlet
A Petőfi Rádió és a Petőfi TV egymillió forintos pályázatot hirdetett, kicsit ugyan megkésve, szeptember 19-én. A pályázók feladata az volt, hogy új szöveget írjanak az olasz Avanti ragazzi di Buda kezdetű dalhoz, amely évtizedekkel ezelőtt született Olaszországban a magyar szabadságharcosok emlékére. Az eredetileg kommunistaellenes induló a kilencvenes években a Lazio ultráinak kedvelt lelátói himnuszává vált. A következő szűk egy hónapban az MTVA felhívása folyt még a csapból is. Lett is nagy felzúdulás! Jött az Index, a HVG, a Bors, a Blikk és a többiek, hogy szenzációhajhász, címlapos írásaikban lerántsák a leplet a római égszínkék-fehérek rettegett fasiszta meg egyben neonáci drukkereiről az Irriducibiliről és Mussolini kedvenc sportegyesületéről.
A közmédiánál minden bizonnyal azonnal összeült a válságstáb, de szerencsére jött az exdrogos zsidó, ma hitgyülekezetes Pajor Tamás fia, az időnként a Hetek újságban is publikáló Pajor Ábrahám, aki megírta „A göndör hajú Pesti Srác” című pályaművét és 1246 szavazattal meg is nyerte a fődíjat.
Hogy fajtársi kéz csaklizta el a jattot, és így még a fasiszta magyarokba is rúghattak egyet, a probléma megoldódni látszott, a korábban oly hangos média is befogta a száját, de mégsem ment minden simán. A Petőfi TV-nél azt szerették volna ugyanis, hogy a hazai szurkolótáborokból, egy táboronként 3-4 fő alakította kórus énekelje fel a dalt. A Nagyistók Tibor vezető szerkesztő által megkeresett Debrecen, Diósgyőr, Kaposvár, Kecskemét, Székesfehérvár, Szombathely, illetve a Zalaegerszeg szervezett szurkolói csoportjai azonban nem akartak asszisztálni ehhez, sőt nyílt levélben fogalmazták meg a véleményüket:
“Nagyon megtisztelőnek találtuk a megkeresését. Tiszteljük az ’56-os hősöket. A táborok a lelátókon mindig kiírásokkal vagy élőképekkel emlékeznek a hőseinkre. A magyar szabadság az egyik legnagyszerűbb eszme, mely mellett elkötelezheti magát az ember. Viszont a mi rétegünk nem szabad. A mi társadalmi csoportunkat folyamatosan üldözik, nemkívánatosnak tartják, gyalázzák. Hol törvénytelenül, hol törvényeket alkotva, vagy azokat kedvük szerint áthágva rúgnak belénk. A mi értékrendünkben, a szabadságra és a hősökre emlékezés eszméjével nem fér össze az, hogy egy emlékdal létrejöttekor eltűnhet 50 millió forint, de az sem, hogy a szabadság eszméjét elfojtani hívatott titkosszolgálati vezetőt október 23-án léptetik elő. (Itt arra céloztak, hogy rendőr altábornaggyá léptettek elő egy egykori III/II-es titkosszolgálati operatív tisztet, aki, miközben Orbán Viktor 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén a beszédét mondta, beépített ügynököktől várta a jelentéseket – a szerk.) Fentieket szem előtt tartva, hoztuk meg döntésünket”.
Mit szólnak ehhez a Lazionál?
Paolo Di Canio, az SS Lazio futballklub ikonja
Más megoldás kellett tehát. Mivel minden nagyobb és kisebb magyar szurkolótábor visszautasította őket ezért, nem maradt más, mint hogy beöltöztettek néhány embert Fradi- és Újpest-mezekbe, kerítettek pár zászlót is és már mehetett is ki a kép meg hír, hogy „szurkolókkal rögzítik az '56-os dalpályázat nyertesének dalát”. A hitgyülis zsidó Pajor Tamás fiának, Pajor Ábrahámnak „A göndör hajú Pesti Srác” című szövegével… (Az alacsonyabb vérnyomásúak ide kattintva olvashatják.)
Találtak is hamar egy göndör hajú szurkolót…
A legnagyobb csavar a történetben azonban az, hogy az Avanti ragazzi di Budának már sokkal korábban is születtek magyar verziói. Ezek közül a legnépszerűbb a Romantikus Erőszak 2008-ban készült felvétele, amelyhez számos videó készült már, még lengyel és spanyol nyelven feliratozott is. Ezek össznézettsége a legismertebb videómegosztón meghaladja az 1 milliót. Erről nyilván az MTVA-nál is tudnak, hiszen még a hiteles tájékoztatás bajnoka, a Blikk is megírta.
Az Ultrasinfo.com megkérdezte Sziva Balázst, az együttes frontemberét, hogy mi a véleménye a közmédia újabb nagy égéséről:
„Gyalázat, amit művelnek és teljesen ellentétes a dal eredeti szellemiségével! 1994-ben a régi dobosunk Londonban járt egy skinheadkoncerten, ahová Európa számos országából érkeztek fiatalok. A társaival betértek egy pubba, ahol éppen egy nagyobb létszámú olasz brigád sörözött. Amikor az olaszok megtudták, hogy három magyar is van a kocsmában, azonnal rázendítettek az Avanti ragazzi di Buda kezdetű dalra. Mi innen hallottunk először a nótáról. Ez a jelenet az évek során többször is megismétlődött, amikor csak olaszokkal találkoztunk. Aztán 2006 őszén, a Budapesten lezajlott utcai összecsapások hatására, erre a dalra utalva, több olasz futballklub, az Internazionale, az AS Roma és természetesen a Lazio szurkolótábora fejezte ki a budapesti fiatalok iránt érzett szimpátiáját úgy, hogy “Avanti ragazzi di Budapest” feliratú drapikat feszítettek ki a lelátón. Ők így tisztelegtek az '56-os kerek évforduló előtt és az ötven évvel később az utcán tüntető magyar fiatalokkal vállaltak szolidaritást. Ezt akartuk a magunk módján viszonozni úgy, hogy készítünk egy magyar nyelvű feldolgozást, később csináltunk hozzá egy klipet is, ami önálló életre kelt. Én teszek a milliókra. Nekem az számít, hogy sokan éneklik a dalt és, hogy 2009 tavaszán, amikor lemezen is megjelent az egykori Corvin közi szabadságharcos, Pongrátz Ödön bácsi, a parancsnok Pongrátz Gergely bátyja mondott köszönetet érte” – mondta az énekes.
(Ultrasinfo.com nyomán)
Kapcsolódó:
