A budai Várnegyedben és közvetlen környékén körbezárt, közel 50 ezer, lőszer és élelem nélkül maradt magyar és német katona megkísérelte a lehetetlent, a kitörést és az egyesülést a mintegy 32-35 kilométerre levő német egységekkel Mány-Zsámbék-Tinnye határában.

Német Tigris II (Királytigris) tank a budai Várhegyen (Fotó: Bundesarchiv)

Karl Pfeffer-Wildenbruch tábornok, a Budapest erőd német parancsnoka a kitörés megindítása előtt a IX. SS Hegyi Hadtest hírrészlegét igénybe véve a következő rádióüzenetet továbbította: "Elfogyott a lőszerünk, föléltük az élelmiszerkészleteinket. A besötétedés beálltával kitörök!" Nagyjából hasonló időben és megfogalmazásban hangzott el Hindy István vezérezredesnek, a magyar védők parancsnokának rádióüzenete is: "A királyi palota kiégett romjai között körülzárt bennünket az ellenség. Elegendő élelmünk és vizünk hetek óta nincs. Sorsunkat az Istenre bíztuk. Ha túlélitek ezt a poklot, gondoskodjatok hozzátartozóinkról!”

Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer (Fotó: Bundesarchiv)

Az 1945. február 11-én pontosan 20 órakor megindult kitörés a magyar és német katonák, illetve a velük együtt menekülő polgári lakosság körében iszonyatos kaszabolássá vált, s a közel 50 ezer kitörőből mindössze 785 jutott el a német vonalakig. A legtöbb halálos áldozat természetesen az első hullámban kitörők, a Várnegyed közvetlen környékén, a Széna téren, Széll Kálmán téren és az Ördög-árok kijáratain keresztül menekülők közül került ki. A budai hegyekbe eljutottak étlen-szomjan, magas hóban, hidegben, már szinte puszta kézzel folytatták a küzdelmet az életben maradásért. Az utóbbiak közül néhánynak a sírja ma föllelhető az óbudai Csúcs-hegytől a Széher út fölötti Hárs-hegyig terjedő szakaszon. Az Óbudai Jobbik ezen az útvonalon mintegy 300 résztvevővel az idén már ötödik alkalommal szervezte meg a kegyeletes kitöréstúrát.

Hindy Iván tábornok
A budavári kitörést, annak hőseit 1945 óta napjainkig egyfolytában igyekeznek befeketíteni a Vörös Hadsereg tankjainak fedezékében visszaszivárgott, úgynevezett "moszkvai emigránsok" (akik szinte kivétel nélkül mind zsidók voltak). Az "emigránsokat" és az itthon maradt hasonszőrűeket az oroszok ráültették a magyar nép nyakára, s azóta a mai napig ők, illetve ivadékaik mondják meg nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz, ki a fasiszta és ki a humanista, ki a hozzájuk hasonló demokrata és ki a gaz náci, mit kell látnunk fehérnek, és mit feketének. A magyarság tragédiájaként 1945 után szinte napjainkig ebből a moszkvai emigráns társulatból és utódaikból kerül Magyarország oktatási és kulturális minisztere (Révai Józseftől kezdve, Aczél Györgyön keresztül X. Y.-ig), ezért aztán gyermekeink az 1945-ös budavári kitörésről a mai napig vagy nem hallanak semmit, vagy, ha igen, a hazug, történelemhamisító ismereteket kizárólag az "emigránsok" ivadékai által uralt sajtóból, történelemírásból meríthetik.

Birtokunkban van a Budai Várnegyed és környéke német és magyar védőihez intézett, 1944. december 29-én kelt magyar és német nyelvű szovjet röplap. Az aláírók: Malinovszkij marsall, a 2. ukrán hadseregcsoport parancsnoka és Tolbuchin marsall, a 3. ukrán hadseregcsoport parancsnoka. "A harcot beszüntető tábornokok, tisztek és a legénység biztonságáért, életéért szavatolunk. A német hadifoglyok részére biztosítjuk a hazatérést hazájukba, vagy - kívánságuk szerint - más országokba. Az összes magyarok, akik megadják magukat, kihallgatás és ellenőrzés után azonnal szabadlábra helyeztetnek és otthonukba távozhatnak" - volt olvasható a többi között az oroszok által terjesztett röplapon. Csakhogy ekkor, 1944 legvégén értelmes ember nem hitt a Kelet-Magyarországot már végigerőszakoló, közel százezer embert, magyarokat, népi németeket, nőket, férfiakat "háromnapos" málenkij robotra a Szovjetunióba hurcoló, rabló, fosztogató szovjeteknek. A "moszkvai emigránsok" és ivadékaik által sulykolt hazugsággal ellentétben az 1945. február 11-én a kitörést, tehát a szinte biztos, ám tisztességes halált választó magyar és német katonák, illetve a velük menekülő polgári lakosok hősök voltak, akiknek emlékét nem mocskolni, hanem megtisztelni illene.

