Igyekezniük kell a tegnapi "civil" tüntetés résztvevőinek, ha jegyet szeretnének kapni a holnapi „világzeneünnepre”, amelyen a körúton inneni tyúkmellűek kihagyhatatlan kedvence, Boban Marković és fia fújja majd a rezet – hol máshol? – a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A magyar alkattól és lélektől teljesen idegen, a török kori katonazenekarok harsány csinnadrattájából építkező kezdetleges cigány „örömzenének” népes rajongótábora van nálunk is. „A zenekar kedvenc országa továbbra is Magyarország […] és továbbra is itt a legnagyobb a 'felhajtás' a koncertek körül” – nyugtatnak meg bennünket a Műpa honlapján. Nem véletlenül. A banda rajongótábora jól beazonosíthatóan azokból a „bőgatyától és fütyülős baracktól” induló, eszdéeszes gyökerű, progresszív „civilekből” és csemetéikből áll, akik elavultnak tartják himnuszunkat, akik undorral halkítják le a rádiót, ha meghallanak egy magyar népdalt, és akiknek kedvenc szavajárása a „magyarkodik”. Hússzor látták már a „Macska-jajt”, és nem győzik csillogó szemmel idézni az „emlékezetes” jeleneteket, ha összefutnak egy magukfajtával.

Nem véletlen, hogy 2006. augusztus 20-ának előestéjén Gyurcsányék Markovićékat hívták meg az Országház előtti, államalapításunknak tisztelgő „örömkoncertre”.

Szóval, lehet igyekezni: még van néhány jegy.

Verőcei Tibor