Rosszul fest a jövőnk: száz év se kell, hogy 4 millióra zsugorodjon a magyar lakosság. Aki megérheti a század második felét, egy elöregedő, egyre élhetetlenebb országra készüljön. Sokasodni kellene, de olyan tempóban valószínűleg nem tudunk, hogy elkerüljünk egy súlyosabb népességcsökkenést.

Egy gyereket nevel? Akkor jóval többet tesz az országért, mint sokan, akik tudniillik egyet se vállalnak. De ez semmire nem lesz elég. A magyar lakosság öles léptekkel halad a kihalás felé, akárhogy forgatjuk a számokat, ezt még két gyerekkel se lehet megállítani.

Ma azon az úton járunk, ami a grafikonon a legkisebb népességhez vezet: 2100-ra a magyar lakosság nagyjából megfeleződik, kevesebben leszünk 4 milliónál. Ez akkor történik meg, ha a jelenlegihez képest változatlan termékenységgel és halálozással vészeljük át az évszázadot, magyarán továbbra is túl kevés gyerek születik, és magas marad a halálozások száma. A grafikonon látható becslés az ENSZ országokra lebontott átfogó előrejelzéséből származik, ami a jelenlegi állapotból különböző termékenységi rátákkal számolva jelzi előre a népesség alakulását.

Hasonló lehangoló előrejelzéssel állt elő július elején a KSH Népességtudományi Intézete is. A magyar eredmények nagyjából megfelelnek az ENSZ-prognózisának: az alapforgatókönyv szerint 2060-ra kevesebb mint 8 millióra fogyunk, de az is lehet, hogy 6,7 millióra, ha Isten áldását továbbra is ennyien utasítják vissza. Ehhez az is hozzátartozna, hogy a jelenleginél nem lennénk sokkal egészségesebbek a következő évtizedekben, így nem sokat emelkedne a várható élettartamunk, és továbbra is a kivándorlók országa lennénk, mint most.

Sokasodnunk kellene

A magyar termékenység évtizedek óta túl alacsony ahhoz, hogy megálljon a népességfogyás. Egy nő átlagosan 1,4 gyereket vállal a 2014-es adatok szerint, ez a termékenységi ráta. A mélypont 2011-ben volt, akkor egy nőre átlagosan kicsivel több mint 1,2 gyerekvállalás jutott, ehhez képest a tavalyi adat már javulás.

De ezzel még messze nem vagyunk kinn a vízből. Az ENSZ becslése alapján még akkor is 6,5 millió környékére fogyunk 2100-ra, ha fokozatosan növekszik a termékenységünk, és pár évtized múlva egy nő már valamivel több mint 1,8 gyereket vállal (ez a grafikonon a közepes termékenységi pálya). Ennél is rosszabbul alakul a sorsunk, ha ebben az évszázadban nem találjuk ki, mit tegyünk a kivándorló magyarokkal és a bevándorlókkal, hogy jól jöjjünk ki a történetből. Most a migrációs egyenlegünk negatív, többen mennek el innen, mint ahányan jönnek. Ha ezt az egyenleget feltornásznánk nullára, még akkor is kevesebb mint 6 millióan lennénk közepes termékenység mellett (ezt mutatja a grafikonon a 0 migrációs pálya).

Józsa Judit: Magyar család

Az egyetlen reményünk az lehetne, ha elkezdenénk jóval több gyereket vállalni. Akkor érnénk el azt a szívderítő, felfelé kunkorodó pályát, amivel 2100-ra ismét 10 millió felett lenne az ország lakossága. De ezt tehát csak akkor érhetnénk el, ha fokozatosan emelkedne a termékenységünk, és a végén egy nő már átlagosan több mint 2,3 gyereket vállalna. Ez a pálya nagyjából a lehetetlen kategóriája. A Népességtudományi Intézet legjobb forgatókönyve szerint is átlagosan 1,7 gyereket vállalna egy nő, ami az ENSZ becslésében csak a közepes termékenységet súrolja alulról.

Megvénül az ország

A csökkenő népesség legkellemetlenebb következménye az lesz, hogy pár évtized alatt Magyarország a nyugdíjasok országává alakul, vagy inkább az idősek országává (és az öregezők országává... - a szerk.), mert az állam úgysem tud majd olyan nyugdíjat fizetni, amiből az idősek meg tudnak élni. Ehhez a leggyorsabb út a mai pályánk, így alakulhat a jövő:

Ha egyre kevesebb gyerek születik, akkor arányában egyre több lesz az idős ember, és közben meredeken apad a magyarok aktív csoportja, akiknek el kell eltartaniuk a a társadalom másik két részét. A 2100-as évek Magyarországán a jelenlegi közel 1,5 millió gyerek helyett csak nagyjából 400 ezer lesz, és több mint 1,5 millió 65 év feletti (ma közel 1,8 millió ember van ebben a korcsoportban). Akkoriban ezt a csoportot már nem a jelenlegi 6,6 millió aktív korú magyar tartja el, hanem alig több mint 2 millió:

Ha végigkattintja az éveket, láthatja, hogyan fogynak az aktívak és hogyan nő az eltartandó része a társadalomnak. A jelenlegi kereteink közül nézve az évszázad végére várható helyzet teljesen élhetetlennek tűnik. Hiszen ma is sok esetben túl magasak az aktív lakosság terhei, amiből finanszírozni kell a lakosság eltartott részét.

Ma egy eltartott magyarra (gyerekre és idős korúra) kicsivel több mint két aktív korú jut, 2100-ra viszont már alig több mint egy. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az aktív lakosságnak akkor arányában kétszer annyi embert kell majd eltartania, mint most. Ezen belül az aktívak és a nyugdíjasok aránya (az úgynevezett időskori függőségi ráta) még látványosabban megugrik az ENSZ becslései alapján: ma egy nyugdíjasra majdnem négy aktív korú magyar jut, 2100 körül már csak 1,3.

Bár most erre haladunk, alakulhat ennél jobban is a termékenységünk. Ez azonban nem ment meg minket a társadalmunk elöregedésétől, az évszázad nagy részében sokkal több időset kell majd eltartani, mint most. Ezen a grafikonon azt nézegetheti, hogy száz 15–64 éves magyarra mikor hány 65 feletti jut:

(HVG nyomán)

Kapcsolódó: A TASZ ügyvezető igazgatója szerint kihaló faj a magyar