Kitörő honvéd sírja a Csúcs-hegyen

De miért nem lehetett, nem volt szabad hinni 1944. december végén a szovjet tábornokoknak a súlyosabb következmények nélkül járó megadásra vonatkozó ígéreteinek? A Várnegyedben körbezárt magyar és német hadvezetés azért választotta inkább a biztos, de tisztességes, hősies halált, mert ekkor már majdnem mindenki tudott Katynról, Nemmersdorfról, Vinyicáról, a Békés és Csanád megyékből a Szovjetunió felé elindított magyarországi németekkel és magyarokkal zsúfolt malenkij robotos vonatokról. Tudtak a Vörös Hadsereg tankjainak fedezékében garázdálkodó kommunista zsidó és goj gyilkosokról. Ismerték Ilja Ehrenburg szovjet zsidó propagandaminiszter, ünnepelt író, költő hírhedt, több tízezer példányban terjesztett fölhívását a Vörös Hadsereg nyugat felé előrenyomuló katonáihoz, amely egyéb üzenetek mellett így hangzott: "Vörös Hadsereg katonái! Öljétek a németet. Öljetek meg minden németet! Öljetek! Öljetek! Öljetek!" Több magyarországi Ilja Ehrenburg is volt, akik a magyar honvédek legyilkolására magyar nyelven biztatták a szovjet katonákat, mint például Gábor Andor, vagy a nem is létezett Guszev kapitány személyét kitaláló másik zsidó, Illés Béla író, aki a Vörös Hadsereg őrnagyaként vett részt hazánk leigázásában. Az "emigránsok" és követőik történelmi igazmondása nagyjából az Alekszej Guszev kapitány történetének valódiságával egyenlő.

Vonulnak a kitörés túra résztvevői a budai hegyekben

Amint fentebb írtuk, a Jobbik az idén már ötödik alkalommal tartott kegyeletes túrát a budavári kitörés hőseinek emléke előtt tisztelegve. A kitörés hőseinek tiszteletben tartásáért már évek óta politikai küzdelmet vív, a kitöréstúrákon jelen van mások mellett Novák Előd és Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnökei, Huszár Zoltán, az emléktúrák szervezője és a Kárpátia zenekar tagjai. Az idei kitöréstúrán a Széher út fölött, a Hárs-hegyen levő négy elesett kitörő katona sírjánál a politikusok is beszédet mondtak: Novák Előd, a Jobbik alelnöke az 1945. február 11-i budavári magyar és német kitörésről, a hatalmas véráldozatról és a kitörők hősiességéről szólt. A kitörés hőseit, helytállásukat példaként kellene a magyarság, de főleg a felnövekvő ifjúság elé állítani, mondta. Csakhogy ez nem így van, mert amint 1945 után, a szovjet megszállás évtizedei során, most sem ez a tendencia, hiszen napjainkban éppen az európai nemzetek fölszámolása folyik, hangsúlyozta Novák Előd, majd így folytatta: Európának pedig éppen ezeknek a hősöknek kellene hálásnak lennie, nem pedig a megszálló szovjet hadseregnek, amelynek emlékműve még mindig ott áll a budapesti Szabadság téren. Ennek az emlékműnek még a temetőben sem szabadna helyet adni, hiszen magyarul és oroszul az olvasható rajta, hogy dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek. A Jobbik elnöksége néhány civil szervezettel és személlyel együtt ezért követeli újra és újra ennek az emlékműnek az elbontását, jelentette ki Novák Előd.

Kitörő hősi halott katona sírja a Homok-hegyen

Z. Kárpát Dániel, a Jobbik másik országos alelnöke a Hárs-hegyi síroknál tartott beszéde elején hangsúlyozta: "Amíg a kitörés hőseinek a Széll Kálmán téren most előkerült csontjait a sitt közé vágják vagy a munkások emléktárgyként hazaviszik, a kitörés emléktúrán résztvevők hétköznapi hősökként fontos missziót vállalnak. A missziót a Jobbik elnöksége is vállalja, amelynek célja: ne kerüljön ki magyar gyermek az iskolából úgy, hogy ne legyen tisztában az igazi hőseink kilétével, vagy ne tudja elválasztani valódi hőseinket Magyarország árulóitól", jelentette ki a politikus. Az 1945-ös kitörés hősei nélkül a vörös áradat Nyugat-Európa jelentős részét elborította volna. Harcosaink 1945-ben a vörös áradat ellen küzdöttek, most pedig Ásotthalmon és másutt a nemzeti erők, velük együtt természetesen a jobbikosok heroikus harcot vívnak egy újabb, jelenleg a menekültáradattal szemben. De közben mi azokkal szemben is fölvesszük a küzdelmet, akik a Széll Kálmán téren szétszórják a hősök csontjait, mondta beszéde végén Z. Kárpát Dániel.

Megemlékezés a Nyéki-hegyi katonasírnál

Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója elöljáróban emlékeztetett: Minden jelentős változás a kitöréstúrához hasonló kis kezdeményezésből születik. A Jobbik a magyar és a német katonahősök emlékét ugyanúgy ápolja, amint a Rongyos Gárda hőseiét, vagy amint a trianoni országrablásra emlékezik. A Jobbik minden kezdeményezése eleinte kis közösséget mozgatott meg, de a résztvevők száma évről évre növekszik, s remélhetőleg a politikumot is rá lehet majd venni arra, hogy parlamenti szinten iktassa törvénybe a kitörés hőseinek tiszteletét, amely lehetővé teszi azt, hogy az országos rádió- és tévécsatornák is műsorukra tűzzék a kitörés jelentőségét, mondta Szabó Gábor.

Hering József

(Az írás megjelent a Kapu című folyóirat legutóbbi számában.)